A Múlt Árnyékában | BNHA ff. (BEFEJEZETT)

𝙀𝙡𝙨𝙤̋ 𝙍𝙚́𝙨𝙯

Azonban a rengés nem hagyott alább. Az idő múlásával az épület csak jobban remegett. A diákok kezdtek egyre nyugtalanabbá válni. A hangosbemondó recsegni kezdett és a tanulók meghallották Aizawa tanár úr nyugtalan hangját.

-Mindenki meneküljön! -Aizawa hangja komoly volt, az osztályban pedig abban a pillanatban megfagyott a levegő. – Az iskolát megtámadták. Ismétlem, MINDENKI meneküljön!

A 2A diákjai azonban nem moccantak. A legtöbben sejtették, hogy az épületből való kijutást nem fogják harc nélkül megúszni. Todoroki a társait figyelte, míg Midorya megpróbált valami épkézláb tervvel előállni, melynek segítségével a lehető leghamarabb juthatnak ki onnan.

-Bármennyire is nehéz, a legfontosabb az az, hogy mindenki megnyugodjon! -mondta halkan az osztályelnök, Iida Tenya. Mindenki tudta, hogy ő maga is fél, de Tenya úgy gondolta, hogy neki kell kézbe vennie az irányítást.

-Iida jól mondja -szólalt meg Midorya, akinek időközben sikerült kidolgoznia a megfelelő stratégiát – Túl magasan vagyunk ahhoz, hogy az ablakokon keresztül távozni tudjunk -kezdte, de Kaminari közbeszólt.

-Uraraka, Asui, Sero, Bakugou és talán még Todoroki is képesek lennének az ablakon keresztül kijutni..

-Az túl veszélyes -vágott közbe Bakugou. Erre a megszólalása mindenki meglepődött, elvégre Bakugou sosem gondolkodott előre, általában mindig csak a saját feje után ment, amiből elég gyakran problémák is adódtak. – Nem tudhatjuk, hogy a gonosztevők honnan támadnak legközelebb. Míg mi földet érünk, addig akár meg is ölhetnek minket.

A teremben beállt a teljes csend. Az épület azonban továbbra is remegett, lassan kezdte megadni magát, ugyanis az ablakon kipillantva láthatták a lezúduló törmeléket.

-A főbejáraton keresztül kell távoznunk -ezzel fejezte be az előbbi gondolatmenetét Midorya.

Minden diák arcán kirajzolódott a meglepettség, elvégre a főbejárat volt az, ami a legmesszebb helyezkedett el az immáron 2A-sok termétől. Lassan azonban mind rájöttek arra, hogy az erősítés oda fog majd megérkezni. Ebből következett az is, hogy a gonosztevők nem arra veszik majd az irányt. Azt azonban innen nem tudták megítélni, hogy az odavezető úton hány, illetve milyen képességű ellenféllel találják majd szembe magukat.

-Úgy gondolom, hogy fel kellene állítanunk valami stratégiát. Nem tudhatjuk, hogy pontosan hány emberrel állunk szemben -szólt Iida.

-Szerintem -kezdte meg a mondandóját Shoto, miután vett egy mély lélegzetet – egy téglalap alakzatot kellene felvennünk. Középre azokat kellene állítanunk, akiknek a képessége nem feltétlen alkalmas közelharcra -itt Yaoyorozu felé pillantott, akinek a képessége az volt, hogy a testében lévő zsírszöveteket felhasználva képes volt bármit megteremteni, amiket korábban látott - Hátul Tokoyami-nak és Bakugou-nak kellene lennie -a fiú az említett osztálytársai felé pillantott, akik csak egy bólintással jelezték, hogy benne vannak. Mind a ketten remekül tudták alkalmazni az erejüket, ugyanis Tokoyami egy sötétárnyék nevezetű képességet birtokolt, aminek hála nem csak támadni, de védekezni is tudott. Bakugou képessége az izzadtságából eredt, amit képes volt berobbantani, ez pedig a csatatéren hatalmas előnynek bizonyult – Kaminari és Shouji, tiétek lesz a jobb oldal -nézett a fiúk irányába, akik szintén bólintottak. Kaminari, akárcsak Pikachu, képes volt elektromosságot kibocsátani a testéből, azonban ennek túlzott használata könnyen kisütötte az agyát. Olyankor pedig inkább bizonyult tehernek, mint segítségnek. Shouji a testéből kinővő csápokat képes volt szemekké, fülekké vagy épp karokká alakítani, amik közelharcban hatalmas előnyt jelentettek.

