♫ ⋆ ♫ ⋆ ♫
♫ ⋆ ♫ ⋆ ♫
- Ariana Grande ~ 34+35 slágerét hallhatták az előbb. Jöjjön a mai időjárás, aztán a hét legtöbbet játszott száma következik, Payton Moormeier ~ Habits - tölti be a rádiós pasas hangja az autót.
- Ennek is van valami háttérsztorija? - kérdezem a mellettem vezető fiút. Zsinórban ez a harmadik nap amit Paytonnal töltök, de nem bánom, mert legalább nem otthon ülök, és csak nézek ki a fejemből.
- Pontosan! - bólogat.
- Mégpedig? - tárom szét a karjaim.
- Egy csomó interjút csináltak velem a számmal kapcsolatban, nem igaz, hogy egyiket sem láttad - hitetlenkedik.
- Hé, hé, hé! Már mondtam, hogy a húgom fanatikus, nem én! - emlékeztetem.
- Nem dereng semmi? Tényleg? - húzza tovább.
- Valószínűleg hazudok! Fingom sincs a celeb életedről, én az igazi Paytont szerettem volna megismerni! - kapom fel a vizet. - Mivel így állsz hozzá, kitehetsz itt, majd hazajutok valahogy. Semmi kedvem veszekedni, elégen basztak ma fel a hülyeségeikkel!
- Maya - csitít le. Legalábbis próbál... - Nem gondoltam komolyan, bocsánat! Csak nyúzni akartalak, kiváncsi voltam meddig vagy képes elviselni...
- Hát szar ötlet volt - duzzogok, és keresztbe teszem a kezeim magam előtt. Eközben tenyerét a combomra helyezi, és megszorítja, hogy figyeljek rá. Az érintésétől felgyorsul a légzésem és a szívem majd' kiugrik a helyéről. Egy halk sóhaj hagyja el a számat, amikor kezét feljebb vezeti. - Mit akarsz?
- Nem áll jól, ha feszült vagy - mosolyog kajánul. - Inkább mesélj, ki merészelt felidegesíteni?
- Hétfő van, ezért a reggelt egy csapat üzletemberrel indítottuk. Alapjáraton is irritálóak, de ma... Kimaxolták, amennyire csak lehetett! Később jött egy csapat tinipicsa, akik minimum harmincszor változtattak a rendelésükön. A végén már úgy voltam, rájuk öntöm, amit kértek! - adom ki a dühöm.
- Mostmár velem vagy, és felesleges ezekre gondolnod! Engedd ki a gőzt, és hallgassuk inkább a rádiót. Én jövök - fűzi hozzá, majd feltolja a hangerőt a képernyőn. Leengedi az ablakokat, és így száguldunk a 75-ös úton.
♫ ⋆ ♫ ⋆ ♫
♫ ⋆ ♫ ⋆ ♫
- Sosem mondasz el semmit! - játszom a sértettet. - Naaa, miért hoztál az állatkertbe?
- Új kiselefánt érkezett, és tudom mennyire szereted őket - válaszol nagy meglepetésemre.
- ÚRISTEN! - sikoltottam fel. Az összes szempár is ránk szegeződött, és a mögöttem lemaradt srácot kezdték el erősen szuggerálni. Hamar kapcsoltam, és a fejemen csücsülő napszemüveget odaadtam neki. - Vedd fel, gyorsan!
- Szerinted ez segít? - néz rám értetlenkedve.
- Csak csináld! - emelem fel a hangom, mire végre azt teszi, amire megkértem. - Remélhetőleg így kevesebben fognak lerohanni vagy elrabolni - kuncogok.
- HOGY MI? - csattan fel. - Még nem volt rá példa, bár jobb félni, mint megijedni! Egyébként... Ellenállhatatlan vagyok ebben a szemcsiben - dobálja a nemlétező hosszú haját, és a nyomomba ered.
- Hidd csak el, persze - nevetem ki, majd együtt megyünk a bejárathoz.
- Jó napot! Két felnőtt jegyet szeretnék - lépünk oda a pénztárhoz.
- Rendben, Huszonkilenc dollár, harmincnyolc centet kérnék - üti be a gépbe az idős úr. Mikor venném elő a pénztárcámat, Payton megingatja a fejét, és megfogja a kezem. Lejjebb húzza a szemüveget, ezzel jelezve, hogy ne csináljak műsort. - Köszönöm szépen, jó szórakozást! - mondja, miután Payt a kezébe nyomott egy ötvenes bankjegyet.
- Most min akadtál ki? - kérdezem, mivel már nem hallja a bácsi. - Hallod? Au, Payton engedj el ez fáj! PAYTON! - kiáltok rá.
