🦋Another Love🦋 /Befejezett/

💜4💜

AMELIA LECLERC

November 2. Csütörtök

Őszi szünet után elhatároztam magam, hogy elmesélem a barátnőmnek a történteket. Nem igazán beszéltünk ez idő alatt, de nem is baj. Örültem egy kicsit, hogy egyedül lehettem a gondolataimmal.
Suliban:

-Chloe...

-Igen Lia?! -nézett rám összeráncolt homlokkal.

-Valamit nem mondtam el neked.

-És mi lenne az? -értetlenkedett. Nagyon remélem, hogy jól fogadja.Eddig mindig mindent megtudtunk beszélni és sosem torkollott odáig, hogy veszekedjünk. Nagy levegőt vettem és belekezdtem a mondandómba.

-Mikor először elhívtál a buliba, Zac nyomult rám de nagyon. Miután te faképnél hagytál a pasiddal, Zac megakart csókolni, de pofon vágtam mielőtt megtette volna. -magyaráztam és a cipőmet fürkésztem.

-Mii?? Biztos, hogy nem. Zac nem ilyen fajta.

-Igen?! Akkor a szünet előtt miért követett a parkig azért, hogy megtapizzon és megcsókoljon? -mondtam feszülten. Nem tudom felfogni, hogy a barátnőm nem hisz nekem.

-Figyelj én hiszek neked, de nem lehet, hogy összekevered valakivel? -simizte volna meg a karom de elhúzódtam.

-Szerinted ennyire hülye vagyok? A memóriám nem rossz és csak őt ismertem meg a buliban, senki mást.

-Lia, nyugiii. Szerintem félre értetted a dolgokat.

-Te tényleg hülyének nézel. Ha múltkor nem ütközök bele menekülés közben abba a srácba, már rég nem lennék itt mert az idióta gyökér barátod megerőszakolt volna.

-Hogy beszélsz róla? Te vagy az aki nem szereti, ha valaki külső alapján ítélkezik és pont ezt csinálod Zac-el szemben is. Nem ismered, de már pedofilnak nevezed.

-Amióta abba a társaságba bekerültél, sokkal másabb vagy. Már nem az a régi Chloe vagy akit megismertem elsőben. Ő mindig hitt nekem és kiállt mellettem.

- Bocs, hogy változok. Nekem meg már kib*szottul elegem van, hogy hozzád se lehet szólni Június óta. Elbújtál, mint egy gyáva nyuszi. Még soha nem láttam ennyire gyenge lelkű embert.

-Ebből hagyd ki a keresztapámat. Semmi közöd hozzá, meg ehhez az egész témához. -érzések újra feljöttek és már sírva üvöltöttem a volt barátnőmmel. Miért kell felhánytorgatni a múltat?

-Jajj, megbántom az érzéseidet. Meg ne sajnáljalak kis hercegnő. -mutogatta magát, mint egy díszes páva. Engem próbált utánozni, de kicsit sem vagyok ilyen. Tudja nagyon jól, de az a csapat teljesen csavarta a fejét.

-Miért kell a családomat belevinni mindenbe? Igen, gazdagok. És?! Nem használom ki őket semmi pénzért. De ha te így látod, akkor tegyél így. Legyél a pedofil csapatoddal tovább. Hátha találsz magadnak ott jobb barátnőt, mint én. -cuccaimat megragadva indultam el a folyosón, ahol mindenki nézett. Leszartam most már az embereket. Végleg összetörtem. Kijelenthetem, hogy ez a legszarabb év az egész életemben. Elvesztettem a keresztapám, a legjobb barátnőmet. Majdnem meg is erőszakoltak és hátba is szúrtak nem egyszer. Suliból kiérve átszaladtam a koliba és összepakoltam minden egyes dolgomat. Többé nem szeretnék ide visszajönni.
Felhívtam azt az embert, aki múltkor jött értem.
Összes cuccomat berakva a csomagtartóba, szálltam be és könnyek hagyták el a szemem. A sofőr hátra tekintett a visszapillantóból és meglátta a könnyes arcom.

-Kisasszony. Minden rendben? Esetleg bántották? -aggódóan tekintett hátra.

-Igen, lelkileg. Az ember akiben a legjobban megbíztam hátba szúrt. -sóhajtottam, majd az ablak felé fordultam.

-Sajnálom. Az életben történnek nehéz dolgok, de idővel minden jóra fordul. Ne adja fel. -bíztatott az ötven körüli sofőr. A hangulatom egy fokkal jobb lett, de legbelül még mindig össze voltam törve. A seb, ami kezdet begyógyulni, újra felszakadt.

Monacóba beérve otthon éreztem magam. Hiányzott ez a környék még akkor is, amikor minden a keresztapámra emlékeztet. Leparkolt a sofőr a fehér emeletes ház előtt, én meg kiszálltam és az ajtó felé indultam. Nagy üresség fogadott, aminek kicsit örültem.

-A szülei vacsorázni vannak. Késő este érnek haza. -majd az ajtó mellé letette a cuccaimat a sofőr.

-Köszönöm szépen uram, hogy haza hozott. -fordultam felé.

-Szívesen segítek hölgyem. Szólítson nyugodtan Paulnak.

-Rendben. Jó éjszakát Paul. -intettem neki.

-Jó éjszakát hölgyem. -és bezáródott az ajtó.

A böröndömet lent hagyva felmentem a szobámba. Előkaptam valami pizsama félét a szürke szekrényemből és a fürdőbe tartottam. A fehér kádat forró vízzel feltöltöttem, majd miután levettem a ruháimat, beleültem. Fáj, hogy már senkiben sem bízhatok meg. Mindenki kihasznál és vagyok olyan hülye, hogy ezt nem veszem észre. A lábamra ráborulva sírtam. Az életem során szerzett fájdalmakat engedem most ki magamból. Lépteket hallottam a folyosóról. A szüleim értek haza.

-Bejöhetek? -kérdezte anya az ajtón túl.

-Persze. -hüppögve anya felé néztem.

-Minden oké? -guggolt le a kád mellé.

-Úgy néz ki? -háborodtam fel. A harag beszélt belőlem és lelkiismeret furdalásom lett, amiért anyát lekorholtam.

-Ne haragudj anya. Nem akartam kiabálni veled. -hajtottam le a fejem a lábaim közé.

-Semmi baj. Akarsz róla beszélni? -simizte meg a vizes hátam.

-A volt legjobb barátnőm a kis csapatát választotta, mint engem. Szembefordult velem és nem hitt nekem.

-De még is miért? Nagyon jóban voltatok.
-értetlenkedett anya. Nem akartam közölni vele a Zac-el történteket és hogy egy idegen mentett meg az erőszaktól. De ha nem mondom el, akkor nem fogja megérteni.

-Van abba a bandába egy Zac nevű fiú, aki nyomult rám és szünet előtt majdnem megerőszakolt, ha nem futok bele egy srácba. Ezt mind ma elmondtam Chloenak és nem hisz nekem. Inkább annak a pedofil állatnak.

-Ezt eddig miért nem mondtad el? -ölelt magához azzal nem törődve hogy vizes vagyok.

-Mert nem akartalak titeket is belevinni ebbe. Így is elég, hogy a suliban elkényeztetett picsának hord el mindenki, most már Chloeval együtt. - legszívesebben belevertem volna egyet a falba, hogy valahogy kiadjam a haragomat.

-Megoldjuk kicsim. De legközelebb mondj el mindent, mert akkor nem tudunk segíteni. -adott egy puszit arcomra anya.

-Köszönöm.