A Múlt Árnyékában | BNHA ff. (BEFEJEZETT)

𝙏𝙞𝙯𝙚𝙣𝙠𝙚𝙩𝙩𝙚𝙙𝙞𝙠 𝙍𝙚́𝙨𝙯

-Shoto, én.. -Enji magyarázkodásba akart kezdeni, azonban hirtelen mérhetetlen fájdalmat érzett az oldalában. Szinte azonnal oda is kapott, s rögtön megérezte a saját vére melegségét.

-A-apa?.. -Shoto szemei teljesen elkerekedtek, a hangja pedig remegett.

-Rég láttalak, Apám – szólalt meg Touya Enji háta mögül. A férfi pontosan tudta, hogy ki állt mögötte, még anélkül is, hogy hátra pillantott volna. – Ugye hiányoztam?

Enji a válla fölött pillantott hátra a fiára. Amint meglátta őt, a szíve összeszorult. A fiú teljes testét hegek borították. Egykoron hófehér haja most sötét színűre volt festve. A férfi az oldalára szorította a kezét, hogy megpróbálja elszorítani a vérzést, de a sebből folyamatosan bugyogott elő a vér.

-Kérdeztem valamit – mordult fel Touya. Hiányoztam?

-Touya.. – szólalt meg Enji, ám a fiú most is hangosan mordult a neve hallatán.

-Hányni tudnék ettől a névtől – sziszegte a fogai között – Ne merj így hívni még egyszer! -morogta. – A nevem Dabi.

-Dabi – suttogta Enji – mi történt veled? – kérdéséből áradt az aggodalom.

-Apa – Enji legkisebb fia hangját hallotta, ezért lopva felé pillantott, akinek a szeméből záporozni kezdtek a könnyek. – Apa, vérzel!

-Shoto, kussolj! – Touya szúrós pillantást vetett az öccsére, miközben rákiáltott. Ettől még egy kicsit Enji is összerezzent, pedig ez egyáltalán nem volt jellemző rá. A fiú visszavezette a tekintetét az előtte álló férfira. Touya leírhatatlan undort és megvetést érzett az előtte álló férfi irányába – Hogy mi történt velem? -kérdezte, miközben elő-elő tört belőle a nevetés – Évekig az utcán éltem. Mit gondolsz, hányszor rúgtak belém, mikor már annyira marcangolt az éhség, hogy ételért könyörögtem? – ajkait széles vigyorra húzta, amivel sikerült elborzasztania az apját.

-Haza is jöhettél volna – mondta halkan, miközben továbbra is az oldalát szorította.

-Hogy hova? -kérdezett vissza hitetlenkedve, miközben hangos nevetésben tört ki. – Nekem nincs otthonom.

-Fiam, kérlek – Touya tekintete a „fiam" szó hallatán teljesen elködösült. Jobb kezében továbbra is azt a nagy kést tartotta, amit apja oldalába vágott.

-Fiam? – a hangjából sugárzott az ingerültség. Tett egy lépést apja felé, aki annak ellenére sem hátrált meg, hogy tudta, hogy mi fog következni – NEM VAGYOK A FIAD!! – a fiú hangjától az egész pince vízhangzott. Shoto bármennyire nem akart az eseményekre figyelni, a tekintetét mégsem tudta elszakítani az előtte állóktól.

Touya egy másodperc tört része alatt vágta bele apja hasába a pengét, aki erre fájdalmas nyögést hallatott. A fiú mély sebet ejtett Enji testén, a kés pengéjét pedig lassan forgatni kezdte a sérülésben. Ennek láttán Shoto-t elkapta a hányinger és pillanatokkal később kipakolta magából gyomrának teljes tartalmát.

-Rohadj meg, te szemétláda! – ordította a fiú, miközben kihúzta a kést apja testéből, majd ezt követően a földre lökte őt.

Todoroki Enji-nek hatalmas fájdalmai voltak, de még így is képes lett volna megállítani a fiát, mégsem tett semmit. Immáron két seb éktelenkedett a férfi testén, a fájdalmát viszont igyekezett palástolni, ezért olyan dolgok jutottak eszébe, hogy ezeket a lyukakat egy ementáli is megirigyelné.

Touya dühöngött, ezért több rúgást is mért Enji oldalára, aminek hatására rövidesen vért kezdett el felköhögni. Ennek láttán Shoto hangos zokogásba kezdett, amivel nagyon felidegesítette testvérét.