AMELIA LECLERC
Február 20. Szombat
-Jó reggelt. -köszöntem a barátomnak, aki nyomott arccal tért be a konyhába.
-Neked is. -válaszolt nem túl lelkesen.
-Remélem készen állsz, mert tíz perc és itt lesz a gyógytornászod. -Mikor hazajöttünk Milánóba, már aznap felkerestem egy gyógytornászt, aki Pierre segítségére lesz. Andreas heti ötször jár ki hozzánk. Neki köszönhetően nincs szüksége a kereksszékre a franciának. Nagyon jó barátságot alakítottunk ki vele és megígérte, hogy amint Charles felébred, gondoskodik róla.
-Nagyon búbánatos vagy. Valami baj van? -kérdésemre csak lehajtotta a fejét.
-Csak nem?! -szemébe néztem és mindent elárult a tekintete. Ma kereken három hónapja, hogy baleseteztünk és Charles kómában van. Pierre meg lassan kezdi elveszíteni a hitét az ellen, hogy a bátyám valaha is visszajön közénk.
-Ne csüggedj. Egy életerős emberről beszélünk. -karoltam át a nyakát pipiskedve, a törpe méretemnek hála. Pár perc múlva csöngött is a csengő és Luna erre őrült ugatásba kezdett. Pierre kiszakadt az ölelésemből és az ajtóhoz lépett.
-Luna, nyugszik. -szólt rá kutyánkra. Én magamhoz hívtam a kis kajlát, majd a barátom betessékelte Andreast.
-Szia Andreas. -intettem neki a földről, mert Luna felborított a kis testével.
-Sziasztok. Látom elvagytok. -röhögött. Játszottam egy kicsit a vakarcsunkkal és miután kifáradt, a fiúkhoz mentem a nappaliba.
-Valamelyik lábad fáj? -kérdezte Andreas.
-Nem fáj, inkább gyengének mondanám a bal lábamat. Nehezen tudom mozgatni és ezért sokszor bicegek is. -felelte Pierre.
-Rendben, akkor arra lábadra jobban rádolgozunk ma.
-De jó lesz. -mondta közömbösen a francia.
-Ne nyafogj. Ha megakarsz gyógyulni, akkor tegyél is érte. -hurrogtam le.
-Jól van anyuci. Látod ezt? Ilyen terror alatt vagyok fogva. -panaszkodott Andreasnak.
-Tulajdonképpen egyetértek vele. -a gyógytornász kijelentésére elmosolyodtam.
-Szuper. Tök jó, hogy ellenem vagytok. -forgatta meg a szemét. -Lunaaa, legalább te állj ki az én pártomon. -üvöltötte.
-Hát most hívhatod, mert kipurcant a sok játéktól. -kuncogtam. -Andreas, kérsz valamit? -firtattam.
-Egy pohár vizet elfogadok. -biccentett. Kiindultam a konyhába, de mielőtt tölthettem volna vizet az üvegpohárba, rezget a telefonom. Üzenetet érkezett.
Pascale:
Kérlek gyere be CharleshozAmelia:
Baj van?Pascale:
Mindent elmondokA szavakat olvasva, mintha kiszállt volna belőlem az összes vér. Perceken át csak bambultam a telefonra és próbáltam nem a legrosszabbra gondolni.
-Lia, minden rendben van? Nagy a csend. -ragadta meg a remegő kezemet Pierre. Válaszként a szeme elé toltam az üzenetet.
-Had tartsak veled. -könyörgött a barátom.
-Nem Pierre, ez családi ügy. Ráadásul nem tudhatni, hogy mit akar Pascale és lehet a mostani állapodon rontana. -győzködtem. -Nem szívesen hagynálak itt, de így lesz a legjobb. -döntöttem a homlokomat az övének.
ESTÁS LEYENDO
🦋Another Love🦋 /Befejezett/
RomanceAmelia Leclercnek nem úgy alakul az élete, ahogy azt ő eltervezte. Sok minden közbe jön neki és depresszióba esik. De van valaki, aki kihozza a sodrából. Pierre Gasly mosolygós, jó kedvű srác mind addig, amíg el nem veszíti legjobb barátját. A halá...