𝐢𝐝𝐨𝐥 - 𝐩𝐦 | ✓

𝟏𝟎

- Elmentünk!

- Vigyázzatok magatokra! Ha végeztetek, egyből gyertek haza! - kiáltja utánunk apa.

Még mindig nem hiszem el, hogy beleegyeztem! Szerda reggel mi más jobb dolgom lehetne, mint a húgommal indulni a munkahelyemre...

Reggel írtam Paytonnak instán, mire szerintem teljesen meglepődött, mert a csókunk óta nem hallottam felőle semmit. Keresett, de sose válaszoltam. Nem akartam egyikünket sem kínos helyzetbe hozni.

maya.g
Nem tudom megvan-e még neked
De megígérted, hogy lehet egy kérésem
Amiért ott aludtál nálam

paytonmoormeier
Jó reggelt neked is🌷
Persze
De most ez hogy jön ide?

maya.g
Kitaláltam mit szeretnék

paytonmoormeier
Csupa fül vagyok, édes🥰

maya.g
Ma gyere kérlek a kávézóba

paytonmoormeier
Ennyire hiányzok neked?😏

maya.g
De hülye vagy🙄
A húgom megzsarolt

paytonmoormeier
Micsoda?
Mivel?
Maya?

maya.g
Később részletezem
Most azt mondd meg
Odaérsz hét körül vagy sem?

paytonmoormeier
10:50-re a stúdióban kell lennem
De igyekszek🌷

maya.g
Köszönöm💕

- Payton mit szokott rendelni nálatok? - szólal meg mellettem Camil, és kihúzza a füléből a fülhallgatót.

- Fogalmam sincs, nem szokásom megjegyezni a rendeléseket - vonok vállat, miközben az útra koncentrálok. - Előbb is indulhattunk volna, de elcseszted az időt sminkeléssel!

- Jól akarok kinézni, ha már egy celebbel találkozok!

- Fejezd be, mert még innen is visszafordulok, és hazadoblak - mondom halál nyugodtan, mire megsértődik. Hátradőlt az ülésen, és meg se szólalt a Starbucks-ig.

- Szia..sztok - rázza meg Abigel a fejét, mikor ajtót nyit nekünk.

- Előbb segíts, azután faggass! - ömlesztem a kezébe az új kötényeket. A régiek már eléggé elkoptak, ugyanis mindennap használjuk. Carla, a főnökünk rendes volt, és készítetett újakat, amikért még tegnap elmentem.

- Oké - köszörüli meg a torkát. - Ő mit keres itt? - mutat a húgomra, aki a kávézó másik végében nézelődik. - Nem mintha bármi ellenvetésem lenne, de múlthéten még azon voltál, hogy soha nem jön veled a húgod.

- Lebuktam, hogy kilógtam a banda miatt, és jelenleg a markában tart. Ha egy szót is szól erről apának, végem van Abigel, végem! - játszom a hattyúk halálát, ami enyhén túlzás, de ő nem ismeri az apám, csak hallásból.

- Hé, hé! Nem teljesen tiszta a kép. Hogy függ össze a szombati buli Camillal?

- Egyetlen szívességet kért tőlem, hagy találkozzon Paytonnal - sóhajtok fel.

- Mióta vagytok ti olyan jóba? - még mindig kérdőn figyel. - Nemrégiben még a neve hallatán is agybajt kaptál.

- Öhm... Izé... - nézek körbe a kis térben, majd a fülébe súgok. - Camil úgy tudja, hogy Ryan vitt haza. Valójában Payton volt. Nem sokkal miután elköszönt visszakéredzkedett hozzám a fotósok miatt. Megcsókolt, és utána együtt aludtunk - halkítom el az utolsó mondatot, de tátva maradt a barátnőm szája. A gyilkos nézésemmel próbálok célozni, hogy halkabban csodálkozzon, mert Camil épp felénk közeledik.

- Miről beszéltek? - kérdezi, amint meglátja Abigel elkerekedett szemeit.

- Semmiről - vágjuk rá egyszerre.

- Inkább megmutatom mit tudnál segíteni, ha már eljöttél velem - átkarolom a vállát, és a raktárba vezetem. - Le kéne törölni az asztalokat, és felseperni, itt megtalálsz hozzá mindent. Tipikus kávézói meló, de annyira szem előtt vagy, hogy mindig látod ki jön be az üzletbe.

- Örülök - vonja gúnyos mosolyra a száját.

- Bocs, de ezt most fel kell vennem - húzom elő a hátsózsebemből a csörgő telefonom. Kisietek a pult mögé, és fogadom a hívást. - Tessék?

- Üdvözletem - szólal meg Payton a vonal másik végéről.

- Itt vagy? - kérdezem lelkesen. - Várj! Honnan tudod a számom?

- Igen, most parkoltam le. Sétálok felétek, kukkants ki az üvegajtón - így teszek, és egy mosolygó, integető srácot pillantok meg.

- Nem hiszem el, köszönöm!

- Bármit, édes! - küld a levegőbe egy puszit, amit pont elcsípek.

- Moormeier, leütlek mostmár! - nevetek, de egy kicsit hangosabban a kelleténél, mert abban a másodpercben Camil dugja ki a fejét a rakodóból.

- Payton? - sikolt.

Ijedtemben kinyomom a hívást és hirtelen nagyon elfoglaltnak akarok tűnni.

- Hali! - köszön az előbb említett, amint belép hozzánk.

- Úristen! Te..most..komolyan... - a húgom szóhoz sem jut.

- Igen, igen! Camil, igaz? - megy bele a játékba. Nagyon bízom benne, hogy egy szóval sem hoz fel engem témának, mert nagyon megharagszok rá.

- Én mondtam neked, hogy szinte mindennap el kell viselnem a hülye fejét. Nem hittél nekem - közlöm érzelemmentesen, ezzel Payton tudtára adva, hogy ő is cselekedjen ekképp.