A nevem Lucy Lupin vagyis ez nem az igazi nevem de a nevelő apám Remus Lupin így én is ezt a nevet viselem.Eddig magán tanuló voltam de most az apám lesz a SVK tanár így én is elmehetek végre a Roxfortba habár már tízen négy éves vagyok.
Lucy még n...
-Fogalmam sincs...Felvisszük őket a kastélyba, keresünk egy tanárt... Gyerünk...
Panaszos nyűszítás...
-Ez Sirius!
Két futó láb egyre halkuló dobogása...
Lucynak felpattantak a szemei.A fűben feküdt a fúria fűz közelében Weasley és Piton mellet. Körül nézet sötét volt, az égen a teli hold ragyogott, eszébe jutott a üvöltés a morgás, most már tudta ki üvöltött és morgott. Remus volt. A nyüszítést azonban nem tudta hová tenni. Talán Pettigrew vagy Black?
Gondolat menetét Weasley mocorgása szakította meg, talán magához tért ugyanis eddig nagyon úgy tűnt, hogy eszméletlen. Kinyitotta a szemét. -Mostmár biztos, hogy magához tért.-gondolta Lucy.
-Mi történt?-kérdezte a vörös hajú fiú.
-Nem tudom. -felelt Lucy.- Ha emlékeznél én hamarabb ájultam el mint te.
-Ja tényleg.
Hirtelen újabb kiáltás hallatszott mintha valaki könyörögne.
Ekkor Piton is magához tért. Hirtelen fel pattant és elkiáltotta magát:
-Potter!!!
Mikor észre vette, hogy nincs itt végig mérte Lucyt és Ront, majd miután megállapította, hogy mindkettő él eliramodott a kiáltás irányába.
-Ez meg mi volt?-fakadt ki a Weasley fiú.
-Nem tudom.-felelt Lucy majd hirtelen ötlettől kapva ő is futásnak eredt Piton után. Hamar elvesztette a nyomát így eltévedt. Egy tónál kötött ki. A tó egyik felén Piton állt Potter mellett, s hozzájuk közel egy kék fény halványodott el. Sirius is mellettük volt tele véres sebbel. Potter eszméletlenül feküdt és mintha mellette egy lány is lett volna.
Lucynak ennyi elég volt ismét futni kezdett vissza egészen a fúria fűzig Weasley már nem volt ott. A lány kétségbe esett, csak egy gondolat volt a fejében ,,most mit tegyen''.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A hajnali harmatban egy lány alakja rajzolódott ki az egyik fa tövében. Lucy ott kuporgott ugyanis a fáradtság ott nyomta el. Az éjszaka sötétjében nem látta merre van a Roxfort, s a semmibe nem akart elindulni. Most lassan kinyitotta a szemét, körül nézett, még mindig egyedül volt. Lassan elindult a most már látható Roxfort felé. Elballagott Hagrid kunyhója mellet ahonnan vidám fütyörészés hallatszott ki. Hamarosan oda ért a bejárathoz, s lassú léptekkel besétált rajta. Elgondolkodott vajon hova kéne mennie végül nevelőapja irodája mellett döntött. Felsétált a lépcsőn majd benyitott az irodába Remus még nem volt ott. Leült az egyik székre majd gondolataiba mélyedve elmerengett vajon mi is történt tegnap éjjel.
Nem sokkal később az ajtó csikorogva kinyílt és Remus lépett be rajta. Arca most a szokottnál is sápadtabb volt.
-Lucy, hála az égnek itt vagy.-sóhajtott megkönnyebbülten.-Dumbledore mindenhol keresett, és van egy hírem.
-Jó vagy rossz?-kérdezte félve Lucy.
-Azt döntsd el magad.-felelt Remus.-Haza megyünk. Felmondok.
Lucy ledermedt. Szíve hevesen vert. Nem akarta itt hagyni a Roxfortott.
-Miért?- kérdezte végül hosszú csend után.
-A szülők hamar meg fogják tudni mi vagyok és ellenezni fogják hogy a gyereküket tanítsam közveszélyesnek tartanak.
-Dehát nem vagy az!-fakadt ki Lucy.
-Ezt ők nem így tarják.-felelt Remus.- Menj pakolj össze ma kora délután indulunk.
Lucy szomorúan indult le klubhelyiségükhöz. Elmormolta a jelszót, majd belépett. Felsietett a hálótermükhöz, kinyitotta az ajtót és belépett. Már csak Rose volt bent és a belépő Lucyt fürkészte.
-Hol voltál?-kérdezte.
-Hosszú történet.-felelt Lucy keserűen majd minden szó nélkül pakolni kezdett.
-Miért pakolsz? Mi történt?
-Úgy kezdődött...-kezdett a történetbe Lucy még mindig pakolva, majd töviről hegyire elmesélte a történetet. Rose tátott szájjal hallgatta és valószínűleg már ott elvesztette a fonalat, hogy Sirius valójában nem gyilkos.-... És ma délután indulunk.
-Ugye meglátogathatlak?-kérdezte már félig sírva Rose.
-Persze.-felelt szintén könnyes szemmel Lucy.
Két órájába tellett mire minden holmiját össze szedte és mire bezárta a dugig tömött utazó ládát.
Még utoljára lement ebédelni, s leült a Mardekár asztalához körbe nézett a teremben és ismét keserűség fogta el. Végig nézett a tanárok asztalán és a házak asztalán, s a griffendél asztalánál megakadt a szeme George Weasleyen, aki iker testvérével beszélgetett vígan. Tudatosult benne, hogy talán most utoljára látja ezt az arcot a vidáman csillogó szemeket. Szeméből könnycsepp csordult keze megremegett és ameddig csak tudta nézte vidám Weasley fiút.
-Szinte semmit nem ettél.-állapította meg Rose.
-Nem vagyok éhes.-felelt Lucy.
-Felcipeljük a ládád?-kérdezte Rose.
Lucy bólintott, s felállt. Egy utolsó pillantást vetett George-ra majd elindult Rose után.
Remus a bejáratnál várta Lucyt aki hamar meg is érkezett. Kézen fogva léptek ki a Roxfortból és néztek vissza rá és a hatalmas birtokra.
-Van egy meglepetésem szólalt meg halkan Remus mikor már messze jártak a kastélytól.
-Még egy?- kérdezett vissza Lucy előre rosszat sejtve.
