A Te Hibád! [Levi Ackerman ff.] |BEFEJEZETT|

19.

*Levi szemszögéből*

<Flashback>

"És mi lesz ha meghalsz?"
"Akkor vigyél el Isabel sírjához és temess oda."

<Flashback vége>

"N-Nina..."

"Kapitány?" kérdezte Petra.
"Eld, menjetek vissza a táborba! Utánatok megyek!!"
"De..."
"ELÉG!!! INDULÁS MOST!!!"

Úgy is tettek. Elindultak lóháton vissza a táborba.

Én gyengén megemeltem Nina testét és elvágtattam a sírhelyükre.

Rengeteg mérföld van addig. Tch...kurva életbe!!

"Bírd ki könyörgöm Nina!" suttogtam a lánynak.

Alig van benne élet.
Ugyanazt élem át mint hónapokkal ezelőtt. Az eső, a helyzet, a titánok. Minden félelmetesen egybevág.

Ha nem kiáltottam volna Nináért, akkor lehet, hogy nem sérült volna meg!
Akkor lehet, hogy túlélné!!

"Nina, nem akartam ezt!"

Suttogtam oda neki sírva. Nem reagált.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

"Nina, mindjárt ott vagyunk!"

Szerencsére elállt az eső, szóval jobban látom a tájat és gyorsabban tudok haladni.

Nina meg se mozgult, még egy szót sem szólt, miközben ott feküdt a karomban.

"Bírd egy picit még, kérlek!"

Újabb vért köpött. Ez már a 3. alkalom. Több liter vért vesztett már.

"Nézd!! Itt vagyunk!"

Megálltam a lovammal és letettem Ninát a két sír elé.

"Ez itt Isabel sírja!"

*Nina szemszögéből*

"Itt vagyok. Látod testvérem." mondtam magamban, ahogy homályosan láttam a sírt előttem.

Minden erőmet összeszedve a kezemmel megfogtam egy maroknyi földet.

Az egész testem fájt. Vér folyt belőlem mindenhonnan.
A kezemben lévő föld is tiszta vér lett.

Megcsókoltam a markomban a földet.

"L...Le..."
"Igen Nina? Mondjad."
"Én..."
"Shhh...ne pazarold az erődet."

Az ölébe húzott. Próbálta elrejteni a könnyeit, de nem ment neki.

"S...sírj."
"Nina..." elkezdtek folyni a könnyei.

Megszakad a szívem, hogy így kell látnom.
"M...meg..."
"Micsoda?"

"Meg...b-bocsátok." mondtam mosolyogva neki, miközben az arcához értem.

"Ne...Nina, el ne kezdj kedves lenni velem! NEHOGY MOST LEGYÉL ILYEN!! NEM ITT!! HAZAMEGYÜNK É-ÉS EGÉSZ ESTE BESZÉLGETÜNK, MESÉLEK VALAMIT É-ÉS ISZUNK TEÁT É-ÉS... A ROHADT ÉLETBE NINA!! MEG NE HALJ!! MEGÍGÉRTED!! AZ ŐRANGYALOM VAGY, ÉN MEG A TIED!!! H-HOGY TE...!!"
"Szeretl...e..."
"KÉRLEK!!!"
"Le..."
"NINA?!?"
"Isa..." és lehunytam a szememet.
°
°
°
°
°
Látom Isabelt. Egy hosszú fehér folyosó végén van. Úgy néz ki mint egy tündér.
Felém nyújtja a kezét.
Futni kezdek felé.
A karjaiba ugrok és sírni kezdek.
Isabel csak mosolyogva simogatja a hátamat.
"Nővérem..."
"Most már jobb kishúgom."
"Hiányoztál. Nehéz volt nélküled."
"Nekem is hiányoztál. Nincs már semmi gond."
"Mi lesz ezután?"
"Fedezzük fel, együtt!" mondja mosolyogva Isabel.
A mosolya. Ennyire vágytam. Csak, hogy újra lássam a mosolyát.
Elkezdtünk a folyosó végén lévő fény felé sétálni.
Meleget éreztem. Nyugalmat és biztonságot. Boldog voltam. Nagyon boldog.
Viszont nem tudta elbúcsúzni a többiektől.
És Levi...
Szeretem. Megbocsátottam neki. Remélem találkozunk majd valamikor.
Isabel a vállamra simított és a szemembe nézett.
Egyszerre nevettünk fel.
A fény...

*Levi szemszögéből*

"NINA?!? ÉBREDJ FEL!!! NEM LEHET!! NEM VESZÍTHETLEK EL TÉGED IS!!! AAAAHHHHH!?!?!?!"

Rángattam szegény lányt, de semmi.
Erősen magamhoz szorítottam és ordítottam.

Nina...meghalt.

Nem hiszem el. Minden az én hibám!
Ahogy Nina mondta:

A te hibád az egész Levi.

Minden miattam történt. Nem tudok tenni semmit!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Hosszú órák óta ölelem magamhoz a halott lányt.

Meg kell tennem. Be kell tartanom Nina kívánságát.
Eltemetem Isabel mellé.

Levágtam a Nina mellényén lévő Felderítő Egység logóját.
Ez lesz a harmadik. Az első kettő az Farlané és Isabelé volt.

"Ég veled te hercegnő." simítottam Nina élettelen arcára.

Na...😢
Már csak 1 rész van hátra.
Remélem kellően összetörtem a szíveteket (az enyémet tuti).