A Te Hibád! [Levi Ackerman ff.] |BEFEJEZETT|

10.

Arra eszméltem, hogy valaki kopog az ajtón.

"Ki vagy?"
"E...elnézést."dugta be a fejét az ajtón egy szemüveges nőszemély.
"Te lennél?"
"A nevem Hange Zoe. Azért jöttem, hogy segítsek."
"Gyere beljebb."mondtam neki.

Így is tett miközben betolt egy kis kocsit rajta egy tál vízzel, késsel és ollóval, meg ha jól látom új ruhával és kötéssel.

"Megengeded, hogy leápoljam a sebeidet?"
"Megköszönném."
"Kérlek akkor..."azzal le is vettem a felsőmet, amire már rá is száradt a vérem.

"Teremtőm! Eh...mindjárt jobb lesz!" kezdett kicsit pánikba esni.
"Azt mondtad segítesz Hange Zoe, akkor?"
"Persze ne haragudj."
Ezzel le is hajolt mellém és elkezdte vízzel lemosni a sebeimet. Jó meleg volt a víz, fogalmam sincs mikor fürödtem utoljára. A kezemen lévő sebeket is lemosta és bekötötte őket.

"Kérdezhetek valamit?" szólalt meg pár perc hallgatás után Hange.
"Gondolom a sebeimmel kapcsolatban."
"Igen. Honnan vannak? Ezek régi sebek, amik felszakadtak."

Vettem egy nagy levegőt és elkezdtem mesélni.

"Kiskoromban lopás miatt börtönben zártak. Akkor megkorbácsoltak ha nem dolgoztam. 4 évig voltam bezárva."

Hange kicsit sokkot kapott a hallottak alapján.

"Oh! Elnézést! Sokat kérdeztem."
"Semmi gond ez csak természetes."
"Ezért akartad, hogy kiengedjünk mert nem bírod a cellákat?"
"Igen."

Letette a rongyot amivel a hátamat és az oldalamat mosta és a kocsihoz lépett.

"Lehet, hogy fájni fog, de össze kell öltenem a sebeket, különben újra felszakadnak." emelt fel egy tűt és cérnát fűzött át rajta.

"Éreztem már szarabbat is."
"Kezdhetem?"lépett oda hozzám.
"Mehet."

Fájt, de kibírtam. Túl sérült vagyok ahhoz, hogy ezt ne viseljem el.

"Jól bírod Nina."
"Tudod a nevem?
"Persze mivel Le..."
"Levi mondta el."
"I...igen."

Újra csend honolt körénk, de én újra kérdeztem.

"Hange?"
"Hm?"
"Te is a Felderítő Egységbe tartozol?"
"Igen."
"És miért csatlakoztál?"
"Mert imádom a titánokat! Olyan szépek és érdekesek. Mikor terepre megyünk mindig megkérem Le... valakit, hogy szerezzen nekem egyet."
"Miért vagy oda értük?"
"Mindig is érdekeltek. Mikor beálltam felderítőnek azt esküdtem meg, hogy minél több infót szerzek a titánokról."
"Ezért kérsz meg valakit, hogy fogjon neked egyet? Hogy kísérletezz rajta?"
"Nem teljesen kísérlet, csak babusgatás."
"Áh,értem."

"Pár perc és kész vagyok."
"Köszönöm Hange."
"Nincs mit. Nina?"
"Hm?"
"Isabel Magnolia, tényleg a te...?"
"Testvérem? Igen." kezdtem újra elszomorodni.
"Nem azért kérdeztem!! OH HANGE TE ŐRÜLT!!" mentegetőzött megint, amin kacaptam egy kicsit.

"Hange?"
"Igen?"
"Levi... milyen felderítő?"
"A legjobb, akit valaha láttam. Nagyon gyors és mozgékony. Könnyen végez a titánokkal, sajnos."

"És... tényleg... azon a napon, mikor Isa... ő milyen...?"
"Végignéztem, ahogy hetekig sőt hónapokig szenved. Minden éjjel arra riadtam fel, hogy 5 szobára tőlem ordít, hogy 'ISABEL, FARLAN NEE!!!'.
Éjjelente jó, ha 3 órát alszik, akkor is a székében."

"Ilyen közel álltok egymáshoz?"
"Én vagyok kb. az egyetlen akinek elmondja a problémáit és meghallgatom őket."

Elvágta ollóval a cérnát, ezzel befejezte a munkát.

"Készen vagyunk! Ezt vedd fel, a másik az az egyenruhád. 2 nap múlva gyakorlatozunk, akkor fel kell venned."adta a kezembe a ruhát Hange.

"Köszönök mindent Hange Zoe."
"Ha bármi kellene szólj nekem. A tréningen is segítek, ha kell."
"Köszönöm, de...?"
"De mi Nina?"

"Levi... nem mindig ilyen volt. Teljesen másnak ismertem meg mikor gyerekek voltunk."
"Tudom, mindent is elmesélt nekem. Mikor behoztak 3 napig ki voltál ütve, akkor kifaggattam őt."

"Tudsz róla, hogy...

Hol van Isabel elásva?"

"Öhm, én nem tudom. Levi azt nem mondta el. Egyedül ásta el a testüket. Arról senki se tud, hogy hova. Ha látni szeretnéd, akkor beszélj vele. Biztos elvisz oda."
"Rendben."
"Akkor jó éjt Nina."
"Neked is Hange."
Sarkon fordult, kitolta a kocsit és bezárta az ajtót.

Beszélnem kell vele, még akkor is ha meg akarom ölni. Csak ő tud elvinni Isabel sírjához.
Felvettem a kapott ruhámat, ami egy póló és egy egyszerű nadrág volt, és bebújtam az ágyba.
Fájt a hátam, de elviseltem.
"Jó éjszakát Isabel."
Pár perc múlva elnyomott az álom.

*Levi szemszögéből*

"Köszi négyszemű." mondtam Hangenak miután kilépett Nina szobájából.
"Nem szép dolog hallgatózni ugye tudod Levi?"
"Tudom, de most kellett."
"Mit teszel hát? Elviszed Isabel Magnolia sírjához?"

"Ha meg se kért is elvittem volna. Ennyivel tartozom neki."