Vihar a Nagi-szigeten

5. lépés: az ellenszenv

5. lépés: az ellenszenv

A fővárosban meglepően könnyed volt az élet a támadások ellenére is. Az emberek lengén öltöztek a meleg ellen, hideg italokat vettek a kávézókból, vagy jégkrémet, miközben saját maguk is beszélgettek, vagy éppen árultak valamit. A gyerekek elámultak a hajnalban frissen fogott tengeri herkentyűk felhozatalán a piacon, az pedig egyenesen elképesztő látvány volt, ahogy a két sziget-bástya között felkúszott a nap a horizonton.

Ez a látvány Narutot is elámítaná, ha nem ébredt volna szörnyen morcosan. Nem aludt egész este egy szemhunyásnyit sem, hiszen azon gondolkozott, amit Sasuke mondott. És amikor lehunyta a szemét, felrémlett a délutáni afférjuk emléke. Ez pedig tovább rombolta büszkeségét...ha a kalózhajó nem lett volna elég.

Így aztán kellően kedvetlenül indult el a Fellegek Szentélye felé egy újabb kör tárgyalásra. A kicsattanó kedvét szokásos, jellegzetes mosolyával palástolta, azonban a társai láthatták, hogy kimondottan el van kenődve. Sarada és Boruto jelentőségteljes pillantást váltottak ennek láttán, és tudták, hogy a tegnapi lépés végre sikerrel járt. Sasuke egyből arra gondolt, hogy a férfinek nincsen kedve egy újabb körhöz a vezetőkkel, amit maximálisan meg is tudott érteni. Ezért az utcán megállította Narutot, hogy felajánlja segítségét:

- Hé, Dobe! Veled menjek? Hátha ketten jobban tudunk rájuk hatni – kérdezte, miközben semmi pénzért nem mutatta volna ki aggodalmát Naruto elkent arca láttán.

- Oh, dehogyis! – jött különös hangsúllyal a válasz, mire Sasuke szemöldöke megemelkedett. – Lehet, szerinted egy idióta vagyok, de pár vénemberrel még én is elboldogulok – rántotta ki karját Naruto Sasuke kezei közül talán erősebben, mint kellett volna. Ezúttal már ráncba is szaladt a férfi homloka.

- Miről beszélsz? – kérdezte döbbenten.

- Jaj, Sasuke... - nevetett fel cinikusan Naruto, majd hátat fordított neki.

Büszkeségébe burkolódzva sétált el az utcán, de Sasuke pontosan érezte rajta a fájdalmat. Zavartan figyelte a másik hátát, miközben értetlenül megrázta fejét. Talán Naruto csak dühös, amiért meg kell hunyászkodnia néhány idióta előtt, és rajta tölti ki. „Igen, ez rá vallana..." nyugtatta magát, de mélyen tudta, hogy ha Naruto rajta tölti ki a feszültséget, az nem ilyen formában szokott megnyilvánulni – sokkal inkább egy szenvedélyes, intim közegben.

Ettől pedig számára is kedvetlenül telt aznap a nyomozás. Aloki kapitányt megkérték, hogy este ők vállalják az őrséget, hiszen érkezett a dagály, amely három óra támadási lehetőséget jelent. És remélték, hogy aznap este jönni fog a kalózhajó. Aloki azt is megmutatta, hol szokott befutni a köddel a támadás, amely hátán a lángoló szellemek érkeznek. És aznap alaposan felmérték a partszakaszt.

- Azt nem értem, hogy ha valóban a partnál tűnik már fel a hajó, akkor minek állítottak őrséget a szigeteken? – gondolkozott hangosan Sarada, amikor már alaposan bejárták a környéket.

- Hátha elcsípik a tengeren – rántotta meg a vállát Mitsuki. – Egy hajót elég nehéz nem észre venni.

- Hacsak nem szellemhajó – szúrta közbe Boruto megborzongva. Utálta a szellemeket, ez pedig haloványan Narutora emlékeztette Sasukét.

- Szellemek nem léteznek – jelentette ki végül egyszerűen. – De találkoztam már olyan technikával, amely képes hasonló ködöt létrehozni, mint Aloki leírta. És a lángoló hajó is nagyon ninjutsu szagú – fejezte be, ahogy a gyerekkehez sétált. Boruto Saradára lesett, és Sasuke pontosan látta a jelentőségteljes pillantást, amit váltottak, de nem tulajdonított neki jelentőséget. Valószínűleg a szellemek megcáfolására vonatkozott.