𝐢𝐝𝐨𝐥 - 𝐩𝐦 | ✓

𝟎𝟖

♫ ⋆ ♫ ⋆ ♫

Hard to tell if you're okay, I'm not around
Life's a mess, some shit I just can't figure out
You were never one to get it
I made mistakes and I regret it
Forget it now
I always let you down

Yeah, didn't really feel right when I let you go
Ever since you left tryna get you back home
It's taking so much out of me
That it's hard to even breathe

I don't wanna feel like I'll always be alone
I always tryna say it
But I always say it wrong
It's taking so much out of me
That it's hard for me to breathe, oh

♫ ⋆ ♫ ⋆ ♫

♫ ⋆ ♫ ⋆ ♫

- Ezt a dalt nemrég kezdtem el írni - pillant le a földre, miután egy utolsót pengetett a húrokon.

Ez... Ez valami elképesztő!

Éneklés közben többször is felém lesett, amire reagálni se tudtam, mert a szövegre figyeltem. Nagyon megérintett! Kíváncsi vagyok, vajon kiről írhatta ezeket...

- Csodálatos! - visít fel mellettem Olivia. - Van még, amit nem hallott senki?

- Nincs - ingatja a fejét. - Az utóbbi időben ezen dolgozok. Ezért jöttem Atlantába, hogy felvegyük a demóját.

- Ez király, haver! - dől a vállára Ryan. - Ha nem mi leszünk az elsők, akik hallhatják a teljes verziót, megsértődök! - mutogat az ujjával ide-oda, amíg ki nem önti a sört.

- Bazdmeg! - sikít Ashley, akinek telibe találta a cipőjét.

- Ne reagáld túl! Gyere, segítek lemosni - intek a kezemmel, hogy kövessen.

Nem először vagyok itt, tudom nagyjából a járást. Bebattyogunk a földszinti fürdőbe, majd Ash leveszi a cipőjét és a csapba rakja.

- Biztos így akarod csinálni? - nézek rá kérdőn.

- Biztos - bólint. - Várj! Nem kéne valami, amivel le tudjuk dörzsölni?

- Körülnézek kint. Addig ne menj sehova! - mérem végig a lányt, aki már alig áll a lábán. Hogy fajul minden találkozónk eddig?

A konyhában megpillantok egy zöld mosogatószivacsot a pulton. Nem én lehetek az egyetlen, aki ezt ma este használja... Több-kevesebb sikerrel felkapom, de amikor megfordulok, valaki vállba ütközök.

- Payton? - kérdezem, mert nem látok már élesen.

- Igen - mosolyodik el. - Valami gond van?

- Dehogyis, csak miután játszottál, Ryan sikeresen kiborította a piáját, és Ashley csukáján landolt.

- Most hol... - tenné fel a következő kérdést, de közbe avatkozok.

- Takarító eszköz gyanánt jöttem ki a fürdőszobából, mert ki akarjuk szedni a foltot.

- Oh, értem - gondolkodik el. - Kell a segítségem?

- MAYA! - érkezik a fürdőből.

Kikerülöm, és visszatérek a barátnőmhöz. Már egy ideje nyúzzuk az anyagot, de végre sikerül eltűntetni a nyomot, és a procedúra után visszamegyünk a többiekhez. Épp elkezdeném újra jól érezni magam, amikor valaki a derekamnál fogva maga felé fordít.

- Maya, elmúlt hajnali három, nem kéne már otthon lenned? - lihegi az arcomba.

Ösztönösen el akarom tolni magamtól, de olyan erős, hogy nem bírom. Az illető a válaszomat meg se várva kihúz a friss levegőre, ahol kezdek észhez térni. Június végén járunk, nincs olyan hideg hajnalban. A mellettem álló fiúra pillantok, aki mindentudón néz le rám.

- Te jó ég! Holnap, vagyis ma akkorát fogok ezért kapni! - kapok a fejemhez.

- Nem kellett volna elszöknöd! Akkor nem tartanál most itt - feleli.

- Honnan tudod, hogy elszöktem? - pislogok nagyokat.

- Ittasan az ember mindig őszintébb! - kuncog.

- De én nem is beszéltem veled négyszemközt az éjszaka folyamán - hátrálok.

- Csak nem emlékszel rá! Egy csomó dolgot megtudtam rólad - kacsint rám.

Nem is igaz...

- Már megint hazudsz, Moormeier! - bököm meg a mellkasát, de véletlen nekiesek. - S..Sajnálom, n..nem a..akartam! - mekegem és gyorsan elugrok tőle.

- Nem történt semmi. Egyébként Ryan említette - vakarja meg a tarkóját. - Tényleg indulnunk kellene!

- De nem vezethetek!

- Ezért mondtam, hogy induljunk - fogta meg a csuklóm, mikor vonyítást hallottunk bentről.

- Ez Boopy! Ki kell engednünk, lehet pisilnie kell - nyitok be a házba.

- Siess, mert te fogod megszívni! - figyelmeztet. - Na jó, hagyd rám! - mondja egy kis idő után.

- Mióta értesz te ehhez?

- Elég jól bánok az állatokkal, ne ítélkezz! - játssza a sértettet.

- Honnan? Megbíztak hat évesen egy aranyhallal? - nevetek fel.

- Haha, nagyon vicces vagy! - forgatta a szemét, miközben Boopy-t fogta, hogy el ne szaladjon. - Amúgy négy kutyánk van, és képzeld, ebből.

Miután visszacsempésztük Boopy-t, Payton egy tíz percig veszekedett velem, hogy adjam oda neki a kulcsokat, mert hazavisz.

- A te jogosítványod fogja bánja, én szóltam előre - vágom be az ajtót, miután elhelyezkedtem az anyósülésen.

- Egy csepp alkohol sincs a szervezetemben, édesem!