A Te Hibád! [Levi Ackerman ff.] |BEFEJEZETT|

14.

<Másnap este>

A fürdőből visszajöttem a szobámba egy fárasztó nap után.

Ki gondolta volna, hogy elméleti részt is kell tanulni a titánokról most, hogy felderítő lettem?!?
Olvasni se tudok!!!

A kapott útmutatót bámultam és a benne lévő képek alapján próbáltam kitalálni mi a francot jelenthet ez. Kevés sikerrel.

Ajtó kopogás zavarta meg a gondolkodásomat.

"Gyere be!"

Meglepődtem, hogy ki lépett be az ajtómon.

"Szervusz Nina!"
"Petra Ral? Ne haragudj, de mi a fenét csinálsz itt?"
"Átköltöztettek hozzád."
"Huh?"
"Szobatársak leszünk!"
"Oh..."

Belépett az ajtón mögötte 2 fiú cipelt egy ágyat amit a sajátommal szembe le is tettek. Petra behozott egy ládát is, gondolom a ruhái meg a holmijai vannak benne.

"Remélem nem probléma."
"Nem, csak nem erre számítottam. Hogy-hogy átköltözöl hozzám?"
"A volt szobámban baleset történt. A volt társamat is elhelyezték máshova. Kint egy másik csapat gyakorlatozott és a katapultot rossz irányba lőtték ki és eltalálta a falunkat és úgymond összeomlott a szoba fala."

Eszméletlen módon felröhögtem ezen amit Petra mesélt.

"Ezek lennének az emberek, akik harcolnak a titánokkal? Hahaha! Csupa bolond vesz körül minket!" lassan a földön fetrengtem a nevetéstől.
"Nem tagadom tényleg hülyék voltak."

Megtöröltem az arcomat, mert a könnyeim is kifolytak ettől.

"Kösz Petra, rég nevettem ennyit mint most."
"Mikor nevettél akkor utoljára?"
"Ilyen nagyon? Hát...4 vagy 5 éve talán."
"HOGY MIIII?!?"
"Kacagtam néha, de ilyen intenzív nevetés régen volt."
"Hogy nem nevettél éveken keresztül?" kérdezi miközben kipakol a ládájától és a szekrénybe teszi a ruháit.

"Megvolt az oka rá."
"Oh...beszéljünk róla?"
"Hosszú történet."
"Akkor mond el tömören."
"Tömören...jó,

A Földalatti városban nőttem fel, ami egy egérlyuk. Az anyám prosti volt és annyi férfival feküdt össze, hogy beteg lett és belehalt. A nővéremmel az utcára kerültünk, őt pár napra börtönben dobták, én meg...boldogultam. Végül kiengedték és az utcán több árva gyerekkel nőttem fel úgy, hogy loptunk. Egyik nap elbasztam mindent és 4 évre börtönben zárt a Katonai Rendőrség. Ott minden nap dolgoznom kellett, ha nem megkínoztak és ez nem egyszer történt meg. A nővérem végül kihozott évek után. Egy ideig elvoltunk, utána...elszakadtunk egymástól. Egyedül kellett dolgoznom továbbra is, mert a testvéremtől nem számíthattam sokra, mert lázadó korszakát élte. Egyik nap feljött a felszínre 2 másik emberrel, hogy beteljesítsék a feladatukat, de nem vigyázott magára... ÉS MEGETTE ŐT EGY TITÁN! MAI NAPIG NEM TUDOM HOL VAN ELÁSVA! Megfogtam, hogy levágom az össze szörnyeteget!"fejeztem be a kis mesémet.

Petra teljes sokkban volt a hallottak alapján.

"N... Nina, kérlek...ne haragudj, hogy..."
"Nem gond Petra. Már kibírom. Gondolom a te storyd fényévekkel vidámabb."
"Honnan gondolod?"
"Nézz magadra. Aranyos, kedves vöröske lány vagy biztos nagy álmokkal. Szüleid tuti jól neveltek és azért akartál felderítő lenni, hogy segíts másokon."vázoltam a gondolataimat miközben eldőltem az ágyamon.
"Te belelátsz a fejembe. Minden igaz amit mondtál."mosolygott el Petra.