- Uh, ne haragudj! Észre se vettem, hogy szorítalak - simítja meg a kézfejem.
- Mi ütött beléd az előbb?
- Nem akartam, hogy a faszi kiessen a pult mögül, hisz annyira bámult! - kiabálja.
- Payt, nyugodj meg, nem történt az égvilágon semmi! Ha megpróbált volna illetlen megjegyzést tenni, már előtte elástam volna - mondom, mire hangosan kifújja a levegőt.
- Igazad van, túlreagáltam!
- Nem is kicsit - forgatom a szemem.
- Hogy is hívtál az előbb? - kapcsol. Gratulálok...
- Payt? Valami rosszat...
- Szeretem, mikor így szólítanak - vág közbe. - Különösen, ha te - ajándékoz meg egy jellegzetes Payton-féle mosollyal. Mostmár értem a követőit, te jóisten! - Menjünk, nézzük meg Lulu-t - kulcsolja össze az ujjainkat.
- Ah, Lulu-nak nevezték el?
- Milyen szépek! - örvendezek, amikor elhaladunk a flamingók mellett. Az új kiselefánt valami tünemény volt. Sajnos épp alváshoz készülődött, így nemsok időnk adódott megcsodálni.
- Ja, valóban - bólogat mellettem a fiú. - Maya? - fordít maga felé.
- Mondd csak - nézek egyenesen a szemébe. Huh... Bármennyire is tükröződik a napszemüveg, látom, hogy abban a másodpercben felragyognak szemei, és hatalmasra tágulnak a pupillái.
- Azt érzem, elkövettem ellened valamit, és haragszol rám, igaz?
- Dehogy!
Ennél átlátszóbban nem is tudtam volna hazudni... Valóban nem tett semmit, de mióta felhozta a másik nőt, furcsa érzések keringenek bennem. Elkezdtem volna beleszeretni?
- Na, ezt nem veszem be - mosolyog. - Kérlek, válaszolj!
- Payton, nézd... Elég felhajtást okoztál, hogy beléptél egyik napról a másikra az életembe, nincs szükségem a hülye kérdéseidre. Nem csináltál semmit - nem viszem le a hangsúlyt a mondat végén, amit észre is vesz.
- Csak? - kémleli kérdőn az arcom.
- Nincs csak, ennyit akartam - vonok vállat. Amint továbbsétálnék, két erős kéz kúszik a derekamra, és visszahúz.
- Akkor jó - tapasztja ezután ajkait enyéimre. Nem változott semmit! Ugyanolyan lágyan és szinkronban mozog nyelve az enyémmel, mint azon a részeg éjszakán. Teljesen elcsavarta a fejem, és képes kikapcsolni az agyam, akár egyetlen érintésével. Első pillanatban elvesztem mogyoróbarna íriszeiben, bármennyire tagadtam. - Hiányoztam neked - jelenti ki vigyorogva. Nem tudok mit felelni, lábujjhegyre emelkedek és homlokomat az övének támasztom. Közelebb hajol, ám hirtelen elhúzódik, mintha meggondolná magát...
- Payton - suttogom.
- Bocs... Ne haragudj, nem kellett volna - rázza meg a fejét, majd elenged.
YOU ARE READING
𝐢𝐝𝐨𝐥 - 𝐩𝐦 | ✓
Fanfiction⋆ 𝐏𝐚𝐲𝐭𝐨𝐧 𝐌𝐨𝐨𝐫𝐦𝐞𝐢𝐞𝐫 𝐟𝐟 ⋆ 𝐭𝐫𝐚́𝐠𝐚́𝐫 𝐬𝐳𝐚𝐯𝐚𝐤 ⋆ 𝐚 𝐭𝐨̈𝐫𝐭𝐞́𝐧𝐞𝐭 𝐤𝐞́𝐬𝐨̋𝐛𝐛 𝐣𝐚́𝐭𝐬𝐳𝐨́𝐝𝐢𝐤, 𝐞́𝐬 𝐞𝐠𝐲𝐞𝐬 𝐫𝐞́𝐬𝐳𝐞𝐢 𝐞𝐥𝐭𝐞́𝐫𝐧𝐞𝐤 𝐚 𝐯𝐚𝐥𝐨́𝐬𝐚́𝐠𝐭𝐨́𝐥 ⋆ 𝐟𝐞𝐥𝐧ő𝐭𝐭 𝐟ő𝐬𝐳𝐞𝐫𝐞𝐩𝐥ő𝐤 ⋆ 𝟐𝟎...