A Múlt Árnyékában | BNHA ff. (BEFEJEZETT)

𝙆𝙞𝙡𝙚𝙣𝙘𝙚𝙙𝙞𝙠 𝙍𝙚́𝙨𝙯

-Az én első szerelmem halott – felelte Touya, Shoto pedig szomorúságot vélt felfedezni bátyja tekintetében.

-Hogy halt meg? -kérdezte néhány másodperc hallgatás után.

-Megöltem.

Shoto hosszú pillanatokon át hallgatott, mert nem merte feltenni azt a kérdést, amit fel akart tenni. Noha Touya is tudta, hogy mi az, amit Shoto kérdezni akart, inkább csak felállt és kisétált az ajtón, ezzel magára hagyva a fiút a kusza gondolataival.

Immáron minden kételye eloszlott a helyes utat illetően. Eldöntötte, hogy lépni fog, még akkor is, ha ez hatalmas kockázattal jár. Bármi is történt a múltban, Todoroki Enji most életeket ment, míg a fia, Shoto bátyja, életeket vesz el. A fiatal fiú csak és kizárólag arra tudott gondolni, hogy testvére az évek alatt mégis hány embert bánthatott vagy épp ölt meg. Mégis miért tette mindezt? Mi lehetett az indítéka arra, hogy bántsa embertársait?

Shoto már-már a könnyeivel küszködött, a szíve majd megszakadt. Egy tervet akart összehozni, mellyel a lehető leghamarabb értesíteni tud valakit bátya tervével kapcsolatban. Touya utolsó mondata volt az, ami végleg megerősítette benne azt, hogy a fiú bizony véghez fogja vinni mindazt, amit eltervezett.

-A picsába! – morogta az orra alatt, miközben egy hatalmasat vert a bal kezével az egyik falba. Olyan erővel sikerült bevinnie az ütést, hogy a kézfeje szilánkosra törött.

°°°°

Aizawa lassú léptekkel szelte át a közte és Japán második számú hőse közötti távolságot. A lábai enyhén remegtek, hiszen még élénken éltek benne az emlékek az utolsó találkozásukról, mikor is Todoroki Enji putrinak könyvelte el azt az iskolát, melyben ő maga is tanult. Utoljára az után találkoztak, hogy a UA-t első alkalommal érte támadás.

-Hívtál -szólalt meg a vörös hajú férfi. Hangja kimért volt, amitől Aizawa az eddigieknél is kellemetlenebbül érezte magát. – Hát eljöttem.

-Köszönöm, hogy szakítottál rám időt, Enji -motyogta Aizawa, közben pedig helyet foglalt a férfivel szemben.

-Mit akarsz? – Todoroki Enji még nem értesült arról, hogy a legújabb támadás során egy diák eltűnt, aki egyébként az ő fia volt. A profi hősök mindenképpen szerették volna kizárni a férfit a nyomozásból, mert nem tudták, hogy hogyan fog reagálni.

-Shoto-t elrabolták – bökte ki, közben pedig egy másodpercig sem pillantott az előtte ülőre.

Todoroki Enjinek kellett egy kis idő, míg feldolgozta az információt és összerakta a fejében azt a bizonyos kirakóst. Tudott a támadásról, azonban a hírekben egy szó sem esett arról, hogy a UA egyik diákja eltűnt volna. Shoto és az apja nem ápoltak túl jó viszonyt, telefonálni pedig egyáltalán nem szoktak egymással, így a férfinek fel sem tűnt, hogy valami gond lehet.

-És ez mégis hogyan történhetett? -kérdezte két-három perc hallgatás után. Az a néhány perc Aizawa számára maga volt a pokol. Fogalma sem volt, hogy a hirtelen haragú Enji hogy fogja lereagálni a történteket. A hangja továbbra is kimért volt, Aizawa pedig nem tudta, hogy mit felelhetne – Shouta! – mordult rá. – Ha kérdezlek, akkor válaszolj! Mégis hogy történhetett ez a fiammal!?

-Ahogy azt a hírekből is tudhatod, a UA épületét megtámadták. Legelőször a tanárit vették célba, hogy egyikünknek se legyen esélye eljutni a diákokhoz – kezdett bele a történet mesélésébe – A gyerekek elmesélték, hogy Midorya Izuku és a fiad, Todoroki Shoto milyen tervvel álltak elő. Tudták, hogy kockázatos lenne az ablakon keresztül távozni, valamint némelyikük számára súlyos sérülésekkel is járt volna – vett egy mély levegőt, s folytatta – Shoto kitalált egy egész jó stratégiát, ami védekezés szempontjából egész jónak is bizonyult, azonban azzal nem számolt, hogy túl sokan lesznek. Az épület ezalatt folyamatosan rezgett, a körülmények odabent kezdtek életveszélyessé válni, ezért sietniük kellett. Midorya és a fiad is harcoltak, azonban Midorya képessége túl soknak bizonyult abban a helyzetben és a korábbiaknál is nagyobb kárt okozott az épületben – Todoroki Enji figyelmesen hallgatta a 2A osztályfőnökének beszámolóját, aki annyira feszült volt, hogy a homlokán izzadságcseppek gyöngyöztek, melyeket gyorsan le is törölt – A lehető leggyorsabban kellett elhagyniuk az épületet. A fiad azonban lemaradt a többiektől, akik a hatalmas káoszban észre sem vették, hogy valaki hiányzik. Ezt követően nem került elő – Aizawa a mondandója végére először, de rápillantott a vele szemben ülő férfire, akin most először vette észre az aggodalom jeleit.

-Értem – mondta halkan, miközben nyelt egy nagyot – Van már valami tervetek arra, hogy hogyan szabadítsátok ki? Várj.. Tudjátok egyáltalán, hogy merre lehet a fiam? – kérdezte, hangja pedig tele volt aggodalommal. A férfi aggodalma a fia osztályfőnökét is meglepte, hogy így látja őt. Hiába volt Shoto a fia, Aizawa pontosan tudta, hogy Enji milyen ember, hiszen régóta ismerte már.

-Tervünk az már van, de még nem sikerült kiderítenünk, hogy hol lehet -felelte.

-Kik nyomoznak?

-Egy csapat profi hős, illetve a rendőrség elit alakulata nyomoz Shoto hollétét illetően – mondta. – Azonban.. van itt még valami.

-Mi lenne az? – kérdezte szinte azonnal.

-Midorya mondott valami egészen érdekeset – Aizawa vett egy mély levegőt és folyatta. – Felmerült benne az, hogy a fiad elrablója egy ismerős vagy egy közeli hozzátartozó lehet. Te mit gondolsz erről?

-Ezt nem tartom valószínűnek – mondta halkan. – Azonban.. azt hiszem itt az ideje annak, hogy beszéljünk valakiről.

-Valakiről? -kérdezte meglepetten Aizawa. Nagyon régóta ismerték már egymást, emiatt pedig elég sokat tudtak a másikról.

-Touya nem halt meg – mondta. – Hanem elszökött.

-Mi? -kérdezte meglepetten Aizawa.

-Még nagyon fiatal volt, mikor elszökött otthonról. Nézd, nem könnyű nekem erről beszélni, ezért nem is szeretném többet elmondani – bal kezével a tarkóját kezdte el vakargatni – Szeretnék találkozni a nyomozócsapattal, hogy elmondhassam nekik, mi is történt azon az estén -a mondandója végére a férfi teljesen elhalkult. Kék íriszeiben látni lehetett a szomorúságot.

-Rendben – felelte Aizawa. – Azt hiszem jobb lesz, ha most indulunk.