A Te Hibád! [Levi Ackerman ff.] |BEFEJEZETT|

17.

<Hajnalban>

Ott feküdtem Levi mellett az ágyban. 10 perce aludt el, de biztos nem fog 3 óránál többet aludni.

Nem feküdtünk le az éjjel.

Levi félt megtenni. Gyerekkori trauma miatt sírni kezdett, én meg mondtam neki, hogy ha nem akarja akkor nem kell megtennünk.

<Flashback>

"Várj!" hagyta abba a nyakam csókolását.
"Baj van Levi?"
A szemembe nézett, amiből könnyek folytak.
"Most realizálódik benne, hogy mit akarunk tenni...N-Nina kérlek...ne-nem tudom megtenni! Rossz emlék f-fűz ehhez!"
Az alattam lévő fiú homlokára adtam egy csókot és a mellkasára feküdtem, ő meg szipogva átkarolt.
"Semmi baj. Hagyjuk...de maradok."

<Flashback vége>

Plusz én se voltam benne százszázalékosan biztos, hogy akarom.

Viszont egész este ölelkeztünk és néha elcsattant egy pár csók is. Egyetlen egy percét sem bántam meg.

Vissza kell mennem a szobámba a harang előtt, különben bazi nagy botrányt kavarunk ketten, ha kiderül, hogy egész este bent voltam nála.

Adtam egy puszit Levi fejére, kimásztam az ágyból és elindultam az ajtó felé.
Gyorsan kell sietnem, mert mindjárt szól a harang.
Mikor kiléptem az ajtón sprintelni kezdtem a szobám felé.

Pont becsuktam a szobám ajtaját, inkább becsaptam, amikor megszólalt a harang.

Petra felébredt és kicsit meglepődött, hogy nem az ágyamban talál engem.

"Nina? Te hogy-hogy nem alszol? Hol voltál?"
"Öhm...hajnal 2 fele visszajöttem, de te aludtál. Én kimentem a mosdóba és pont harangszóra beértem."

Nem volt jó érzés Petrának hazudni, de ha megtudja, hogy egész este Levi mellett feküdtem, lehet be is köpne és nekünk annyi. Emellett Ral szerelmes a kapitányba, ami meg még rosszabbul esne neki.

"Oh értem...és hogy sikerült? Bevett a 'Különleges Műveleti Osztag' csapatba?"
"Egyenlőre nem hivatalosan, de bent vagyok. Próba lesz az őszi felderítés, ha jól teljesítek akkor bevesz."
"Na, ezt jó hallani. Mindent bele Nina!"
"Hajrá neked is Petra Ral!"

<Az őszi felderítés napja>

"VÉGRE INDULUNK!" üvöltöttem boldogságomban, mikor kiértünk a szobánkból.
"Shh, halkabban Nina. Valakik csak most ébrednek!" halkított el Petra.
"De tudod, hogy ez mit jelent Ral?"
"Mit?"
"Ha jól teljesítek, akkor Levi kapitány bevesz a csapatba!"
"A köpeny már jól áll."
"Induljunk!"

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A lovainkat már majdnem teljesen felnyergeltük, mikor Levi odaállt mellém.

"Mit akarsz?"
"Csak kérlek, ne tégy semmit meggondolatlanul."
"Nem kell félned, büszkén vehetsz be a csapatba."
"Ajánlom is Nina Magnolia!"

"FELDERÍTŐK, KÉSZÜLJETEK, INDULUNK!!" kiáltott Erwin.

Levi utoljára egy bíztató mosolyt küldött felém és felpattant a szépséges fekete lovára.
Én is felmásztam az enyémre és elindultunk a Falhoz.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Négy ember állt egy sorban, Erwin a parancsnok pedig legelöl.

"KATONÁK, FELDERÍTŐK!!! INDULJUNK MI A SZABADBA, HOGY MEGVÉDJÜK AZ EMBERISÉGET A TITÁNOKTÓL!! ELŐRE!!!" mikor kiadta Erwin a parancsot a Fal kapuja kitárult.

Levi 2 sorral előttem volt, mellette Hange, aki a kezét a magasban lengette, Levi pedig próbálta lefogni. Biztosan izgul a titánok miatt.
Mögöttük a 'Különleges Műveleti Osztag' csapat van.

Elkezdtünk vágtatni a szabadba. Mindenhol paták kopogását hallottam, és csak a szabad várt ránk.

Felnéztem az égre egy nagy mosollyal. A nap sosem volt fényesebb, pedig ősz van már.

"Isabel, légy velem most is!" mondtam magamban ahogy az égre néztem.