🦋Another Love🦋 /Befejezett/

💜34💜

AMELIA LECLERC

Február 20. Szombat

-Jó reggelt. -köszöntem a barátomnak, aki nyomott arccal tért be a konyhába.

-Neked is. -válaszolt nem túl lelkesen.

-Remélem készen állsz, mert tíz perc és itt lesz a gyógytornászod. -Mikor hazajöttünk Milánóba, már aznap felkerestem egy gyógytornászt, aki Pierre segítségére lesz. Andreas heti ötször jár ki hozzánk. Neki köszönhetően nincs szüksége a kereksszékre a franciának. Nagyon jó barátságot alakítottunk ki vele és megígérte, hogy amint Charles felébred, gondoskodik róla.

-Nagyon búbánatos vagy. Valami baj van? -kérdésemre csak lehajtotta a fejét.

-Csak nem?! -szemébe néztem és mindent elárult a tekintete. Ma kereken három hónapja, hogy baleseteztünk és Charles kómában van. Pierre meg lassan kezdi elveszíteni a hitét az ellen, hogy a bátyám valaha is visszajön közénk.

-Ne csüggedj. Egy életerős emberről beszélünk. -karoltam át a nyakát pipiskedve, a törpe méretemnek hála. Pár perc múlva csöngött is a csengő és Luna erre őrült ugatásba kezdett. Pierre kiszakadt az ölelésemből és az ajtóhoz lépett.

-Luna, nyugszik. -szólt rá kutyánkra. Én magamhoz hívtam a kis kajlát, majd a barátom betessékelte Andreast.

-Szia Andreas. -intettem neki a földről, mert Luna felborított a kis testével.

-Sziasztok. Látom elvagytok. -röhögött. Játszottam egy kicsit a vakarcsunkkal és miután kifáradt, a fiúkhoz mentem a nappaliba.

-Valamelyik lábad fáj? -kérdezte Andreas.

-Nem fáj, inkább gyengének mondanám a bal lábamat. Nehezen tudom mozgatni és ezért sokszor bicegek is. -felelte Pierre.

-Rendben, akkor arra lábadra jobban rádolgozunk ma.

-De jó lesz. -mondta közömbösen a francia.

-Ne nyafogj. Ha megakarsz gyógyulni, akkor tegyél is érte. -hurrogtam le.

-Jól van anyuci. Látod ezt? Ilyen terror alatt vagyok fogva. -panaszkodott Andreasnak.

-Tulajdonképpen egyetértek vele. -a gyógytornász kijelentésére elmosolyodtam.

-Szuper. Tök jó, hogy ellenem vagytok. -forgatta meg a szemét. -Lunaaa, legalább te állj ki az én pártomon. -üvöltötte.

-Hát most hívhatod, mert kipurcant a sok játéktól. -kuncogtam. -Andreas, kérsz valamit? -firtattam.

-Egy pohár vizet elfogadok. -biccentett. Kiindultam a konyhába, de mielőtt tölthettem volna vizet az üvegpohárba, rezget a telefonom. Üzenetet érkezett.

Pascale:
Kérlek gyere be Charleshoz

Amelia:
Baj van?

Pascale:
Mindent elmondok

A szavakat olvasva, mintha kiszállt volna belőlem az összes vér. Perceken át csak bambultam a telefonra és próbáltam nem a legrosszabbra gondolni.

-Lia, minden rendben van? Nagy a csend. -ragadta meg a remegő kezemet Pierre. Válaszként a szeme elé toltam az üzenetet.

-Had tartsak veled. -könyörgött a barátom.

-Nem Pierre, ez családi ügy. Ráadásul nem tudhatni, hogy mit akar Pascale és lehet a mostani állapodon rontana. -győzködtem. -Nem szívesen hagynálak itt, de így lesz a legjobb. -döntöttem a homlokomat az övének.