A Te Hibád! [Levi Ackerman ff.] |BEFEJEZETT|

11.

Reggel erős fejfájásra ébredtem. A hátam sajgott.
Mikor felültem az ágyamról az ablakhoz mentem.
Gyönyörű volt a táj!

Ki kell mennem, hogy jobban szemügyre vehessem.

Kinyitottam az ajtót és elindultam egy erkélyt keresni.

Nem is kellett sokat keresnem. Befordultam 3 saroknál és egy kis erkély ajtóval állt velem szembe.

Kinyitottam az ajtót és megcsapott az érzés.

A napfény, a szél ereje, a zöld rét körülötte fákkal, a távolban házak, madárcsicsergés, a tiszta égbolt,kellemes nyári idő.
Sose láttam ilyet a Földalatti városban, miközben meg Isabelt kerestem nem a környezettel foglalkoztam. Az akkorra tartogattam, mikor megtalálom őt.

A könnyeim el kezdtek folyni, mikor neki támaszkodtam a korlátnak.
Nem tudom pontosan miért sírtam. Boldog voltam, de szomorú is. Örültem, hogy végre sikerült ezt az érzést megtapasztalnom, de elkeseredett is mert egyedül kell ezt átélnem.

"Erre vágytunk nem Isa? Remélem örültél a napfénynek, de a holdfény se semmi." néztem fel az égre, mintha hozzá beszélnék, de a végét kicsit elnevettem.

"Tényleg gyönyörű látvány."szólalt meg egy hang a hátam mögül, mire megugrottam egyet.
Megfordultam és Erwint láttam.

"Erwin?"
"Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni!"
"Nem ijedtem meg... annyira."
"Zavarok?"
"Dehogy! Gyere csatlakozz!" hívtam magamhoz Erwin.

A férfi mellém állt és a távolba bámultunk.

"Sose hittem volna, hogy ez a látvány ennyire lélegzetelállító!"
"Ennyi jó dolog legyen a világon."
"Erwin?"
"Hm?"
"A Felderítő Egység... szóval... öhm... hogyan?"
"Hogyan gyakorlunk pontosan?"
"Igen."
"Először is a 3D Manőverfelszerelést kell tudnod használni, ami neked már megy ezek szerint. Másodszor hogyan ölj meg egy titánt bevetésen. A kardoddal mindig a nyakszirtjét kell elvágnod, ha megtetted a titán halott. Harmadjára, ha terepre megyünk mindig lovakat használunk, szóval azt is meg kell tanulnod kordában tartani."
"Ez picit sok egyszerre."mondtam meg az őszintét Erwinnek.
"Csak természetes, de ha belerázódsz nem lesz olyan nehéz mint amilyennek hangzik."
"Köszönöm a segítséget."
"Szóra sem érdemes."
"Holnap kezdődik a gyakorlás. Legközelebb mikor mentek terepre?" kérdeztem tőle.
"Ha beköszönt az ősz, viszont te is velünk jössz."
"Én?!"
"Felderítő vagy te is. Ez a dolgod Nina."
"Értem. Erwin?"
"Igen?"
"Te valamilyen parancsnok vagy kapitány vagy?"
"Én vagyok a Felderítő Egység parancsnoka, Erwin Smith."

"Akkor te mondtad Levinak, hogy csatlakozzon a felderítők közé?"

"I... igen. A Földalatti városban látottak alapján meggyőzött engem. Felajánlottam a börtön helyett, hogy álljanak be hozzánk és így tettek. Viszont olyan feladatot kaptak, hogy végezniük kell velem. Miután a tragikus eset megtörtént Levi megpróbált megölni, de nem volt ereje hozzá. Végül a Felderítő Egységben maradt. Azóta nagyon közel állunk egymáshoz, szerintem a barátomnak mondhatom őt."

"Ezek szerint ha te nem teszed fel ezt az ajánlatot, akkor...
a nővérem még talán most is élne?"

Csönd telepedett körénk. Erwin feje elkomolyodott, de mégis elszomorodott és válaszolt nekem.

"Nincs mentségem. Lehetséges. Bocsáss meg ért. Pótolhatatlan űrt teremtettem a lelkedben."

Vettem egy mély levegőt és kifújtam utána Erwin szemébe néztem.

"Isabel azt akarná, hogy lépjek tovább. Borzasztó nehéz, de meg kell tennem. Kevesebb okom van téged okolni, mert te csak felajánlottad ezt. Aki elfogadta az Levi volt és belerángatta őket ebbe a szarságba. Őt van a legtöbb okom hibáztatni."
"Beszéltem vele ezzel kapcsolatban."
"És?"
"Tudja, hogy sehogy se tudsz neki megbocsájtani, de nem adja fel.
Azt mondta Isabelt nem tudta megóvni, de...

Téged meg fog védeni."

Erwin szavai késként hatoltak a szívembe. Levi megvédeni engem?
Senkit se tudott eddig megóvni, miért pont engem fog?

"Hiszem ha látom parancsnok!"
"Hidd el nekem Nina Magnolia.
Köszönöm a beszélgetést, holnap várlak a tréningen."
"Ott leszek Erwin. Viszlát!"
"Ég veled!"
Azzal sarkon fordult és eltűnt az erkélyről.

Nem hiszem el amit mondott.
Miért tenne ilyet Levi?