Get Loki'd 4. - A Végtelenség kövei

Csapdák és átverések

Odabent kísérteties csend volt. Tivant sehol sem lehetett látni, ahogyan egy lelket sem. A gyűjteményt képező lények élettelenül bámultak az üvegketreceken keresztül, teljesen szótlanul.
- Hol a francban lehet az a bo- Quillt egy hatalmas, kintről hallatszódó morajlás szakította félbe. Szinte egyszerre rezzentünk össze.
- Már itt is van... - suttogta kísértetiesen Drax és mindkét kését előrántotta.
-Haver, nyugi már, nehogy egyedül rátámadj - csillapította Quill.
- Még a csapdáimat se tudtam letenni - morogta mellettem Mordály magának, miközben egy hatalmas puskaszerű fegyvert piszkálgatott. - Nekünk lőttek.
- Mihez kezdünk? - kérdeztem idegesen. Közben valaki kívülről a kaput az ajtóval együtt darabokra törte egyetlen ütéssel. És megláttam őt. Bár azelőtt sosem láttam még, tudtam hogy ő az. Csakis ő lehet. Thanos. Komótos léptekkel haladt, bal kezén meg-megcsillant az arany Végtelen Kesztyű, amin már egy lila kő díszelgett. Nem viselt páncélt, csak egyszerű ruhát, de páncél nélkül is ijesztő látvány volt, látszódtak izmai és fura, lila bőre. Hirtelen megállt.
Loki mellettem lapított, úgy tűnt, nagyon jár az agya valamin, talán egy életmentő terven. Gamora elszántan  lépett egyet az érkező ellenség irányába, de Quill elkapta a karját. Váltottak pár szót, de olyan halkan, hogy egy szót se hallottam belőle.
Thanos közben a háta mögé nézett,  át a kapun, vagy legalábbis annak helyén. Egy kicsi, vézna alak lépett be, reszketegen.
- Te jó ég, ez Tivan. - suttogta Quill.
- Nos? - zendült fel a titán mély, fenyegető hangja. - Hol van a kő?
Tivan alakja aprónak és jelentéktelennek tűnt mellette. Távolról is láttam hogy a fehér hajú férfi szinte sírt. Mit művelhetett vele?
- Mondtam ....hogy  eladtam... - mondta erőtlen, elcsukló hangon.
Éreztem ahogy egyre jobban elönt a félelem. Mintha nem is ő lenne a mi csapdánkban, hanem mi az övében. 
- Avgary... - hallottam Loki suttogását.
Odafordultam hozzá, és próbáltam nem arra figyelni, hogy mi történik körülöttem.
- Mire készülsz? - láttam hogy Loki arca elszánt, de szomorú. - Ugye nem...
Tivan ordítására kaptam fel a fejem. Thanos a nyakánál fogva emelte fel őt, mint egy rongybabát.
- Utoljára kérdezem...
- Figyelj rám. - szóltalt meg újra Loki. Egyenesen a szemébe néztem. - Amíg rám figyel, te elbújsz. Nem harcolsz ellene. Érted?
- Micsoda? Nem! Ezt nem... - tiltakoztam volna, de a szavamba vágott.
- Bízz bennem. Csak így van esélyünk.
- Ne..
-Bízz bennem.
Nem volt időm bármit is mondani, Loki elindult, megkerülte a ládákat, és egy szempillantás alatt elhagyta a fedezéket.
- Ez meg mit művel? - hallottam Mordály hangját.
- Ad egy esélyt nektek. - mondtam elhaló hangon. - Eltereli a figyelmét.
Thanos a földre dobta a már haldokló Tivant, amikor meglátta Lokit.
- Nahát. Az asgardi istenke is itt van. - szólalt meg, de a hangjában nem volt egy cseppnyi meglepettség sem.
- Üdvözletem. - Loki hangja magabiztosan csengett.
- Remélem, tudod mit csinálsz, asgardi. - Quill elkezdett magyarázni valami támadási tervet a többieknek, de nem tudtam rá figyelni.
- Ne félts engem. - folytatta volna Loki, de Thanos közbeszólt.
- Elhoztad?
