A Lestrange titok

14.fejezet-Remus meséje

...majd körbe pillantott egy sötét alagútban találta magát...

Lucy gyors léptekkel elindult az alagútban. Út közben többször pókhálókba ütközött és nagyobb buckákban még el is botlott. Úgy tíz perc gyaloglás után az alagút emelkedni kezdett, s Lucy feje egy csapó ajtóba ütközött. Lucy ki nyitotta a csapó ajtót és felmászott rajta, s egy sötét helyiségben találta magát. A szellem szálláson volt. Lassú léptekkel el indult fel felé ahonnan hangokat vélt hallani. Lába alatt a padló néha megreccsent, s ahogy egyre közeledett felfelé egyre hangosabban hallotta a föntről le hallatszó hangokat.Lucy hamarosan fel ért, s lassan le nyomta annak az ajtónak a kilincsét melyből nevelő apja hangját vélte fel ismerni.

Bent Remus állt és pálcát szegezett a földön fekvő Sirius Black-re  a háttérben Harry Potter Hermione Granger és Ron Weasley állt ledermedve, s éppen nevelő apja beszélt:

-...Cseréltetek...és nekem nem szóltatok?

Black lassan bólintott.

Lucynak fogalma sem volt róla, hogy egyáltalán mi van.

-Lupin professzor - kezdte Potter - Mit jelentsen...

A mondatott azonban nem tudta befejezni ugyanis Remus le eresztette pálcáját, fel segítette Blacket, majd át ölelte. Na ez már Lucynak is sok volt, hogy a nevelő apja egy körözött bűnözött ölelget ettől a gondolattól úgy érezte mintha gyomra borsó méretűre zsugorodott volna.

-EZ NEM LEHET IGAZ!-sikított fel a háttérben Hermione.

Remus el eresztette Blacket és a lány felé fordult.

-Maga...maga...

-Hermione...

-Maga és ő!

-Hermione nyugodj meg...

-Nem szóltam senkinek!-visított a lány.-Végig fedeztem magát...

-Hermione kérlek hallgass meg.-emelte fel a hangját Remus.-Megmagyarázom.

-Megbíztam magában!-kiabált most Harry.-És maga végig az ő oldalán állt.

-Ez nem igaz - rázta a fejét Remus.-Az elmúlt tizenkét évben nem tartottam barátomnak Siriust, de ennek most vége. Megmagyarázom...

-NEM!-ordított Hermione.-Harry egy szavát se hidd el! Ő segített Blacknek bejutni a kastélyba! Ő is a halálodat akarja! Ez az ember egy vérfarkas!

Lucy ledöbbent szóval ezért betegeskedik annyit, ezért tűnik el havonta, ezért olyan sápadt mindig az arca, ezért vannak káromolások rajta.

-Okosabb válaszokhoz szoktam tőled Hermione.-csengett a rekedt de annál nyugodtabb hang.-A három megállapításból csak egy igaz. Nem segítettem Siriusnak bejutni a kastélyba, és eszemben sincs Harry halálát kívánni...- Remus itt mintha kicsit megborzongott volna.-De azt nem tagadom, hogy vérfarkas vagyok.

Itt csend állt be a beszélgetésbe amit végül Remus tört meg:

-Mióta tudod?-fordult Hermionéhoz.

-Régóta.-felelt a lány.-Mióta megírtam a vérfarkasos dolgozatot Pitonnak.

-Perselus boldog lesz ha megtudja.mondta Remus.-Mind végig ezt akarta. Remélte, hogy rájöttök, hogy mit jelentenek a tüneteim. Feltűnt, hogy mindig teliholdkor vagyok beteg? Vagy észre vetted, hogy a mumus holddá változott mikor meglátott engem?

-Mind kettő.-felelt Hermione.

-Te vagy a legokosabb boszorkány növendék akivel valaha találkoztam.