Vihar a Nagi-szigeten

7. lépés: az ingerület

Naruto fejében egymást kergették a gondolatok, ahogy másnap a tengerparton ült. A móló végében helyezkedett el egy padon és a bástya-szigetek mellett a tengert figyelte. Milyen csodás látvány, és mégsem képes kiélvezni teljesen. Ha az nem lenne elég, hogy folyamatosan édesanyja vérrel írott neve jelent meg előtte, még a szívén is egy hatalmas hasadás éktelenkedett.

Egyszerűen nem tudta felfogni, miért mondta ezeket neki Sasuke ma. Azok után, hogy mennyire szerelmesek voltak, amikor még nem házasodtak meg, mennyire szenvedtek a másik hiányától minden percben, amikor eldöntötték, hogy polgári életet fognak élni feleségeikkel, akik szintén fontos helyet foglaltak el a szívükben...és mennyire boldogok voltak, hogy ez az engedmény megadatott nekik a nők részéről.

Sasuke pedig most ezt mindet felrúgta és végig csak kihasználta.

Nem értette, hogy nem vette észre. Soha nem tűnt fel neki, hogy a másik nem őszintén van vele?! Mégis, hogy volt képes Sasuke éjszakákat és nappalokat átbeszélni vele - néha szex nélkül -, amikor csak kihasználta? Akkor nem pont a szex lett volna csak a lényeg? Egyszerűen nem tudta felfogni az egészet. Csak a fájdalmat fogta fel, amely elöntötte egész lényét.

- Apa! - szólalt meg Boruto hangja a háta mögül. Naruto úgy fordította oldalra a fejét, mintha akkor ébredt volna fel álmából. A srác zsebre tett kézzel sétált mellé, majd megállt a pad mögött. - Shikamaru-san üzent, hogy 10 perc múlva hívást indít ide.

- Persze, megyek - kelt fel a férfi a padról. Boruto figyelmét nem kerülte el, mennyire fáradt és meggyötört a mozgása. Egyszerre ébredt lelkében bűntudat és harag is, miszerint édesapja megérdemli ezt az érzést. Aztán, mikor a férfi mellé ért, és haloványan rá mosolygott, Boruto viszonozta azt, majd kettő kekszet húzott elő a zsebéből.

- Kóstold meg! Ez egy helyi süti. Az előbb próbáltuk ki a többiekkel, és gondoltam, hozok neked is belőle - nyújtotta felé Boruto a kekszeket. Naruto őszintén elmosolyodott ezen a kedves gesztuson. Úgy tűnik, Hinatával kár volt aggódniuk. A fia részéről az utóbbi napokban csupa kiegyensúlyozott pozitivitást tapasztal. Talán tényleg annyira volt szüksége, hogy végre egy jó küldetésre mehessen.

- Köszönöm, Boruto - vette el és azonnal bele is harapott. Kikerekedett szemekkel nézett fiára, ahogy teleszájjal megszólalt: - Ef fényleg nahon fihom - motyogta teleszájjal, a srác pedig elnevette magát, ahogy egyetértően biccentett. Úgy sétáltak vissza az partra a mólóról, hogy közben Naruto még mindig a süteményt majszolta, és mire a város utcáira értek, meg is ette mindkettőt.

Boruto az egyik modern épület felé terelte édesapját, és közben elmagyarázta neki, hogy a szigeten ez az egyetlen hely, amely eléggé felszerelt egy videóhívás lebonyolításához. Egy modern laboratóriumnak tűnt. Ahogy Naruto elnézte, talán tengeri élőlényeket vizsgáltak benne, és valóban elég felszereltnek hatott.

Boruto egy szobába vezette, ahol már a többiek és Aloki várakozott. Emellett egy idegen éppen a géppel babrált. Narutonak addig volt alkalma végigmérni a helyiségen, melynek egyik falát egy hatalmas akvárium foglalta el mindenféle színes hallal. Sasuke ennek dőlt neki. Rá sem pillantott, de meglehetősen ellenséges kisugárzást árasztott magából. És Naruto szíve megfacsarodott a látványtól. Még mindig gyönyörűnek hatott a díszes állatok előtt, és akkor nem értette, hogy az angyali metszésű ajkak közül hogyan tudtak ilyen ördögi szavak kicsúsznak.

De nem volt ezen lehetősége tovább agyalni, ugyanis a hatalmas képernyőn Shikamaru és Kakashi arca jelent meg a Hokage irodában. A műszerész abban a pillanatban kiment a szobából, hogy ne hallja a bizalmas megbeszélést.