𝐢𝐝𝐨𝐥 - 𝐩𝐦 | ✓

𝟎𝟏

Szerda reggel van. Álmosan és halkan a konyhába sétálok. Felkapcsolom a villanyt, ami meglehetősen égeti a szemem. Beindítom a kávégépet, és odateszek két eszpresszót. Kiveszem a hűtőből a kókusztejet, majd a lefőtt kávékba öntöm. Visszaosonok velük a hálóba, és felébresztem Paytont.

- Szerelmem, ébresztő! Leila el fog késni az óvodából - az ágy szélére ülök, és elkezdtem simogatni a vállát.

- Olyan korán van még - morog rekedtes hangon, majd a másik oldalra fordul.

- Fél nyolc múlt, ideje lenne kikelni az ágyból! - nyomok egy puszit a homlokára.

Magára hagyom, és a lányomért megyek. Benyitok a teljesen sötét szobájába. Nincs szívem felébreszteni, olyan édesen szuszog.

- Jó reggelt, kicsim! - szólalok meg végül.

- Anya?

- Igen, én vagyok - helyeselek. - Apával nemsokára indultok.

Kis idő után kitakarózik, apró lábait a papucsába dugja. Kézen fogva a fürdőbe megyünk, ahol feláll a kis sámlira, és elkezdi hideg vízzel mosni az arcát.

- Milyen friss vagy már reggel! - szólal meg Payton, az ajtófélfának támaszkodva.

Észre se vettem, hogy végre kimászott az ágyból.

- Nálad nem nehéz frissebbnek lenni - válaszolom, miközben Leila fogát sikálom.

- Au! - köp egyet a kislány, és szivárogni kezd a szájából a vér.

- Te jó ég, Payton! Kiesett Leila első foga! - kiáltok fel, és kihalászom a kagylóból.

- Hát ez csodálatos! - ölel át minket.

- Ez mit jelent? Fogatlan leszek? - kérdezi megszeppenve Leila, a szája elé kapva kezeit.

- Dehogyis! - nevetek és megsimítom a fejét. - Ki fog potyogni az összes tejfogad, és erős fogak nőnek majd a helyükre. Nem egyszerre, ne aggódj - mosolygok le rá.

- Vigyázzatok magatokra, délután találkozunk! - integetek nekik az ajtóból.

Visszasietek a házba, hogy az ebédhez készülődhessek. Ma mindenki hamar végez, így együtt tudunk enni. Gyorsan valami recept után kutatok, aztán összeírom a szükséges a hozzávalókat, felöltözök, és vásárolni megyek. Szerencsémre nincsenek rengetegen, mert hétköznap délelőtt sok ember dolgozik.

Miután hazaérkezek lerakom a szatyrokat a pultra, de mielőtt nekiállnék főzni, szokásszerűen megágyazok. Leila szobájában kezdek, ám amikor belépek egy új rajzot fedeztek fel a falon;

anya+apa+Leila

Egyből könnyek gyűlnek a szemembe. Közelebb megyek hozzá, hogy alaposan szemügyre vegyem. Még csupán 4 éves, de nagyon okos és ügyes gyerkőc!

Számtalanszor elgondolkozok; hogy lehetek ennyire szerencsés? Pár éve még a hajamat téptem, mert mást sem hallottam a húgom szájából, csak Payton nevét, ma pedig már házasok vagyunk és született egy gyönyörű kislányunk.

╔═══════════════╗
5 évvel ezelőtt
╚═══════════════╝

- Payton, Payton, PAYTON... Egész nap ezt fújod! Nem igaz, hogy pár percre nem tudod félretenni, és a saját életeddel foglalkozni! - ejtem bele mérgesen a müzlis tálba a kanalat.

- Maya, kérlek ne viselkedj így! - szól rám apa.

- Bocsánat, nem tehetek róla! Egyszerűen idegesít, hogy Camil másról sem képes beszélni, csak róla - idegeskedek, mondhatni feleslegesen. Nálunk ez mindennapi téma.

- Még tini, kinövi idővel - falatozik tovább.

- Nem fogom - felesel a húgom. - Egyébként, ha ennyire nem tetszik, senki nem tart vissza, hogy elköltözz!

- Camilla Gates! Lányok, elég legyen már! Később nyírhatjátok egymást, úgyse leszek itthon, de most szeretnék nyugodtan reggelizni! - csap az asztalra édesapánk, mire mindketten csendbe maradunk. - Köszönöm!

- Istenkém! - sikít fel Camil, miután mindenki végzett a kajával.

- Egész sokáig bírtad. Már megint mi van? - kérdezem tőle unottan.

- Payton a városban fog megszállni pár hétig és holnap érkezik! - tolja az arcomba izgatottan a telefonját.

- Ezt komolyan ki kellett írnia minden platformra? - húzom fel kérdőn a szemöldököm.

- Még jó! - bólint elismerően.

- Szegény, már előre sajnálom!

- Miért is?

- Miattad! Bár van egy erős gyanúm, hogy nem csak te vagy ekkora fanja - nevetek, miközben a mosogatóba pakolom a koszos edényeket.

- Láttad valaha, mennyi rajongói oldala van? - kezd el eszeveszettül pötyögni.

- Nem érdekel. Én nem tartozom azon emberek közé, aki azzal foglalkozik mit eszik, hova megy, kikkel lóg a kedvenc énekese.

- Nem is sejted mikről maradsz le!

- Jajj, mekkora pech! - hadonászok a kezeimmel.