A Múlt Árnyékában | BNHA ff. (BEFEJEZETT)

𝙈𝙖́𝙨𝙤𝙙𝙞𝙠 𝙍𝙚́𝙨𝙯

-Akkor hát.. azt hiszem itt az ideje annak, hogy elinduljunk – szólalt meg Todoroki.

Senkinek sem kellett több, mind megindultak a terem ajtaja felé. Amint kiléptek rajta, felvették a megbeszélt térformát és elindultak a főbejárat irányába.

Az osztály lassan haladt a cél irányába. Az épület továbbra is rezgett, Todoroki pedig azon elmélkedett, hogy mégis mi lehet az oka ennek. Szinte biztosra vette, hogy az egyik gonosztevőnek ez lehet a képessége. Ha megtalálná, akkor ki tudná iktatni, ezzel pedig biztonságban tudhatná a barátait. Mind tisztában voltak azzal, hogyha nem figyelnek kellőképpen, akkor bármelyik pillanatban a fejükre zuhanhat egy adag törmelék.

Todoroki tudta, hogy nem hagyhatja el a helyét, ugyanis, ha ő nincs ott, az ellenfél áthatolhat a térformán. Ennek ellenére az ötlet továbbra is ott motoszkált a fejében és nem hagyta nyugodni. Midorya felé pillantott s abban a pillanatban egy jókora darab leszakadt a mennyezetből.

-MIDORYA!! -kiáltott a fiú. Midorya a feje felé pillantott, de már késő volt. Nem tudott kitérni a zuhanó törmelék elől, ami a földre kényszerítette őt. Midorya Izuku immáron a mennyezetdarab alatt feküdt, de nem szenvedett komolyabb sérüléseket. Todoroki felsegítette őt a földről, de azt egyikőjük sem sejtette, hogy az ellenség lesben áll és arra vár, hogy a csapat koncentrációja alábbhagyjon.

A 2A teljesen be volt kerítve. Ugyan már többször is szembe találták magukat a Gonoszok Ligájával, most a helyzet mégis más volt. Nem a gyakorlópályán vagy egy erdőben támadtak rájuk, hanem az iskolában, ami a rezgéseknek hála kész életveszély volt.

Midorya, Iida, Bakugou, Tokoyami és Todoroki sem ismerték fel az előttük állló személyeket, pedig már nem egy alkalommal találkoztak velük. Mind arra a következtetésre jutottak, hogy Shigaraki Tomura ismét új tagokat talált.

-Fiúk.. azt hiszem hatalmas pácban vagyunk!! -kiáltott Momo. A hangjában erősen érezhető volt a rémület és a kétségbeesés. Természetesen nem ő volt az egyetlen, aki félt. A legtöbben azonban igyekezték elnyomni magukban ezt az érzést.

-Támadásra felkészülni! -kiáltotta Iida, miközben végigpillantott a társain, akik szinte teljesen egyszerre bólintottak.

Bakugou berobbantotta azt a folyosót, amely felől jöttek, ezzel elvágva az utat azok előtt, akik hátulról szerettek volna támadást intézni feléjük. Tokoyami eközben a sötétárnyat bevetve harcolt. Az ellenfele majdhogynem két méter magas volt. A képessége nagyon hasonlított Momo képességéhez, de azt Tokoyami nem tudta megítélni, hogy teljesen ugyan az e. A fickó megállás nélkül dobálta Tokoyami és a társai irányába a borotvaéles pengéit, amit a semmiből teremtett elő. A sötétárnyék azonban gond nélkül kivédte ezeket.

Bakugou miután leomlasztotta a folyosót, Tokoyami felé pillantott. Úgy ítélte meg, hogy segít társának, de nem állhatta meg, hogy ne szóljon be az ellenfelének.

-Na mi van? -kérdezte maró gúnnyal a hangjában. – Célozni azt nem tanultál meg, mi?

A majd' kétméter magas fickó Bakugou felé pillantott. Tekintetében a düh szikrái villantak meg és a fiú felé kezdte el hajigálni a pengéit.

-Ez annyira béna! -kiáltott Bakugou és egy hatalmasat sóhajtott.

-Felfogtad, hogy milyen helyzetben vagy, kölyök? -kérdezte meglepetten a pengés pasas.

-Ja, persze -felelte unottan. – Szeretnél még mondani valamit?

-Miért ké.. -mondandóját azonban nem tudta befejezni, ugyanis Bakugou a szó legszorosabb értelmében kirobbantotta őt az ablakon keresztül.