A Múlt Árnyékában | BNHA ff. (BEFEJEZETT)

𝙉𝙚𝙜𝙮𝙚𝙙𝙞𝙠 𝙍𝙚́𝙨𝙯

Shoto már szólásra nyitotta a száját, amikor Touya hatalmas erővel gyomorszájon vágta, ezzel a földre kényszerítve őt.

-Sajnálom -a hangjából tényleges sajnálat sugárzott. Közelebb lépett majd lepillantott a földön fekvő kistestvérére, aki a fájdalomtól magzatpozícióba gömbölyödött. Touya lassan leguggolt hozzá, miközben kabátzsebéből egy injekciós tűt húzott elő – Ígérem, hogy nem fog fájni -szólt halkan, majd Shoto karjába fecskendezte az injekciót. -Szép álmokat, öcsi!

Míg Dabi úton volt Shoto-val a Gonoszok Ligájának búvóhelyéhez, addig a 2A sikeresen kijutott a UA omladozó épületéből. Mindenki legnagyobb meglepetésére a gonosztevők menekülőre fogták és sokáig nem is értették, hogy pontosan miért.

A legtöbben azt gondolták, hogy azért, mert nem akarták, hogy a rendőrség vagy éppenséggel a profi hősök elkapják őket. Azt azonban ekkor még senki sem sejtette, hogy a valódi céljuk csupán azt volt, hogy elrabolják Todoroki Shoto-t.

Szerencsére a diákok közül senki sem szenvedett komolyabb sérüléseket. Lassan Pikachu emberi alteregója is kezdett helyre jönni azután, hogy a szó legszorosabb értelmében kisütötte az agyát. A tanárikar néhány tagja szintén kisebb sérüléseket szenvedtek, de a helyszínre érkező mentősök az összes sérülést sikeresen ellátták.

Egy kis időre végre mindannyian fellélegezhettek, azonban ez a fajta nyugalom nem volt túl hosszú életű. A hatalmas káoszban sokáig nem is vették észre, hogy az osztály egy tagja hiányzik. Egészen addig senkinek sem tűnt fel Shoto hiánya, amíg Aizawa tanár úr névsort nem olvasott.

-Todoroki? -ismételte meg Aizawa immáron harmadjára. A hangja ingerült volt, arcára pedig kiült az aggodalom.

Azok a diákok, akiknek a neve már elhangzott, Shoto keresésére indultak. Körbe kérdezgették a többi osztály összes tanulóját, hogy látták e a fiút. Azonban mindenki nemleges választ adott. A 2A diákjai között pedig kitört a pánik. Mind magukat hibáztatták azért, amiért nem figyeltek eléggé egymásra.

-Elég! -kiáltotta el magát Aizawa. – Meséljétek el újból, hogy pontosan mi történt!

Iida elmesélte a stratégiát, amit Todoroki eszelt ki annak érdekében, hogy kijussanak az épületből. Mesélt a harcról, amit a gonosztevők ellen folytattak, valamint arról is, hogy Shoto volt az, aki rákiáltott a többiekre, hogy induljanak el, ha nem akarnak a törmelékek alatt meghalni.

-Mikor maradt le? -kérdezett vissza Aizawa. Látszott rajta, hogy próbál rájönni arra, hogy pontosan mi is történhetett azután, hogy a többiek elhagyták az épület azon szakaszát.

-Ezt már nem tudjuk -válaszolt Ashido.

Aizawa hosszú pillanatokon keresztül egy szót sem szólt. Tekintetével végigpásztázott az egész osztályon. Kimerült, rémült és csalódott arcokat pillantott meg. A diákjai láttán a szíve összeszorult, noha ezt még magának sem szerette volna beismerni.

-Ne emésszétek magatokat! -halkan szólt ugyan, de mindenki hallotta Aizawa tanár úr mondandóját. – Mindenképp meg fogjuk menteni Todorokit, de ehhez egy terv kell -ekkor Midorya és Iida felé pillantott – Ne csináljatok semmi baromságot! -morogta.

-De.. -kezdte volna Midorya, azonban Aizawa ingerülten a szavába vágott.

