🦋Another Love🦋 /Befejezett/

💜8💜

AMELIA LECLERC

Március 25. Vasárnap

Ma van az ausztrál verseny. Kíváncsi leszek az eredményekre, főleg azért, mert ez lesz Charles első F1-es versenye.
Pierre-t is nagy figyelemmel követem majd. Amióta beszélgettünk sokkal felszabadultabb vagyok és nincs már nagy teher a lelkemen. Örültem, hogy valakivel megtudtam osztani mindezt. Nemrég óta ismerem, de jobban megbízok benne, mint bárki másban. Persze Charles is beletartozik, de Pierre más.

A verseny előtt a bátyám felküldött a lelátóra, mert nem tudta elintézni, hogy bentről nézhessem. Nem baj, így is boldog vagyok, hogy testközelből nézhetem a versenyt és nem képernyőn keresztül. A legfelső sorban elfoglaltam a helyem és onnan fürkésztem a 16-os, 10-es autót.

Verseny végeztével Charles a 13.-dik helyen ért be. Pierre sajnos kiesett. Amint a fiúk beálltak a boxba, én a tömeget megelőzve átszaladtam az istállókhoz. Mivel engedélyem nem volt, hogy bemehessek az alfa Romeo-hoz, így kint a paddockban vártam meg a bátyámat. Nem is kellett sokáig dekkolnom egyedül. 10 percen belül Charles sétált ki az istállóból.
Első dolgom volt, hogy odafussak hozzá.

-Gratulálok! -ugrottam a nyakába.

-De hát nem is nyertem. -vigyorgot Charles.

-De első versenynek tökéletes. Büszkébb nem is lehetnék rád. -bújtam vissza a mellkasára.

-Köszönöm picúr. -cukkolt a 160 centimmel.

Bátyám elindult interjúkat adni, én magamra maradtam. A paddockban voltam nézelődni, mikor Pierre jött velem szembe.

-Szia. Sajnálom, hogy kiestél. -szomorodtam el. Szar, hogy így kezdődik a szezonja.

-Szia. Megesik néha. De itt a kocsival volt a baj és nem én szúrtam el valamit. -Hiába a kocsi problémája volt, látszott rajta, hogy nem túl boldog.

-Kibékültetek már Caterina-val? -említette Pierre, hogy összeveszett a barátnőjével, de nem mondta el, hogy velem volt. Jól esett, hogy nem szólt rólam. Nem szerettem volna, ha miattam szakítanak.

-Hát már csillapodott a helyzet. Nem a legjobb, de már beszélgettünk. De, ha nem haragszol akkor megyek tovább.

-Interjút adni? -néztem rá.

-Nem, azt már rég lerendeztem. A csapatommal van megbeszélésem.

-Akkor nem tartalak fel. Szia. -indultam volna el, de Pierre elém állt és megölelt. Az illata az orromba kúszott és az érintése bizsergést indított el bennem.

-Nem akartam úgy elbúcsúzni, hogy ne öleltelek volna meg. De most már tényleg megyek. Szia. -nézett hátra fele és integetett. Én csak úgy dermedten álltam egy helyben. A kölni illatát még mindig éreztem. Mindjárt összeesek. Nem, nem Lia. Kapd össze magad, barátnője van.

PIERRE GASLY

Még sosem éreztem ekkora örömöt, mert megöleltem egy lányt. Szívesebben lettem volna vele, de sietnem kell a megbeszélésre. Futó lépésben tartottam a csapatom felé, mikor egy ismerős hangot hallottam.

-Pierre. - futott hozzám Caterina.

-Mondjad kicsim. -fogtam meg a kezét, hogy ne vegyen észre semmi változást rajtam. Kezd elegem lenni a veszekedéseinkből.

-Ki volt az a lány akit megöleltél? -állított meg.

-Csak egy ismerős. -rántottam meg a vállam és indultam volna el, de a mellkasomnál fogva visszataszított.

-És még is ki az az ismerős? -tette derekára kezét.

-Charles unokahúga. Ennyi. De ha megengeded akkor mennék a csapatomhoz. Már várnak és nem akarok miattad késni. -mordultam rá.

-Jól van. De remélem nincs semmi köztetek. -állt el az utamból. Erre már nem válaszoltam. De ahogy Lia érintésére visszaemlékeztem a bizsergés előjött. Kellemes melegség áradt szét a testemen. Lehet, hogy érzek valamit iránta?

A hosszú nap után lefeküdtem az ágyra és aludtam volna el, de belépett a barátnőm a szobába.

-Pierre beszélhetnénk? -állt meg az ágy mellett.

-Épp aludni akartam, de felőlem. -ültem fel az ágyon. Egy perc nyugtom sem lehet.

- Azt szeretném, hogy többé ne álljál szóba azzal a lánnyal. -meredten nézett rám.

-Semmi nincs köztünk fogd már fel. Csak szimplán barát. -kissé felemeltem a hangom, mert nagyon elegem van ebből, hogy mindig Lia-ról van szó. Miért nem tudja felfogni, hogy csak barátok vagyunk?

-Akkor miért változtál meg azóta, amióta többet vagy vele?

-Hogy te mennyire féltékeny vagy. Nem te irányítod az életemet. - hadonásztam a kezemmel. Le kell, hogy nyugodjak, különben nem lesz jó vége.

-Nem vagyok féltékeny csak a kapcsolatunkat akarom megmenteni, de te leszarod.

-Nem szarom le, csak már nem úgy érzek irántad és nem tudom, hogy mit csináljak. - Még én magam is csodálkoztam a saját szavaim hallatán.

-Én tiszta szívből szeretlek, de téged elcsavart az a hülye ribanc. -mutogatott felém.

-Ne merészelj így beszélni róla. Nem is ismered, de már ribancnak nevezed. -álltam fel az ágyból.

-Tessék, már véded is. Szerintem ne folytassuk tovább. -fordult el és beszaladt a fürdőbe.

-Szerintem se. -dőltem vissza az ágyra.

Másnap reggel nem volt mellettem Caterina. Csak egy levelet hagyott az asztalon.

Ma reggel mire felkelsz, már egy repülőn leszek, ami hazavisz. Nem szeretném, hogy így elváljanak útjaink, szóval ha lesz egy kis időd, megakarom beszélni ezt az egészet. Vigyázz magadra. Szeretlek.

Caterina

Már semmi érzelem nem volt bennem Caterina iránt, de nem akarom elcseszni, mert akkor oda karrieremnek. Nem tudom, hogy tudnám helyre hozni úgy, hogy Caterina-val minden jó legyen és Lia-t se veszítsem el. De csak egy valakit választhatok.

Sziasztok!
A napokban több történetet is kitaláltam a pilótákkal kapcsolatban. Az egyik Daniel Ricciardo-ról szól, a másik Charles Leclerc-ről. A wattpados insta storymba indítok majd egy szavazást, hogy melyik könyvet szeretnétek előbb. Ha minden a terv szerint alakul, akkor a választott könyv Május 10-én kerül ki. Kérlek titeket, hogy szavazzatok, mert tényleg fontos számomra a véleményetek.❤️

Ig: _liluu.wpoldal_