Get Loki'd 4. - A Végtelenség kövei

A valóság

- Csak nem szomorú vagy?
A hirtelen hallatszódó hangra összerezzentem.
-Sejtettem hogy fontos vagyok neked...de persze sosem lehet tudni.
Ijedten néztem körbe. Abban biztos volta hogy a beszéd nem hozzám szól, és abban is, hogy ezt a mély, fenyegető hangot már hallottam azelőtt.
- A valóság gyakran kiábrándító.
Körülöttünk lassan minden  megváltozott. A terem, de az egész épület ahol voltunk, romokban volt, mindenhol roncsdarabok, törmelék és tűz, és borzasztő füstszag. Tivan és Thanos teste egyszerre tűnt el.
- Persze ez mostmár nem így van. Mostantól a valóság úgy alakul, ahogyan én akarom.
És akkor megjelent Thanos, teljesen épen, kesztyűjén egy vörös kő világított szemkápráztatóan.
A Valóságkő.
Elkéstünk.
Közelebb osontam Lokihoz, szólni akartam neki, hogy menjünk onnan, minél gyorsabban, de ő túl messze volt, és mint mindenki ledermedt a döbbenettől.
Gamora felugrott és újra nekirontott a titánnak, de ő könnyedén kiverte a kardot a nő kezéből.
- Engedd el őt azonnal! - kiáltott Quill és fegyvert fogott.
- Á,a pasija. - szólt lenézően Thanos, majd felemelte bal kezét. Még utoljára láttam, ahogyan felvilágít a vörös Valóságkő, majd úgy éreztem, körülöttem minden megszűnik létezni...

A Thanost körbevevő alakok közül csak hárman maradtak. A Valóság-kő a többieket kiiktatta - legalábbis egyelőre.
- Peter - Gamora már majdnem zokogott. - Ne törődj vele.
De a férfi továbbra is csak Thanost figyelte.
- Ereszd el őt, vagy lerepítem azt a szottyadt herezacskót az állad helyéről! - mondta elszántan.
- Peter. - szólt újra Gamora. - Megígérted. Megígérted...
A férfi szemébe könnyek gyűltek. Sokáig habozott, közben csend volt körülötte. Lassan lejjebb eresztette fegyverét, hogy az Gamora felé mutasson.
- Jajj, kislányom - szólalt meg Thanos szinte kedvesen. - Talán túl sokat vársz tőle.
Peter már csak Gamorára nézett, próbálta nem meghallani amit a titán mond. Ha most nem teszi meg amit megígért, akkor a halálnál is rosszabb dolgok várnak Gamorára. Muszáj megtennie.
- Szeretlek. Mindennél jobban. - mondta a nő szinte sírva, de bátran nézett szembe a fegyverrel.
És Peter becsukta a szemét, majd meghúzta a ravaszt.
Csend támadt.
- Jó fiú. - hallatszódott Thanos hangja. A fegyver lövedék helyett ártalmatlan  buborékokat lőtt ki. Éppen csak felfogta Peter, hogy mi is történt, amikor ő maga is semmivé foszlott.
A harmadik személy eddig némán figyelte a történéseket, de most tudta, hogy ő következik. Szemtől szemben állt a titánnal, teljesen egyedül, a reszkető és síró Gamorát leszámítva.
- Van egy olyan érzésem, hogy átvertél. - mondta Thanos.
Loki lépett egyet előre, hogy lássa a titán, nem fél tőle. Nem mutatta ki, de valójában rettegett.
- Mondjuk azt hogy a dolgok...nem úgy alakultak, ahogy szerettem volna.
- Hát persze hogy nem. Tehát nincs Térkő. - inkább kijelentette mint kérdezte.
- Nincs. Elpusztult. - Gamora felkapta a fejét ennek hallatán. Szemében szinte látni lehetett a felcsillanó reményt.
- Hát így bukott el a nagy Thanos! - mondta. - A sok kutatás, öldöklés, harc, mind semmit nem ért!
A titán érezte, hogy minden porcikáját elönti a düh.
- Csak egy okom van rá, hogy ne végezzek veled itt és most, asgardi... Azt akarom hogy szenvedj. Hogy végignézd, ahogyan mindenkit megölök, aki kicsit is fontos számodra és ahogyan elpusztítom a világodat. És ha majd könyörögni fogsz a halálért... akkor végzek veled.
Loki komor arccal hallgatta a beszédet, de nem szólt egy szót sem.
- Azt a mitugrász kis midgardit fogom elsőnek megölni, aki rávett téged az árulásra. - miközben beszélt, egy fűrhajóból érkező fénynyaláb jelent meg, ami egyenesen felé tartott.  - Még találkozunk. - mondta utoljára, majd eltűnt.

