𝐢𝐝𝐨𝐥 - 𝐩𝐦 | ✓

𝟎𝟕

Két házzal arrébb találok parkolót. Leteszem a kocsit és visszasétálok.

- Te? Miért késtél ennyit? - néz rám kérdőn Ryan, mikor ajtót nyit, de gyorsan kapcsol és átölel.

- Meglógtam, úgyhogy nem tudok sokáig maradni - árulom el az igazat, közben átkarolom én is.

- Akkor gyere, élvezzük ki, amíg itt vagy velünk! - húz befelé.

- Boopy! - kiáltok fel, amint megpillantom a barátom kiskutyáját felém rohanni. - Mekkorát nőtt, mióta képet küldtél róla!

Még nem láttam élőben, vagyis egyszer igen, mert Ryan a mi utcánkban sétáltatta, én pedig pont akkor vittem ki a szemetet. Csak képeken keresztül követtem a fejlődését, és annyira aranyos! Jól megszeretgetem, aztán felkelek a szőnyegről, hogy ne húzzam tovább azt a kevés időt.

- Emberek, megjött Maya! - ordítja el magát, mire hatalmas zaj keletkezik a nappaliban. - Fogjátok már vissza magatokat barmok, nem akarok megint rendőrségre menni csendháborítás miatt! Este tizenegy óra!

- Mayaaa - üvölti ennek ellenére is Amanda.

- Sziasztok! Örülök, hogy megint köztetek lehetek - könnyezek be.

- Mi is örülünk! - mondják egyszerre.

- Sajnos nem maradhatok sokáig, mert otthon kell lennem, mielőtt apum hazaér. Nem tudja, hogy eljöttem!

- Mire várunk még, pörgessük fel az estét! - tekeri fel Olivia a zenét.

Teljes lejátszási listánk van, amit Miamiban, az osztálykiránduláson raktunk össze tizedikben. Mennyi idő eltelt azóta! Néhány év alatt annyira megváltozott mindegyikünk.

Emlékszem, kilencedikben én voltam az osztály feketebáránya. Állandóan piszkáltak, nem tudtam úgy leülni egy asztalhoz sem, hogy ne bámuljon engem a fél brigád. Később ez megváltozott, mert megismertem Abigelt. Tizedikben került át a sulinkba, mert az előzőjéből kirúgták. Kiállt értem, mikor a legnagyobb veszekedésbe keveredtem konkrétan Ashley-vel. Tipikusan nyers stílusa először visszataszító volt, viszont csak meg kell tanulni bánni vele. Ami a szívén, az a száján, ha tetszik a másiknak, ha nem. Elrendeztük már rég ezeket egymást között, mostanra pedig már nagyon jól kijövünk, egész közel áll hozzám.

- Nyitooom - söpör át rajtunk Amanda, a kis kíváncsi Boopy-val a nyomában.

- Ki ez az idióta, aki bemer ide kopogni éjjel egykor? - teszi fel a költői kérdést valaki.

Mindenki kérdőn néz a másikra, mert az is bennünk van, hogy nem sikerült a hangerőt a minimumon tartani.

- Ne haragudj, nem miattam késtünk! - hallatszik ki a helyiségből.

- Semmi baj, legalább ideértetek!

- Boo, jó kislány! - szólal meg egy újabb hang.

Olyan ismerős lenne valahonnan...

- Srácok, ő itt Parker, az unokabátyám. Pár hétig marad, csak Atlantában, és reméltem nem baj, ha meghívom köreinkbe.

- Csá! - köszön, aztán besétál hozzánk.

- Én is itt vagyok! - kocogtatja meg valaki a lány vállát.

- Oh, igaz - lép arrébb. - Ő pedig Payton, bár nem hiszem, hogy róla sokat kéne magyaráznom!

Anyám...

Észrevehetően Payton körbenéz, és mintha szándékosan összeakadna a pillantásunk. Int nekem, de én abban a pillanatban elkapom a fejem. A kanapén mellettem fetrengő, félig részeg haveromhoz fordulok.

- Maya, hirtelen olyan álmos lettem! - sóhajt fel Ryan.

- Nem csodálkozok! - röhögök rajta.

- Nincs kedved táncolni? - veti fel.

- Nem az előbb mond... - mielőtt visszautasíthatnám, a nappali közepére ránt.

Éppen elindult a kedvenc bulis száma, amit mind tudjuk, hogy soha nem hagyna ki. Elkezdte magát idétlenül rázni és amint ezt a társaság többi tagja is észrevette, csatlakoztak. Kivételes látványt nyújthatunk kívülről, mert senki nem szomjas már...

Akaratomon kívül, de Payton felé lesek. Egyedül érzi magát, csak a pultnál könyököl. A lábam önállósítja magát és elindulok felé.

- Nem jössz? - intek a fejemmel a többi táncoslábú irányába.

- Nincs kedvem kössz, jó nekem itt - húzza el a száját.

- Te tudod - vonom meg a vállam, és visszatáncolok a tömegbe.

- Ez Payton száma! - zsibong valaki.

- Ki rakta bele ezt a dalt a műsorlistába? - kérdezi nehezen forgó nyelvvel Ashley. - Még csak nem is pörgős!

- Én voltam, tedd magad túl rajta! Nem játszol nekünk, Payt? - süvít át Olivia hangja a nagy térben.

- Legyen - emelkedik fel a bárszékből. - Viszont nem hoztam gitárt.

- Ne aggódj, kölcsönadom - indul meg Ryan a lépcsőn.

Szegény a második fokon hasra esik, de amennyire tudja, korrigálja a lépteit. Pár perccel később a hangszerrel a kezében csúszik le a korláton. Odaadja Paytonnak, és a srác helyet foglal a fotelben.