Vihar a Nagi-szigeten

3. lépés: a bűntudat

3. lépés: a bűntudat

A reggel úgy tűnt, szépnek indul. A madarak vidáman csiripeltek, a felhők lágyan úsztak át az ódon égen. Aztán ez mind elhalványult, amikor Boruto csapata megjátszott vidám ábrázattal követte a Hetediket és Sasukét a vonathoz. Talán annyiban volt igazi a vigyoruk, hogy legalább most elkezdhetik tervüket. Egy vagont foglaltak le maguknak, és bárki kérdezte, csak kirándulni mennek a gyerekekkel. Naruto nem akarta, hogy bárki is tudomást szerezzen erről az idegesítő szélhámosról, akiért személyesen neki kell mennie. Lealacsonyítónak és megalázónak érezte, hogy vele ez megtörténhet, de el kellett ismernie, hogy jól esett a légkörváltozás.

- Nem mehettünk volna hagyományosan? – morogta Sasuke orra alatt, ahogy a vonat elindult.

- Ma már senki nem sétál, Sasuke-san! – jelentette ki Boruto egy vállrántással, mire a férfi megemelte egyik szemöldökét. Ő igenis sétált, és mindenhova úgy közlekedett, ahogy gyermekkorában is. És szerette a természetet, valamint annak a magányát. Össze sem hasonlítható a kattogó vonattal, na meg a tömeggel rajta.

- Pedig mi fogunk egy keveset – mosolyodott el Naruto. – A vonat csak Konoha határáig visz el. Utána hajóra szállunk, a szigeten pedig már magunkra vagyunk utalva.

- Azt hittem, ez egy diplomáciai út – mondta Mitsuki kicsit megdöbbenve, mire Naruto kínosan elnevette magát. Zavarában tarkójához kapott, ami Sasukében ismét felidézte a gyermekkorukat.

- Így is van, de a Nagi-szigeteken most nem igazán vagyok kedvelt személy.

- Miért? – kérdezte Boruto is zavartan.

- Nos akkor ideje, hogy megtudjátok a küldetés részleteit – jelentette ki Sasuke, majd alaposan körbepillantott a vagonban. Mindkét ajtó el volt húzva, és mikor ismét visszafordult, a gyerekek érdeklődve dőltek előre. – Valaki felvette Naruto alakját, és az ő nevében fosztogat, lop és még gyilkol is. És a vezetők azt hiszik, ez egy támadás a kis országuk ellen a nagy nemzet részéről. Úgyhogy csendesen kell elsimítanunk ezt a diplomáciai ügyet, és megtalálnunk a tettest, amíg a Dobe... – Naruto köhögve pillantott rá, mire szemét forgatva javított -, amíg Naruto tárgyal a vezetőkkel.

- És mit tudunk a tettesről? – kérdezte Sarada komolyan. Akármennyire is megvolt a saját véleményük és céljuk, ez mégiscsak egy küldetés, és ők nem vallhatnak kudarcot. Ez volt a legfontosabb.

- Egy hajóról fosztogat, amely képes felszívódni – mondta Sasuke egyszerűen.

- Tehát kalóz? – kérdezte Boruto, mire Naruto felnyögött. Fáradtan masszírozta halántékát, ahogy ismét erre terelődött a téma.

- Azt hittem, már nem léteznek kalózok – mondta zavartan Mitsuki.

- Ez az egy visszamaradt a régi korból – morogta Naruto kínosan. – A lényeg, hogy minél hamarabb el kell kapni, és tisztázni a nevemet. Ezt a kalózhajót meg ne is említsük többet – mondta, mire Sasuke féloldalasan elmosolyodott.

A gyerekek bólintottak, miközben Boruto és Sarada figyelmét nem kerülte el, hogy a két férfi egymás mellett foglalt helyet. Nem értek egymáshoz...igazából legalább fél méter volt köztük, és még csak nem is figyeltek a másikra, nekik mégis úgy hatott, mintha a hét eleji jelenetet élnék újra éppen. Pláne, amikor Naruto és Sasuke elkezdtek beszélgetni valami olyan ügyről, amit Shikamaru vázolt fel neki tegnap reggel. Egymásra figyeltek, együtt mosolyogtak és nevettek, ők pedig mindent beleláttak, csak azt nem, ami a valóság volt.