Amikor magamhoz tértem, zsongott a fejem, mint a méhkas, és csak foltokat láttam,amikor körbenéztem. Nagyon lassan kezdett kitisztulni a kép. Az első dolog, amit észrevettem, az az volt, hogy Thanos eltűnt. Mindenki a fejét fogta mintha most tértek volna magukhoz, egyedül Quill térdelt a földön lehajtott fejjel, Gamora elejtett kardját szorongatva. Loki maga elé bámult, mint aki próbálja felfogni, amit látott. Odaszaladtam hozzá és gyorsan megöleltem.
- Ilyet máskor nem csinálhatsz! - mondtam reszketeg hangon. - Ha valami bajod történik, én...
- Jól van, semmi bajom nincs - nyugtatott meg.
- Mégis mi a jó franc történt? - kiáltotta Mordály.
- Szerintem mind meghaltunk. - jelentette ki Drax kísérteties hangon.
- Peter? - lépett a földön térdelő férfi mellé Mantis.
- Elvitte Gamorát. - mondta halkan.
Csend támadt. Rengeteg kérdés megfogalmazódott bennem a nővel kapcsolatban, de most nem akartam Quillt faggatni.
- Menjünk utánuk. - szólalt meg hirtelen Mordály.
- Haver, eltűntek, érted? Fogalmam sincs, hová. Jött valami fény, és...eltűntek. - mondta Quill. Hallani lehetett hogy szinte sokkot kapott attól amit látott.
- Most mihez kezdünk? - kérdezte Mantis halkan.
- Talán... - szólalt meg Loki, de Quill félbeszakította.
- Mi dolgod volt neked Thanossal?! - kiáltott rá, miközben fenyegetően elindult felé.
- Régi történet. - mondta védekezően Loki.
- Azzal hogy titkolózol, nem segítesz magadon!
- Azt gondolod, hogy elárullak titeket?
- Talán. Mit mondott neked?
- Te beszéltél vele? - néztem kérdően Lokira. Azt hittem hogy ő is eltűnt, mint mindenki más. Még csak nem is említette hogy nem így történt.
- Tényleg tudni akarod?
-Haver, mondd már - szólt türelmetlenül Mordály. - Drax alig várja hogy kinyírhasson. - mutatott a férfira, aki keresztbe tett kézzel álldogált, látszólag gondoltataiba mélyedve, de most felkapta a fejét, amikor meghallotta a nevét.
- Mi? Bocs,nem figyeltem.
- Mondd már! - kiáltott Quill.
- Csináltam valamit... - rám nézett. -CsinálTUNK valamit, amivel nagyon felharagítottuk őt. És most jött rá.
- Ti? Mégis mit csináltatok? Elsóztátok a levesét, vagy mi?
Azért kicsit megsértett azzal, hogy ennél többet nem nézett ki belőlünk.
- Elpusztítottunk egy végtelen követ. - jelentettem ki büszkén. - Vagyis hagytuk hogy elpusztuljon, de az majdnem ugyanaz, végül is...
Quill döbbenten nézett hol rám, hol Lokira.
- Beszarás...
Mordály kínosan felnevetett, de egy csepp jókedv se volt a hangjában.
- Én vagyok Groot.
- Pontosan! - kiáltott Mordály, mint aki egyetért a fával.
- Komolyan mondjátok? - kérdezte Quill kételkedve.
- Halál komolyan. - jelentette ki Loki.
- Ha ez igaz,akkor hogy vagytok még életben? Miért nem ölt meg titeket?
- Fogalmam sincs. - mondtam. - Nem is fontos szerintem...Azt kéne inkább kitalálni, hogy most hol van.
A hallgatást úgy vettem,hogy mindneki egyet ért. Ugyanakkor tanácstalanok is.
- Az Elme-kő a Földön van - szólt Loki. - Talán oda tart Thanos.
- Akkor indulás! - kiáltott Mordály. - elindult kifelé az űrhajókhoz. - Szedjétek össze magatokat s-fejek!
-Igazatok van. - sóhajtott Quill. - Vagy a Követ, vagy Thanost, biztosan a Földön találjuk...Még győzhetünk.