A Te Hibád! [Levi Ackerman ff.] |BEFEJEZETT|

12.

Itt a nap.
A legelső tréning.

Kora reggel felkeltem, felvettem az egyenruhát amit Hange adott és elindultam.

Kinyitottam az ajtót, de azt hittem szívrohamot kapok.

"Jó reggelt ifjú felderítő! Jól áll az egyenruha rajtad!"
"Hange... a frászt hoztad rám!"
"Oh, bocsánat."
"Te hogy-hogy itt vagy?"
"Én...csak erre jöttem és pont ekkor jöttél ki a szobádból."
"Értem. Te is a tréningre tartottál?"
"Nem, nekem van némi megbeszélnivalóm Erwin parancsnokkal. A tréning a friss felderítőknek szól."
"Akkor el tudod mondani, hogy hová kéne mennem?"
"Lemész a lépcsőn és ott lesz egyből egy kijárat, ami az udvarra vezet. Ott valószínűleg lesznek újoncok és egy vezető is."
"Köszönöm a segítséget Hange."
"Nincs mit."
Elindultam a lépcső felé, de Hange megszólított.

"Nina?"
"Igen?"
"Öhm...egy kalappal!"
"Rendben, köszi!"

Lementem a lépcsőn és megláttam a kijáratot. Hallottam néhány ember hangját, tehát kimentem az ajtón.

Körülbelül 15 másik felderítő újoncot láttam az udvaron, de nem tudtam ki a vezető.

"Késtél kölyök."

Mikor meghallottam a hátam mögül annak a féregnek a hangját, azt hittem a fejemet a földbe verem.

"Te meg mi a francot keresel itt?!? Kérlek az égre azt ne mond, hogy te vagy a tréning vezető!"
"Pedig ez van Nina."
"De...miért és...miért te, te...?!?"

"Kapitány. Kapitányt akartál mondani."

"Azt várhatod, hogy annak hívjalak te féreg!"
"Értettem. Gyerünk mutatkozz be a többieknek, hogy elkezdhessük végre."

Szembe álltam vele és komoly tekintettel feleltem neki.

"Nagyon remélem, hogy csak a balszerencsém miatt, pont te, pont ezen a napon, pont ebben az időben, pont ezt a csapatot képzed ki. Ha rám akarsz szállni azt hamar felejtsd el, különben kivágom a tökeidet és megetetem a legelső titánnal aki szembejön velem."

Szótlanul hallgatott végig.

"Rendben Nina. Kezdjük a tréninget."

Kiálltam a tömeg elé, hogy bemutatkozzak.

"Újoncok! Egy új ember jött közétek. Mutatkozz be nekik."

"A nevem Nina Magnolia. A pokolból jöttem, amit az itteni emberek Földalatti városnak neveznek. Az oka, hogy miért vagyok itt nem tartozik rátok. Őszintén szólva nem is akarok itt lenni, de nincs más választásom."

Mindenki döbbenten hallgatott végig.

"Ennyi akkor elég. Nyergeljétek fel a lovakat és indulunk a gyakorló erdőbe! Siessetek különben szétrúgom a seggeteket!" adta ki a parancsot Levi.

Indultam volna én is a lovakhoz, de Levi megragadta a karomat és a fülembe súgta.

"Kicsit kedvesebb is lehetnél ugye tudod?"
"Engedd el a karomat, különben eltöröm a tiédet!"
El is engedett én meg elindultam a lovakhoz.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Fogalmam sincs, hogy kell ezt a nyerget vagy mi a nyavalyát feltenni a lóra!

"Bocsánat, segítsek egy picit?" kérdezett meg egy félénk lány.

"Lehet megköszönném."
"Figyelj és tanulj."
Ki vette a kezemből a nyerget és feladta a lovamra.

"Nem olyan nehéz látod?"
"Biztosan belejövök majd."kuncogtam el magamat.

"Nina ugye?"
"Igen. Te ki vagy?"
"Petra. Petra Ral." rázott kezet velem.
"Örvendek Petra."

"Én is, de most menjünk mert elindulnak nélkülünk!"

Felültünk a lovainkra és elindultunk a többiek után.

Kezdtem belejönni ebbe a lovaglásba.
Egy egyenes vonalban haladtunk az erdő felé. Én voltam a sor legvégén, Petra meg előttem.

Meguntam, hogy csigatempóban haladtunk, ezért gyorsítottam. A következő pillanatban már a sor elején vágtattam. Lehagytam a többieket.

*Író szemszögéből*

"Levi kapitány, nem kéne megállítanunk?" kérdezte az egyik újonc.
"Meg ne próbáljátok! Az erdő elég feltűnő szóval megtalálja."
"De...?"

"Semmi de...
Hagyjátok...
Had legyen szabad."mondta ezt Levi ahogy a távolba nézte Nina alakját lóháton vágtatni.

"INDULÁS ELŐRE!!" adta ki a parancsot a kapitány.

*Nina szemszögéből*

A frissen felkelt nap, a szél ami a hajamba kap, a ló patkójának hozzácsapódása a földhöz. Csak haladtam előre a nagy semmibe.

Szerintem ilyen érzés a...

szabadság?

"Te is ezt érezted Isabel?" néztem fel az égre könnyes szemekkel.

Örömömben felkiáltottam.

Erre vágytam. A szabadság érzetére. Most megkaptam. Még ha most egyedül is, de megkaptam.