-Eddig királyul hangzik! -szólalt meg Mineta, a perverz kis törpe. – Már csak a bal oldalt, illetve az első sort kell kiválasztanunk!

-A biztonság kedvéért szerintem a téglalapon belül is fel kellene húznunk egy belső védelmivonalat -mondta Midorya. Senki sem szólalt meg, csak egy bólintással jelezték, hogy egyetértenek a fiúval.

-Bal oldalt Kirishima és Ashido fognak harcolni -folytatta Shoto és az említett felek irányába pillantott. Kirishima lepacsizott a rózsaszín bőrű leányzóval, aki még ebben a helyzetben is képes volt vidáman mosolyogni. Kirishima képessége a keményedés volt, így akár élőpajzsként is lehetett volna alkalmazni őt. Ashido Mina pedig savat tudott kibocsátani – Elől Midorya és én fogunk állni -ezzel pedig befejezte a stratégia megtárgyalását. Igazából mindenki számított rá, hogy ők ketten fogják vezetni a csapatot, ugyanis az ő képességeik voltak a legalkalmasabbak arra, hogy utat tudjanak törni az osztály számára.

Midorya egy olyan képességet birtokolt, ami az „egy mindenkiért" nevet viselte. Noha az osztálytársai nem tudták, de ezt a képességet az elsőszámú hőstől, All Might-tól kapta. Attól az embertől, akire gyerekkorától kezdve felnézett. Attól az embertől, akire mindig is hasonlítani szeretett volna. Azonban Midorya Izuku azon kevesek közé tartozott, akik képességek nélkül születtek.

Sok időbe telt, mire kitanulta az egy mindenkiért használatát. Kezdetben rengeteg sérülést szerzett. Nem egyszer volt példa arra, hogy az ujjait vagy éppen a karját szilánkosra törte. Még elsőévesek voltak, mikor az edzőtábor alatt megtámadták őket. Midorya akkor súlyos sérüléseket szenvedett és borzalmas állapotba került. A kórházban pedig közölték vele, hogy ha még egyszer ilyen súlyos sérüléseket szerez, akkor talán soha többé nem lesz képes használni a karját.

Ez az információ megrémítette Midorya-t. Rengeteget gondolkodott, mígnem alternatív megoldást nem talált. Eldöntötte, hogy ezentúl a lábát fogja használni arra, hogy támadást mérjen az ellenfelére.

Todoroki képessége szintén különleges volt, ugyanis mindkét szülője képességét örökölte. Jobb feléből jeget, míg baljából tüzet tudott előidézni. Apja miatt sokáig megtagadta magától a balját, de Midorya segített neki túllendülni ezen az akadályon. Azóta már bűntodat nélkül képes volt használni a képességét.

-Már csak a védvonal felállítása van hátra -szólalt meg Yaoyorozu Momo.

-Én ott segítek -mondta Iida.

-Szerintem -kezdte Uraraka – Ojiro, Sero és Aoyama lennének a legjobbak erre a feladatra -majd Iida felé pillantott. - Neked a többieket kellene támogatnod. Ha esetleg történik valami baj és erősítésre lenne szükségünk, akkor te vagy az egyetlen, aki gondtalanul el tud jutni a főbejárathoz.

-Uraraka jól beszél -bólintott Momo. – Mindenképp a külső oldalakat kellene támogatnod.

-Rendben -ezzel Iida is beleegyezett abba, hogy ő az alakzaton kívül marad, hiszen továbbra sem tudták, hogy mi vár majd rájuk.

Néhány másodperc elejéig beállt a csend a teremben. Ez a pár másodperc akkor és ott hosszú perceknek tűnt. Az épület tovább rezgett s már a diákok feje felett is elkezdett megrepedezni a plafon. Momo a feje fölé, a plafonra pillantott. Abban a pillanatban leszakadt az egyik lámpa. Midorya azonnal odébblökte a lányt, ezzel pedig megmentette őt attól, hogy a lámpa rázuhanjon.

-Akkor hát.. azt hiszem itt az ideje annak, hogy elinduljunk – szólalt meg Todoroki.

Senkinek sem kellett több, mind megindultak a terem ajtaja felé. Amint kiléptek rajta, felvették a megbeszélt térformát és elindultak a főbejárat irányába.