Vihar a Nagi-szigeten

6. fejezet: a szánalom

            Másnap délelőtt a csapat Alokihoz indult megbeszélésre, és a többi kalóz kihallgatására, Naruto pedig szintén ott fog találkozni a Vezetőkkel. Mindenki kíváncsi volt azokra, akiket eddig a köddel érkező, rejtélyes szellemeknek hittek. Hiszen akkor először lett egyértelmű, hogy a támadások valóban átverések. És Naruto nem szellemeket idézett meg a pokolból.

Amikor először meghallotta ezt a magyarázatot a Vezetőktől, azt hitte, az arcukba nevet. Aztán lassan mindannyian kezdték felfogni, hogy az itteni hitvallás nem feltétlen olyan, mint Konohában. Ők a Tengert, a Napot és az Éjszakát tisztelték, és minden napszakban máshoz imádkoztak. Ennek tudtatában pedig talán képes volt eltekinteni a ténytől, hogy ő szellemeket idézzen. Sasuke azonban akkor viccesnek találta.

Így aztán közösen indultak el a főváros kapitánysága felé. Ez egy fehér, frissen vakolt épületben foglalt helyet, amelynek ugyanolyan mediterrán jellege volt, mint mindennek ezen a szigeten. Nem mondhatni nagynak, mégis komoly, tekintélyt parancsoló kisugárzást árasztott magából a főtér melletti kisutcában. A csapat megkönnyebbülten lépett be a hűvös aulába a reggeli, tűző nap után. Aloki már ott várta őket, napbarnított bőre sápadtnak hatott, talán nem aludt eleget este a foglyok miatt. Fehér haja is kócos volt.

- Jó reggelt! – köszöntötte őket, és viszonzásokat kapott.

- Fáradtnak tűnsz, Aloki-san! – jegyezte meg Sarada, mire a férfi mélyet sóhajtott.

- Annak is érzem magam. A fogjok nem sokat aludtak az este. Ezáltal pedig mi sem – rántotta meg a vállát, ahogy terelni kezdte a csapatot a folyosón. A többi shinobi még mindig gyanakvóan mérte végig Narutot.

- Szökni akartak? – kérdezte Sasuke sötéten, mire Aloki fáradtan elnevette magát.

- Dehogyis! Énekeltek! Rumot akartak! És amikor nem kaptak, még hangosabban énekeltek – csóválta meg a fejét. Naruto halkan nevetni kezdett ezt hallva, mire Aloki megütközve nézett rá. Majd folytatta. – A medikusok ellátták a sérüléseiket, és meglepő módon a vallató shinobijainknak sem volt sok dolguk – Boruto kérdőn pillantott rá, mire a férfi féloldalas mosollyal folytatta. – Azt felelték, mindent elmondanak, csak ne szóljunk az Uchihának.

- Papa? – nézett kérdőn a férfire Sarada, mire Sasuke szája szegletében egy játékos mosoly jelent meg.

- És mondtak valami újat? – kérdezte a férfi inkább Alokit.

- Nem kimondottan. Az egyikük elmondása alapján Rogu idős shinobi, de bárkinek az alakját fel tudja venni. Ennek ellenére erős, és ritka suiton jutsukat használ. Emellett pedig kimondottan ügyes a mindent elrejtő köd létrehozásában.

- Vettük észre... - morogta Boruto közbe szúrva.

- Mit jelent az, hogy idős? – kérdezte Mitsuki érdeklődően.

- Azt mondják, az 50-es évei végén jár.

- Ezek szerint bárki miatt bosszút állhat, akit életed során megöltél, Dobe – fordult Sasuke Naruto felé jelentőségteljesen.

- Szerencsére nem hosszú a lista – morogta a férfi.

- Apa, a Negyedik Háború alatt biztosan sok mindenki meghalt – fordult felé Boruto komolyan. Aloki megmerevedett ezt hallva, és lassan fordult feléjük. Naruto és Sasuke összenéztek, majd a szőke férfinek beugrott egy arc, amely mai napig aktívan kísértette. Hogy nem tudta megmenteni a barátját, és ő érte feláldozta magát. „Neji..."