𝐢𝐝𝐨𝐥 - 𝐩𝐦 | ✓

𝟏𝟓

paytonmoormeier
MAYA
Egész hétvégén ignoráltál
Nem válaszoltam az
üzeneteimre és a hívásokra
Mi a baj?🥺

maya.g
Nincs semmi
Szimplán dolgom volt

paytonmoormeier
Péntek este óta folyamatosan?
Béna vagyok ebben, de érzem,
hogy most füllentesz!

maya.g
Hirtelen érdekel mi van velem?🙂

paytonmoormeier
Igen, mióta találkoztunk mindig
is érdekelt, hogy vagy!
Egyik nap találkozhatnánk🥰

maya.g
Van más választásom?🙄

paytonmoormeier
Ezt egy igennek veszem, édes😘

Másnap a megszokott időben végeztem. Munka után gyorsan összeszedtem magam, és mindenki tudta nélkül Payton jött értem a kávézó mögé. Valahol tudatalatt vártam is, hogy kettesben maradjak vele, mert élvezem a társaságát, ugyanakkor volt bennem egy egészséges félelem, mégis egy celebről beszélünk... Ennek ellenére épp mellettem meséli a napját, miközben a sebességhatárt bőven átlépve haladunk a város széle felé.

- Chick-fil-A? Komolyan, ez a hatalmas meglepetésed? - nevetek.

- Dehogy! Csak gondoltam megéheztél, hisz mondtad, hogy fél hattól nyolcig dolgozol - von vállat, amikor bekanyarodunk a drive-ba. - A meglepi ezután jön - kacsint rám.

- Rendben! Bár utálom, ha valaki húzza az agyam, szóval ajánlom, hogy megérje izgulnom, Moormeier! - a hatás kedvéért felmutatom a mutatóujjam.

Miután megrendeltük, és megkaptuk a kajánkat, Payton felhajtott az autópályára, onnan száguldunk tovább. Kényelmesen elhelyezkedek az anyósülésen, és belekortyolok az üdítőmbe.

- Almalé? Tényleg? Azt hittem, csak szórakozol velem - pillant felém.

- Miért tenném? - kérdezek vissza.

- Hány éves vagy, tíz?

- PAYTON JAY MOORMEIER! Bármit teszek vagy mondok, mindig belém fogsz kötni? - emelem fel a hangom.

- Eltaláltad - vigyorog. - Egyébként honnan tudod a teljes nevem?

- 0-24 körülötted forog az életem, és nincs olyan, amiről én ne tudnék! Mitöbb, van egy hatalmas poszterem rólad otthon, és azt ölelgetve alszok el minden este - megyek bele a játékba. Szegény nem tud mit felelni, csak kikerekedett szemekkel bámulja az utat. - A húgomtól... - adom meg magam, így a mókának gyorsan vége szakad.

- NE csináld ezt soha többet! - fújja ki hangosan a levegőt, mire felvonom az egyik szemöldököm. - Ez az egyik legnagyobb rémálmom...

- Hogy megismerjelek? Kedves... - fintorgok.

- Nem, nem, félreérted! Pont ellenkezőleg - néz pár másodpercre a szemembe. - Igazából attól félek, hogy mindenki csak a nevem miatt bír, valójában egy szót nem szólna hozzám. Nem ez lenne az első eset - hajtja le a fejét.

- Hé! Verd ki nagyon gyorsan a fejedből! Azért vagyok most is veled, mert ezt akarom! Először tényleg nem akartam hozzád szólni, viszont semmi köze ehhez... Szimplán egy beképzelt féregnek tartottalak - nevetek. - De amint láttam milyen a valódi éned, 180 fokban megváltozott a véleményem! Szóval felesleges emiatt aggódnod, hiszen úgyis megmondanám, ha máshogy alakulna - figyelem az arcát. Látszólag megkönnyebbül és kisimultak a vonásai.

- Itt is volnánk - állítja le a motort. Egy parkolóba hozott? - Ne aggódj, nem ennyi az egész - mosolyog. Indokolatlanul bár, de éreztem, hogy egy hatalmas kő esik le szívemről.

Kiszállunk a kocsiból, majd a csomagtartóhoz siet, és felnyitja. Egy aranyos sárga pokrócot terít az említett helyre, aztán hátrahozza a jó ideje rendelt kajánkat. Miután mindent a helyére rakott, elhelyezkedett és maga mellé invitált.

- Ugye tisztában vagy vele, hogy kihűlt? - érdeklődök, hátha nem jutott el az agyáig.

- Ezt elbasztam - húzza a száját. Olyan aranyos, szerintem totálisan belepirultam... - Legalább naplementére értünk ide, nézd! - mutat egyenesen.

- Cs..csodaszép - fordítom a fejem az ujja irányába. Az ég alja vöröses színekben pompázik, én pedig csillogó szemekkel figyelem. Elképesztő, hogy tudja mire van szükségem...

- Megérte? - teszi fel félve a kérdést kis idő után.

- Meg - bólintok, aztán szippantok egy mély levegőt a hűvös nyári alkonyatból.

- Na - köhintek, miután megettem az utolsó sültkrumplit. - Mit érdemes rólad tudni? Jár útmutató hozzád?

- Oh, a Payton Moormeier gyorstalpaló? - érdeklődik, közben fülig ér a szája.

- A... Micsoda? - röhögöm ki. - Van ilyen? Csak poénból mondtam!

- Tényleg létezik! Számtalanszor jelöltek meg abban a posztban - fogja a fejét.

- És, mi szerepel benne? - érdeklődök tovább.

- Nos - szemez velem. - Huszonkét éves vagyok, Charlotte-ban lakok, van egy nővérem és zenélek.

- Wow, nincs izgalmas életed - mondom.

- Miért? Nem azt kérted, hogy meséljek a szerelmi életemről vagy a pályafutásomról. Akkor jövőhéten sem látnának otthon! - húzza ki magát.

- Hé, vegyél vissza, nem egy sajtótájékoztatón vagyunk - bököm oldalba. - Egyébként igenis érdekelnek a dalaid! Például a múltkori.

- Amit Ryan-nél játszottam?

- Igen! Mi a címe?

- Hard To Breathe - feleli.

- És miről szól? - Talán végre választ kapok...

- Inkább kiről - dől beljebb a cuccok közé, és előhúz egy újabb takarót, amit ránk terít. - Egy lányról... Egy olyan lányról, aki nagyon fontos volt számomra, hisz bármit megadtam volna érte! Ennek ellenére ő egy lehetőségként tekintett rám, nyilván ez később eljutott hozzám is, és teljesen összetört. Elkezdtem kevesebbet törődni vele, hátha érzi a tettei súlyát, bár annál jobban fájt. Ő is egyre inkább hanyagolt, többet lógott másokkal. Nehéz volt állandóan a mosolygós, vidám insta-sztorikat áttekerni, és végig azt nézni, milyen jól érzi magát nélkülem. Arra gondoltam, ez csak egy időszak, és megint közeledni fogunk, de hiába reménykedtem, a kapcsolatunk elején tett ígéretei elszálltak - kezd el szaporán pislogni, mikor felpillant a csillagos égre.

Fogalmam sincs ilyenkor mit kell tenni, ezért némán közelebb kúszok, és átölelem.

- Ne haragudj, kérlek - suttogom. - Nem állt szándékomban feltépni a sebeid!

- Tudom, Maya - szorít a mellkasához.