Vihar a Nagi-szigeten

1. lépés: a titok

            Az idő kibaszott gyorsan telik, amikor az ember belekényelmesedik a békébe.

            Sasuke is ezt érezte, ahogy a kőfejek tetejéről pillantott le a falura. Konoha már egyáltalán nem azt a jelleget árasztotta magából, amelyet gyermekkorában megszokott. Lassan már a völgy sem volt elég neki, rejtettnek pedig már egyáltalán nem volt nevezhető. Igaz, hogy évek óta béke honolt, de Sasuke szerette a régi felfogást követni. Ahogy a merev szokásait is.

            Így egy ugrással landolt a Hokage torony oldalán, majd komoran lesett be az ablakon. Egy hatalmas szék támláját látta maga előtt, amely tetején egy szőke hajkorona bukkant fel. A helyiség ezen kívül teljesen üres volt. Ez pedig éppen elég megfigyelést jelentett ahhoz, hogy egy szívdobbanással később már a szék támlája mögött jelenjen meg. Naruto kérdőn fordult hátra az ismerős kisugárzásra, mire Sasuke karját határozottan támaszottta meg a karfán. Előre hajolt, hogy arcuk csak pár centire legyen.

            - Isten hozott itthon! – mosolyodott el szélesen Naruto, orcájára halovány pír kúszott.

            Sasuke csak elégedetten elmosolyodott, és megcsókolta a férfit. Semmi több kommunikációra nem volt szükségük. Ez volt a bevett köszöntésük egymás felé az évek alatt, és mindkettőjüknek tökéletesen megfelelt. Nekik ennyi jutott, de ezért is szörnyen hálásak voltak. Naruto azonnal előrébb dőlt a székben, ahogy Sasuke arcához kapott. Hátát egészen kihúzta, hátha úgy jobban tudja csókolni a másikat. Sasuke pedig kezét Naruto állára helyezte, hogy a másik fejét a megfelelő szögben tartsa.

Az Uchiha nagyjából fél éve ment el, és ez szörnyen sok idő volt ahhoz, hogy ez a csók rohadt kevésnek tűnjön. Bár ehhez talán elég lett volna pár nap is. Akkor a Negyedik Nagy Háború megemlékezésének 15. évfordulójára tért haza, és a szőkének irtó nagy szüksége volt a megterhelő helyzetben a támogatására. Ezúttal pedig Naruto egyik kezével automatikusan simított végig Sasuke mellkasán lefelé, majd derekánál fogva akarta közelebb húzni. Az állán pihenő akaratos, porcelán kéz azonnal lejjebb csúszott, és gyakorlottan kezdte kigombolni elegáns fölsőjét.

- Sasuke! - szakadt el Naruto pihegve. Egy elégedetlen morgást kapott erre, és a másik várakozón tekintett a kék íriszekbe. – Megbeszélésem lesz 10 percen belül. 

- Halaszd el! – jött az egyszerű felelet, és újra Naruto ajkaira hajolt. A szőke férfi azonban kuncogva fordította el fejét, így Sasuke keze elégedetlenül vándorolt vissza állára. Azonban Naruto széles mosollyal folytatta.

- Ezt most nem tehetem – Sasuke elégedetlenül egyenesedett ki ezt hallva. Karját csípőjére helyezte. Naruto általában mindig vele foglalkozott...órákig, amikor hazatért. És ez nagyon nem tetszett neki. – Messziről érkezik egy magas beosztású shinobi egy komoly ügyben.

- Messziről? – kérdezte homlokát ráncolva.

- A Nagi-szigetekről – mondta Naruto sajnálkozó kifejezést felöltve.

- Én messzebbről tértem haza – jegyezte meg Sasuke elégedetlenül. Naruto ismét elnevette magát, és szintén felállt, hogy a másik arcát lágyan vegye kezeibe. Sasuke nem mutatta volna soha, de ezzel már meg is bocsájtott a másiknak...még ha szörnyen akarta is magának akkor Narutot.

- Elhiszem – mondta lágyan a szőke férfi, szemei elnézést kérően csillogtak. – És kárpótolni foglak, oké? Megígérem!

- Hogyan? – kérdezte Sasuke unottnak szánt hangon, de haja alól kilátszódó szeme sötéten csillant meg. Naruto rókaszerű vigyort villantott, amit Sasuke túl jól ismert. Már fejben mindketten egy sokkal intimebb közegben jártak akkor. Úgy hajolt a porcelán ajkakkal, hogy tekintetét közben nem szakította el Sasuke íriszétől. Lassan harapta be a másik alsó ajkát, majd játékosan meghúzta maga felé. Sasuke felnyögött erre, és a fenekénél fogva húzta magához Narutot.