A Te Hibád! [Levi Ackerman ff.] |BEFEJEZETT|

18.

Órák óta vágtatunk a terepen.
Sehol nem láttunk eddig egyetlen egy titánt sem.

Nemsokára meg kéne állnunk, mert már fáradunk mindannyian. Plusz úgy tűnik esni fog.
Elvileg 1,5 hétig leszünk terepen.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

"ÁLLJ!!! TÁBORT VERÜNK!!" jelentett ki Erwin.

Leszálltunk a lovainkról és elkezdtük felállítani a sátrakat.

"'Különleges Műveleti Osztag.'" szólt nekünk Levi.
Szerencsére egy helyen voltunk mind az 5-en, szóval nem kellett keresni senkit.
"Igen kapitány?" kérdezte Oulo.
"Parancsot kaptunk?" kérdezte szintén Eld.
"A parancsnok parancsba adta, hogy induljunk el."
"De mindjárt esik Levi kapitány! " mondta Petra.
"Lehet, hogy nem az eső lesz a legnagyobb probléma.
Jinn,
Bozado,
Ral,
Schultz...
Magnolia, nyeregbe!"
"Igenis!!" mondtuk egyszerre a többiekkel.

Végre!
Itt az idő, hogy bizonyítsak! Csak jöjjön szembe velem egy titán.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Szakad az eső. Na ez fantasztikus! Alig látunk valamit.

Fogalmam sincs mennyi ideje vágtatunk a nagy semmibe, de nagyon unom.

"OI! 4 DARAB 11 MÉTERES ÉS 5 DARAB 6 MÉTERES TITÁN JÖN VELÜNK SZEMBE!!" szólt ránk Levi.

Na ez jó lesz!

"ELŐRE!!"

Mindannyian kilőttük a 3D Manőverfelszerelésünket és indulhat a buli.

Egyből a 11 méteres dögöt céloztam meg.
Megszorítottam a kardomat és teljes erőmmel elvágtam a nyakszirtjét.
Holtan dőlt a földre az a csúfság. Ez volt az első ölésem!

Egyből nekimentem a másik 11 méteresnek.

Uh, ez gyorsabban mozog! Francba! Ezzel nagyobb bajom lesz!

A felszerelés pencéivel megcéloztam a vállát és repültem, hogy elvágjam a nyakát.

Nem látom a többieket. Az eső mellett, még köd is van. A hangjukat se hallom.

"NINAA!!" Levi hangja csapta meg a fülemet.

Elfordítottam a fejemet a hang irányába, de a titán gyorsabb volt...
°
°
°
°
°
Megragadta a testemet és szorítani kezdte...
°
°
°
°
°
Olyan erővel, hogy éreztem összenyomja a szerveimet és nem kapok levegőt.
Arra sem volt erőm, hogy szóljak a többieknek.
Összeszedtem minden erőmet és megpróbáltam...

"GHHH...LLLEEEVVVIII!?!?!?!" ordítottam utolsó erőmmel.

Kezd sötétedni. A titán kezdett a szája felé húzni.
Ennyi lenne?

Akkor...
Arra eszméltem, hogy Levi repült elő a ködből és elvágta a titán nyakszirtjét.

Összesett, de a kezében tartott.
Így a titán alá szorultam.

Olyan hideg minden...
Fázok...
Félek...
Mi ez a hang? I...I...Isabel?
"Nina, még van valami amit meg kell tenned!" hallottam a nővérem hangját.
Mi?
Ne hagyj itt Isa!
"NINAA!!"
Hm?
"NINAA!!"
Kinek a hangját hallom? L-Levi?

*Levi szemszögéből*

"Kapitány! Végeztünk az összessel. Ka..." nem tudta Petra befejezni.

Én éppen a szörny alól próbáltam kivágni Ninát.

Ne legyen ez megint! Kérlek ne halj meg! FEL NE ADD TE KÖLYÖK!! HALLASZ UGYE? MEG NE HALJ NEKEM, HALLOD?

"SEGÍTSETEK AZONNAL!!" szóltam rá a többiekre, akik azonnal léptek.

Darabokra vágtuk a titánt, mire elértünk a tenyeréig.
Minden úszott a vérbe, ami keveredett az esővel és a sárral.

"Kapitány!" szólt Gunther, mikor megtalálta Nina testét.

"FÉLRE AZ UTAMBÓL!!" löktem el mindenkit tőlem.

Vágtam még egyet és...
Ott volt előttem.

Vérben állt a teste. Nem mutatott életjelet.

"NINAA!!" szólítottam, de nem felelt.
"NINAA!!" semmi...
"ÉBREDJ TE BOLOND!! NINA!!! HÉ!! KELJ MÁR FEL!!! NINAA!!"

Nem reagált...

Ekkor egyszer csak...

Kinyitotta a szemét és egy adag vért köpött rám.

"Nina?!? Hallasz engem?!? Én vagyok az Levi!!"
"I..." próbált szólni hozzám.
"Mi? Mi az Nina?!?"
"Isa...sír..."

Ne...ne, kérlek...