A Múlt Árnyékában | BNHA ff. (BEFEJEZETT)

𝙉𝙮𝙤𝙡𝙘𝙖𝙙𝙞𝙠 𝙍𝙚́𝙨𝙯

-Van egy olyan érzésem, hogy egy közeli hozzátartozó lehetett – felelte.

-És? Van valami terved arra, hogy megtudjuk ki lehet az? – érdeklődött Aizawa, mire Midorya csak bólintott egyet.

-Itt az ideje, hogy leüljünk beszélgetni Todoroki Enji-vel – mondta, mire a diákok szemei elkerekedtek. Tisztelték a férfit, de valahol mindannyian rettegtek tőle. Aizawa pedig már most tartott attól a beszélgetéstől, amit a legidősebb Todoroki-val kell majd lefolytatnia.

Shoto a nyirkos pincéből egy egészen otthonosnak is mondható kis szobácskába került át, miután sikerült bátyja bizalmába férkőznie. Bár nem gondolta volna, hogy ez ilyen gyorsan fog menni, sőt, egy ideje már azon kattogtak a fogaskerekei, hogy mégis hol a fenében van a csapda.

Bármennyire ellenére volt a tény, hogy a bátyja, akit hosszú évek után végre újra láthatott, valójában egy gonosztevő. Ráadásul tagja annak a bizonyos szövetségnek a gonosztevők között. Hiába volt boldog, valahol mélyen tudta, hogy át kell adnia a testvérét a rendőrségnek, de a pontos tervét még nem tudta kidolgozni. Az ilyesmiben nem volt olyan jó. Magában még morgott is, amiért Midorya-t nem rabolták el vele együtt. Ha így történt volna, most együtt szövögethetnék a terveiket arra, hogy hogyan dugják rács mögé egykori példaképét, valamint akadályozzák meg azt, hogy Touya megölje az apjukat. Végtére is, bármennyire is utálta az apját, mégiscsak az apja volt.

A szobájának az ajtaja lassan kinyílt, ő pedig komótosan ülőhelyzetbe vergődte magát, így várva azt, aki kinyitotta az ajtót. Nem lepődött meg, mikor Touya-t pillantotta meg az ajtó mögül. A fiú ajkain halvány mosoly ült, aminek láttán Shoto is halványan elmosolyodott. Touya kezében egy tálca volt, amin a testvérének hozott ebéd volt, hideg soba. Ez volt Shoto kedvenc étele, egészen kicsi korától kezdve.

-Ne haragudj, hogy nem jöttem korábban -mondta. – Volt egy kis dolgom.

-Én nem haragszom, de megtennéd, hogy ide adod a tálcát? -kérdezte Shoto, miközben kezét a tálca irányába nyújtotta.  – Éhen halok.

Touya csak halkan felnevetett és odaadta a tálcát testvérének, aki egy biccentéssel jelezte, hogy köszöni az ételt. Shoto szinte azonnal hozzá is látott az ételhez, hiszen aznap még semmit sem evett. A fiú jóízűen majszolta kedvenc ételét, amit bátyja széles mosollyal az ajkain nézte végig.

-Végeztél? -kérdezte, miután öccse tálja teljesen kiürült.

-Ami azt illeti, jól esne még egy tállal -felelte a fiú zavartan, miközben bal kezével masszírozni kezdte a tarkóját. – Valamint.. hát.. izé..

-Igen? Valami gond van?

-Esetleg le tudnék zuhanyozni valahol? -kérdezte Shoto zavartan – Olyan szagom van, mint egy agyonhasznált macskaalomnak -Touya erre csak jóízűen felnevetett, közben pedig elvette a tálcát Shoto-tól.

-Mindjárt hozok még neked tésztát, aztán megmutatom, hogy hol tudsz letusolni -felelte, miután kinevette magát.

-Köszönöm! -vágta rá a felemás fiú. Touya még villantott felé egy mosolyt, majd kilépett az ajtón.

Shoto ismét egyedül maradt a gondolataival. Akármennyire is boldog volt, a tény, hogy mire készül a bátyja, nem hagyta nyugodni. A fú fejben halálra átkozta magát, amiért még mindig nem tett semmit azért, hogy kiszabaduljon onnan. El akarta mondani mindenkinek, hogy Touya él, valamint azt is, hogy mennyire boldog. Azt azonban nem akarta hozzácsapni a végéhez, hogy gyilkos.

Touya lassan visszaért, egyik kezében Shoto tésztájával, a másikban pedig egy zacskóval, amiben tisztálkodáshoz szükséges eszközök voltak.

-Mikor is mostál fogat utoljára? -kérdezte öccsét, miközben előhúzott a zacskóból egy fogkefét. – Eléggé dög szagod van.

-Kedves testvér vagy, mondhatom -felelte Shoto, miközben elvette Touya-tól a tésztát.

-Tudod, hogy csak viccelek – mondta – De ami azt illeti.. néha tényleg nem ártana fogat is mosnod – mondatát testvére csak gyilkos pillantásokkal jutalmazta – A büdös szájú fiúkat nem szeretik a lányok. Apropó! Van barátnőd? -kérdezte huncut mosollyal az ajkain, mire Shoto egész arcára pír szökött. – Na ugye, hogy ugye! Ki az?

-Nem – vágta rá szinte azonnal – Nincs barátnőm. Nem is szere.. -kezdte, de Touya a szavába vágott.

-Még mindig rettenetesen bénán hazudsz -nevetett – Szóval, ki az a lány? -kérdezte, miközben helyet foglalt testvére mellett.

-Touya – abban a pillanatban  a mellette ülő fiú megköszörülte a torkát, Shoto pedig csak a szemét forgatta, jelezve, hogy tudomásul vette, hogy tisztában van azzal, hogy nem szereti – Dabi – javította ki magát, mire a mellette ülő csak elégedetten bólintott – Nem szeretnék beszélni a nemlétező szerelmi életemről – fogta rövidre.

-Jaj ugyan már! -puffogott Touya – Az első szerelmek olyan izgalmasak! -mondta, miközben tenyereit izgatottan összecsapta.

-Neked is volt? -kérdezte a legfiatalabb Todoroki.

-Volt.

-Mesélsz róla?

-Csak akkor, ha te is mesélsz nekem a tiedről -felelte, Shoto pedig csak egy mély levegőt vett, miközben aprót bólintott.

-Hát akkor, legyen..

-Ki az a lány? -érdeklődött Touya.

-A neve Yaoyorozu Momo -Shoto arcára pír szökött, tekintetét el is fordította testvére felől.

-A teremtős lány? -kérdezett vissza.

-Ezt meg honnan tudod? -Shoto nagyon meglepődött azon, hogy Touya tudta róla ezt az információt.

-Nos, lehet, hogy eltűntem, de még én is néztem tévét -felelte.

-Oh -bólintott zavartan a fiatalabbik – Szóval Momo.. -ajkait enyhe mosolyra húzta – tudod ő egy nagyon kedves lány. Bár a hős jelmeze kifejezetten idegesít -mondta.

-Hát, az a dekoltázs igen figyelemfelkeltő -vágta rá Touya, aki emiatt egy tockost kapott jutalmul testvérétől.

-Igen, az – mondta. – Momo olyan okos, kifinomult és vicces..

-Te totál szerelmes vaaagy! – Tozya felnevetett, Shoto pedig csak a szemeit forgatta.

-Most te jössz! Mesélj!

-Az én első szerelmem halott – felelte Touya, Shoto pedig szomorúságot vélt felfedezni bátyja tekintetében.

-Hogy halt meg? -kérdezte néhány másodperc hallgatás után.

-Megöltem.