Tűz és víz. Ezek voltunk Petrával. Ő sokkal vidámabb és nyugodtabb volt. Én meg...az ellentét.

"Tippemre menyasszony is vagy." feltételeztem, ahogy Petrára néztem. Erre felnevetett.
"Oh dehogy. Nincs nekem barátom , nemhogy vőlegényem. Csak..."
"Csak?"
"Tetszik valaki."
"Ki? Biztos valaki jóképű ha így csillog a szemed." felültem az ágyamon és a poharamért nyúltam, hogy igyak.

"Levi kapitány." mondta, erre kiköptem a vizemet.

"Minden oké Nina?"
"Persze csak rossz embert fogtál ki!"
"Miért? Olyan erős és magabiztos. Határozott és komoly, és..."

"Törpe."
"Naaa, nem is olyan alacsony!"

"Figyelmeztetlek, maradj távolt tőle Ral. Megbánod majd."
"Honnan tudod? Ismered egyáltalán?"

Gondolkodtam, hogy elmondjam-e neki, hogy Levi a múltam része.

"Nem, de semmi jó nem jöhet ki belőle."
"Ha te mondod. De akkor is jóképű!"
"Ízlések és pofonok."
"Miért? Neked milyen az ideálod?"
"Mim?"
"Ideálod. Tudod, hogy milyen barátot képzelsz magadnak?"
"N...nem gondoltam még erre. Sose volt senkim és nem is lesz."
"Ne kiabáld el."

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Petra elment egy ideje fürdeni, addig egyedül vagyok a szobámban.

Tetszik neki Levi? Szegény lány. Mi lesz ha szerelmet vall neki? Pofára fog esni a lelke. Egy ilyen féreg tutira visszautasítja.
Mégis...
Tegnap mikor az erdőben voltunk, olyan....más volt.
Gyengéd és nyugodt. BELE IS PIRULTAM ÉN HÜLYE!!

"Visszajöttem!" nyit be az ajtón Petra.
"Akkor itt az idő az alvásra."
"Nem. Az elméleti részt kell még tanulni."
"Ömh...Petra?"
"Hm?"
"Én...nem tudok olvasni. Segítesz neked?"
"Oh, persze gyere tudok!"
"Köszönöm szépen."

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

"Érted már?" kérdezi tőlem.
"Gyakorolnom kell még, de egyenlőre oké."
"Rendben. Most már aludni kéne."
"Jól mondod, biztos elmúlt már hajnali 1."
"Jó éjt akkor."
"Petra?"
"Igen?"
"A véleményedre lennék kíváncsi. "
"Mondjad."

"Tegyük fel, hogy van egy ember. Az ember kedves volt régen, de ahogy az idő telt úgy lett egyre másabb. Egyik nap ez az ember valami szőrnyűséget tett, vagyis ő az oka ennek a szőrnyűségnek. Nem látod az embert egy ideig, de egyik pillanatról a másikra felbukkan és közelít feléd. Te gyűlölöd őt, de ellágyulsz melette. Mit tennél?"

"Attól függ. Ha ez az ember valami olyan dolgott tett velem a múltban, ami megváltoztatta az életemet, bármennyire is rossz dolgott tett, nem tehet róla mert így kelett történnie. Lehet, hogy ez a sors, hogy így találkozz azzal az emberrel. Fontos része az életednek, ezért ne enged el bármi áron."
"De ha a másik nem tudja mit érez?"
"Adjon időt neki. Figyelje meg, hogy miként viselkedik vele, ha a közelében van. Ha közelítene viszonozza a másik. Egyszer élünk ki kell próbálni mindent."
"Köszönet a véleményedért Petra."
"Nincs mit, de aludjunk."
"Rendben aludj jól."

Igaza lenne neki? Nem kéne elengednem Levit? Őt okolom az egészért, de mégis fontos emlék köt hozzá.
"Isabel te mit akarnál? Várjak és figyeljem meg?" kérdeztem magamban a testvéremtől.