🦋Another Love🦋 /Befejezett/

💜23💜

AMELIA LECLERC

November 13. Szerda

Magamhoz vettem a ritikült és az ajtóhoz léptem.

-Készen va... -nem fejezte be és tátva maradt Pierre szája.

-Igen. -majd megcsókoltam, hogy magához térjen.

-Gyönyörű vagy Amelia. -ezután egy jó nagyot nyelt.

-Köszönöm. -pirultam el.

-Mehetünk? -nyújtotta ki a karját. Nem tétováztam és belekaroltam. Míg leértünk az aulába, én végig mértem minden porcikáját. Csinos ultramarin kék zakót és fehér inget viselt. A haja kesze-kusza, de így tökéletes. Illedelmesen kinyitotta előttem a Renault Clio ajtaját, majd helyet foglaltam az anyós ülésen. Ő megkerülve az autót, szintén beszállt a kormány mögé. Az úton végig dobolt az ujjaival a combján. Édes, hogy ennyire idegeskedik. Megérkeztünk az étteremhez, majd Pierre kisegített a kocsiból és egymás karjaiban sétáltunk be az épületbe.

-Jó estét. Pierre Gasly néven foglaltam egy asztalt. -szólt a pincérnek a barátom.

-Jó estét. Kérem kövessenek. -és elindult az emeletre a húsz év körüli férfi. Egy ablak melletti asztalra ültünk le. Csodálatos volt a kilátás. Rá lehetett látni a városra, amit az utcai fények világítottak meg.

-Hozzak esetleg valamit? -fogott egy tollat a kezébe a pincér.

-Egy ásványvízet és tonicot kérünk szépen. -mondta Pierre.

-Rendben, máris hozom. -majd felszívódott a férfi.

-Remélem szereted a tengeri ételeket. -nézett rám csillogó szemeivel.

-Nem ettem még, de mindig is megakartam kóstolni az ilyes fajta kajákat.

Később kihozták az italokat és rendeltünk egy tál homárt, édesburgonyával. Kicsit paráztam, hogy milyen lesz az íze, de végül kellemesen csalódtam. Isteni, még szerintem jobb is volt, mint bármi más. Megvártuk míg lejjebb ment a kaja, majd utána elindultunk a különleges helyre, amit reggel említett Pierre.

-Messze van az a hely, ahová vinni akarsz? -kulcsoltam át a kezemet az ő praclijával.

-Majd meglátod. -nyomott egy puszit a hajamra. Kis idő után elérkeztünk egy szökőkúthoz, amit táncoló emberek vettek körül.

-Gyere. -bíztatott a barátom.

-De én nem tudok táncolni. - kámpicsorodtam el.

-Csak enged el magad és meglátod majd. -kacsintott.

-Rendben. -sóhajtottam egyet és együtt beléptünk a közösségbe. Csak rá és a zenére figyeltem, semmi másra. Kezét a derekamra csúsztatta, a fejünket összeérintettük. Pierre-nek igaza lett. Átadtam magam a zene ritmusára és a lábaim csak úgy jártak. Ő mindezt észre vette és elmosolyodott.

-Én meg mondtam. -súgta a fülembe.

Pár óra múlva indultunk vissza a kocsinkhoz, de már lekellett vennem a magassarkút, mert nagyon fájt a lábam a sok táncolástól.

-Ez valami fantasztikus volt. -ültem be megkönnyebbülten a Renaultba.

-Remélem, hogy tetszett. -csatolta be magát Pierre.

-Az nem kifejezés. -szorítottam meg kissé a váltón lévő kezét. Mire visszatértünk a hotelhez a lábam kétszer akkora lett és nem is tudtam ráállni. Pierre szó nélkül a karjába vett és így mentünk fel a szobánkba. Ennél romantikusabb pillanat nem is lehetne.
Az álmosság rám tört és ahogy az illatát magamba szippantottam, bebóbiskóltam.
Kép szakadás után az ágyba találtam magam.