Vihar a Nagi-szigeten

4. lépés: a hazugság

4. lépés: a hazugság

A Nagi-sziget ritka elrendezéssel bírt, amely azt a célt szolgálta, hogy a régi korokban, a partok felől érkező ellenséget minden létező módon megtévesszék. És az emberek soha nem hitték, hogy a védekezésükre még a béke idején is szükséges lesz. Éppen ezért a fővárosuk egy olyan megoldással épület fel, amelyet a többiek korábban soha nem láttak.

A központ a legnagyobb kikötő volt, amely a szigeten elhelyezkedett, ennek elrejtésére pedig okos megoldás kellett. A tengeren kettő sziget védte, melyeken látszólag régóta nem használt erődítmények voltak. Ma már a romjaira szintúgy építkeztek. És egy gyönyörű földnyelv nyújtott védelmek a keskeny öbölben elhelyezkedő központnak.

- Azta! – ámult el Sarada a látványtól, amikor kibukkantak egy szirt tetején, és letekintettek a látványra.

- Ez itt a fővárosuk. Látjátok középen azt az égbe törő részt? – mutatott Sasuke egy hatalmas, ódon építményre. Naruto egy olyan kor nyomait vélte rajta felfedezni, amelyet már régen maguk mögött hagytak. A város utcái mind ott futottak össze, ez a különös, oszlopokkal díszített építmény pedig több száz lépcső magasra ki volt emelve a város síkjából. – Az a vezetők tárgyalóterme. A legidősebbek lesznek vezetők, és amennyiben a város megszavazza őket, akkor részt vehetnek az ország ügyeiben.

- Náluk nincs is Hokage vagy Daimyo? – kérdezte Boruto. Naruto csillogó szemekkel nézett körbe, ami nem kerülte el Sasuke figyelmét. A Hetedik is akkor járt itt először.

- Nincs. Ők egy békés nemzet. Így döntenek.

- Jah. Láttuk, mennyire békések – morogta végül a szőke férfi orra alatt.

- Örülj neki, ha nem szóltak még az ügy érdekében a Raikagének – rántotta meg a vállát Sasuke, mire Naruto zavartan nézett rá. – Úgy tudom, ők a nagy szövetségeseik.

- Honnan tudsz ennyi mindent róluk, Papa? – fordult a férfi felé zavartan Sarada.

- Jártam már erre átutazóban – jött az egyszerű felelet.

Lebaktattak a meredek sziklaszirtről. A keskeny ösvényen csak egyesével tudtak haladni, és nem mertek róla letérni. Boruto még tegnap egyszer megtette, és az a különös termés, amelyet nemrég kóstolt, összetört szandálja alatt. Azóta pedig olyan makacs, ragacsos nedv ragadt rá, amely összegyűjtött minden lehullott tűlevelet a délies fák alól.

Aztán fél óra múlva már a kikötőváros hatalmas kapuja előtt jártak. Mindannyian ámulva figyelték az ódon kőből faragott, cifra kaput, mely fejük felé magasodott. Közel sem fogható Konoha egyszerű, fa főbejáratához, Naruto pedig magában eldöntötte, hogy valami ilyesmi nekik is szépen mutatna. A kőbe vésett jelenetetek olyan történetet meséltek el, amelyet csak az öregek ismerhettek.

- Ez eszméletlen! – figyelte a képeket Sarada is döbbenten, Mitsuki pedig egyenesen megállt előttük. Naruto csillogó szemmel figyelte ezt a kultúrát, és nem értette, hogy nem utazott még erre soha. Valahogy ez a sziget mindig kimaradt. Sasuke csak féloldalas mosollyal figyelte a többiek reakciót, majd intett, hogy menjenek.

Beléptek a hatalmas kapu alatt, majd abban a pillanatban több minden is történt egyszerre. A fejük fölött egy hangos kürt szólalt meg, melyhez hasonlót még soha nem tapasztaltak. Ezzel egy időben pedig tucatnyi shinobi ugrott le, és célzott egyenesen Narutora fegyverével. Sasuke azonnal elé lépett, és kezével hátracsapta köpenyét, ahogy katanájának markolatára szorított. Az utcán sikolyok hangoztak fel, az emberek pedig elrohantak. A gyerekek egymásnak háttal helyezkedtek, hogy minden irányból védekezzenek.