-Csak semmi de! -hangja tekintélyt parancsoló volt. A környező osztályok diákjai is felfigyeltek Aizawa tanár úr hangjára és rá szegezték a tekintetüket – Nem fogjátok ismét kockára tenni az életeteket. Nem, ezt nem engedhetem meg -sóhajtott – A profi hősök majd elintézik. Ti csak húzzátok meg magatokat, mert könnyen lehet, hogy nem Shoto az egyetlen, akire fáj a foguk -a legtöbb diák azt gondolta, hogy Aizawa Shouta teljesen érzéketlen és nem érdekli semmi.

Ezt a következtetést abból vonták le, hogy a férfi elég sokat aludt. Ha nem volt elég kipihent, akkor morgolódott. A feladatokat pedig igyekezett kollégáira hárítani. Még ebben a helyzetben is próbálta elnyomni az érzelmeit, hogy azok ne legyenek hatással a diákjaira. Tisztában volt azzal, hogy valahogy le kell nyugtatnia őket, de ha a kétségbeesése egy kicsit is kiül az arcára, akkor a tervének lőttek.

-Muszáj kitalálnunk valamit -mondta Iida elhaló hangon. Aizawa pontosan tudta, hogy a lehető leggyorsabban cselekedniük kell, ugyanis egyikük sem ismerte a gonosztevők pontos szándékait.

-Ti most csak próbáljatok megnyugodni és menjetek vissza a kollégiumba. Profi hősök és a rendőrség is őrzi az épületeket, így nem lesz baj -egy halvány mosolyt küldött a diákjai felé, ami nagyon nagy ritkaságnak számított. – Most még időtök is lesz arra, hogy rendesen kicsomagoljatok. Na! Indulás!

A 2A diákjai elindultak a kollégium épülete felé, őket pedig a többi osztály követte. Aizawa a mellette elhaladó diákok arcát figyelte, melyeken tisztán kivehető volt a félelem.

Miután a diákok elvonultak a kollégiumokba, Aizawa egyedül maradt a gondolataival. Lassan a profi hősökből és a rendőrökből álló elit csapathoz sétált és rájuk pillantott. Elmesélt nekik mindent, amit a diákjaitól hallott. Immáron nem kellett elrejtenie a valódi érzéseit.

Úgy érezte, hogy elbukott hősként, tanárként és emberként is, mert nem tudta megmenteni a diákját. Mindenki tudta, hogy ez nem az ő hibája, hiszen Aizawa is kivette a részét a harcból.

-Shouta! -Aizawa rögtön felkapta a fejét, miután meghallotta a keresztnevét s a hang irányába fordult. Ezer közül is felismerte volna ez egykori első számú hős, All Might hangját – Hogy vannak a gyerekek? -kérdezte, miután barátja mellé ért. A tekintetéből és a hangjából is áradt az aggodalom.

-Todoroki.. -kezdte, miközben a tekintetével a betont kezdte el pásztázni.

-Mi van Todoroki-val? -Aizawa nyelt egyet, miközben visszapillantott barátjára.

-Todoroki-t elrabolták -nyögte ki végül.

All Might a hajába túrt majd a tarkóját kezdte el vakargatni. Mivel nem volt az iskolában az események alatt, időbe telt odaérnie. Éppen ezért Aizawa beszámolóját sem hallotta. Hosszú percekig egy szót sem szólt, csak fel s alá járkált. Ideges volt. Végül aztán megkérdezte, hogy mi történt pontosan.

Aizawa mindent a legelejéről kezdett el mesélni. Egészen attól a pillanattól, mikor tudatosult benne az, hogy megtámadták őket. Elmesélte azt is, amit a diákjai meséltek neki.

-Miért maradt le? -kérdezte All Might inkább magától, mintsem a mellette állótól.

-Én is ezen gondolkodtam. Mi van akkor, ha látott valamit? Vagy netán.. találkozhatott valakivel?

-Úgy gondolod, hogy találkozott Shigaraki-val?

-Vagy vele, vagy pedig valaki mással -Aizawa az égre pillantott és azt kezdte el vizslatni. Úgy pásztázta a tekintetével a felhőket, mintha azok el tudták volna neki mondani, hogy hol lehet a fiú – Barátom -szomorú mosollyal az ajkain pillantott vissza All Might-ra. – Történjék bármi, meg kell mentenünk a fiút..