- Ami a Tesseractot illeti... - Francba. Francba francba. Ha most meghal... Vagy valami baja lesz... Saját kezűleg nyírom ki Thanost. Nem tudom hogyan, de meg fogom tenni.
- Meggondoltad talán magad? - kérdezte Thanos.
- Elképzelhető. - Loki lassan ide-oda járkált, mint aki gondolkozik. - Alkut ajánlok.
- Hallgatlak, asgardi.
Közben a többiek elfoglalták helyüket a terem különböző pontjaiban. Quill és Gamora még mindig a közelben voltak. Összerezzentem, amikor valaki a vállamhoz ért, de csak Drax volt az.
- Ezt neked adom, kicsi lány. - nyújtotta az egyik kését. - Azokkal a kis fogpiszkálókkal esélyed sincs.
Hangja furcsa volt, de nem kedves, inkább lenéző. Eszembe jutott amit Loki mondott. Hogy ne harcoljak Thanossal.
- Köszönöm. - vettem el a kést Draxtől, ő pedig tovább osont másik rejtekhelyére.
- Tudom, hogy ezután a Földre tartasz. - zendült fel Loki hangja. - Szükséged lesz ott egy vezetőre. Aki ismeri a helyet. - széttárta kajait. - A Tesseractért cserébe, azt kérem hogy magam mehessek oda.
Thanos keserűen felnevetett.
- Egyszer már odaküldtelek. De nem rémlik hogy sikert arattál volna.
- Nos akkor...más volt a helzet. - miért nem támadnak már? A szememmel a többieket kerestem. Mordály valamin ügyködött az egyik sarokban. Furcsának tartottam hogy Thanos észre se veszi őt. Valami nagyon nincs itt rendben. -
- Talán.  De előbb esküdj meg. És add át a Tesseractot. Ha átadod, beszélhetünk.
Ajjaj.
- Quill! - szóltam oda a férfinak. - Mi a fenére vártok még? - Quill Mordály felé bökött a fejével, aki most a terem másik sarkában ügyködött. Mi tart ennyi ideig??
- Én, Loki... Odin fia...- kezdte Loki az esküt, miközben lassan közelebb lépett a titanhoz. Kinyújtotta jobb kezét, mintha tényleg át akarna adni valamit, de tenyere üres volt. De csak egy pillanatig. Elkerekedett szemekkel néztem, ahogyan lassan megjelenik a Tesseract, az a kéken, selytelmesen ragyogó kocka.  Lehetetlen...- ...Esküszöm hogy hűen foglak szolgálni...
- Na ebből elég...- hallottam Gamora hangját, ahogyan felugrott, majd Thanos felé kezdett rohanni kardjával. Mellettem Quill is annyira ledöbbent mint én, de ő hamar visszanyerte lélelkjelenlétét és már szaladt is Gamora után.
- Francba, most ezért szenvedtem a bombákkal!? - Mordály elrugaszkodott a faltól és előrántotta hátáról a puskát. Drax üvöltve rontott elő rejtekhelyéről, és nagy lendülettel támadt Thanosra. Körülöttem mindenki, eszét vesztve támadta a titánt, de én nem mertem felfedni magam.
Lokit kerestem a szememmel, láttam hogy a Tesseract eltűnt, és ő is beszállt a harcba. Tehát csak egy hologram volt. A titán sorra ütötte ki a rátámadókat. Mordály már a földön feküdt, Drax-et egyáltalán nem láttam, Mantis próbált közel jutni Thanoshoz, fogalmam sincs miért, hiszem semmilyen fegyvert nem láttam nála. Gamora hevesen vívott a titánnal, elképesztően ügyesen és elszántan harcolt. Aztán egyik erőteljes csapása célba talált. Hirtelen minden elhalkult, Thanos pedig a sebtől vérezve esett össze.
- Kislányom...miért? - hangja elcsuklott.
Meghalt?
Ez lehetetlen.
Gamora sírva borult a földre a tetem elé. Tényleg azt mondta neki hogy... kislányom??
Csend támadt, csak Gamora sírását lehetett hallani.
Még mindig hitetlenkedve bámultam. Ez tényleg megtörtént?