𝐢𝐝𝐨𝐥 - 𝐩𝐦 | ✓

𝟎𝟔

- Mi a fasz? Úgy nézel ki, mint akit kimostak! - kiált fel Abigel, mikor kinyitom a nagy üvegajtót. - Szeretnél róla beszélni?

- Csak add ide a kötényem, és kezdjük a napot! Minél előbb túl akarok esni rajta!

- Teljesen kicseréltek! Mi történt az életvidám Mayával? - közvetlen az utamba áll.

Nem tudok megszólalni, mert annak zokogás lenne a vége, bár csodálkozom, hogy az olvasás után nem száradtam ki tegnap... A szemébe nézek, mire enyhül a komoly arca és szorosan magához ölel. Tisztában van vele, mikor kell egy vigasztaló ölelés, vagy éppen mikor nem szabad hozzám szólni. Nem véletlen a legjobb barátnőm!

- Toljuk le ezt a műszakot, aztán ebédidőben megbeszéljük! - bíztat, majd munkába áll.

Eddig nem meséltem a többieknek erről az egészről, csak Abigelnek. Nem is hiszem, hogy fogok, valahogy úgyis kijátszom a rendszert!

- Késtél! Kilencre itthon kellett volna lenned, az lassan fél órája elmúlt - áll édesapám karba tett kézzel az ajtóban, mikor hazaérek.

- Baleset történt a pályán, beállt a forgalom.

- Igazán közölhetted volna velem, mert azt hittem már az első nap nem fogadsz szót! - mondja szemrehányóan.

- Lemerült a mobilom - védekezek.

Nem, csak rohadtul nem volt hangulatom a morgását hallgatni abban a háromnegyed órában...

- Mehetek, vagy még valamit a fejemhez akarsz vágni? - kérdezem, de látom rajta, hogy nem épp úgy szólaltam meg, ahogy elvárta.

- Takarodj, ki se gyere, amíg itthon vagyok! - morogja, majd odébb áll, és elenged.

Nem értem, mi ütött belé! Igaz, nem tegnap kezdtük a vitákat, de soha nem akadt ki ennyire miattuk. Mindegy is, este tíztől dolgozik, addig egy hangot sem adok. Valahogy ki bírom azt a tizenhat percet, szerencsére mindig pontosan indul.

Kis idő után egy hívás szakította meg a csendet. Ismeretlen szám...

- Maya Gates - fogadom.

- Sziaaa - érzékenyül el az ismerős hang. - Riley vagyok, Riley Hubatka.

- Úristen! - kapom a szám elé a szabad kezem. - Nagyon rég nem hallottam felőled semmit! Várjunk, nekem megvolt a telószámod, mi történt?

- A héten elhagytam az előző SIM-kártyát, és így könnyebb elérni azokat, akikkel még beszélni akarok - nevet.

- Neked is kellemes napjaid lehetnek! - sóhajtok.

- Douglas-t orvoshoz vittem kedden, mert kisebb depresszióba esett. Először fogalmam se volt mi ez, ezért elvittem egy kivizsgálásra - magyarázza.

- Ugye nincs semmi baja?

Tudom milyen fontos neki a két gyönyörű kutyusa.

- Ne aggódj, jobban van. Megviselte, hogy LA-ben töltöttem pár napot, és nem látott. Kis kora óta velem van, nagyon ragaszkodó egy husky - meséli.

- El tudom képzelni! Annyira édesek azon a képen, ahol velük vagy!

- Annak is komoly háttere van! - nevet. - Erősen rájuk kellett szólnom, hogy fogadjanak szót.

- De megérte - mosolyodok el.

- Mi újság veled? Olyan fáradt a hangod - érdeklődik felőlem.

- Elképesztő napjaim vannak! Hétfőn az egyik rémálmom valósággá vált!

- Naaa... Mesélj, érdekel minden részlet!

- A húgom teljesen odavan Paytonért, és az első nap beesett zárás előtt abba a kávézóba, ahol dolgozom. Még aznap este rám írt instagrammon, másnap pedig eléggé nyomult - kezdek bele.

- Payton? Payton Moormeier? Bement hozzád?

- Aha! Két nappal később meg Camil vádolt meg azzal, hogy vele találkozgatok. Hatalmas vita kerekedett emiatt, és szobafogságban vagyok egy hétig - húzom el a szám.

- Ez szívás... De nem is a te hibád!

- Tudom, Riley, de nem kezdhetek vele semmi! Ha ellenkezek, csak még nagyobb bajba kerülök, szóval inkább hagyom. Bár szombaton összeülünk barátokkal, mert lebeszéltük, oda még kitalálok valamit. Meg kéne szöknöm arra a pár órára! - agyalok.

- Megér annyit? Utána úgyis kiderül és magad alatt vágnád a fát! - figyelmeztet.

- Ha nem próbálom meg, sose jövök rá! - vonok vállat. - Jó volt veled beszélni, ám most le kell tennem! Remélem minél hamarabb megismételjük ezt, szia Riley!

- Én is, hello! - nyomja ki a hívást.

Mennyire aranyos volt már tőle, hogy felhívott!

Riley-t még egy közönség találkozón ismertem meg, mikor a húgomat kísértem el. Ő is ismertebb, ezért ott volt. Már első ránézésre is szimpatikusnak találtam, és elkezdtünk beszélni. Idővel jóba lettünk, néha-néha meglátogatott. Rég láttam már, pedig nem lakunk messze egymástól. Sajnos egyikünknek sincs sok ideje, mert neki ott a fodrász suli, én meg barista vagyok. Állandó hajtás mindkettőnk élete, de nem akartuk veszni a baráti kapcsolatunk, így keveset, de még mindig dumálunk.