Délután fél három. Mostmár kezd csendesedni a helyzet, de Payton múltkori teljesítményét követően, túlnyomóan fotósok özönlöttek. Volt, amikor percekre rejtőztem el a raktárban, vagy egyszerűen használtam a vészkijáratot, és később visszatértem. Hah... Értelmet nyert a vészkijárat!
- Elnézést! - zökkent ki a következő pillanatban kivágódó üvegajtó, majdnem összetörve a növényeket a bejáratban.
- Semmi gond! - erőltetek mosolyt az arcomra. - Üdvözlöm a Starbucks-ban!
- Szia! Egy közepes vaníliás lattét kérnék - mondja kedvesen a velem szemben álló, szemüveges nő.
- Melegen? - kérdezek vissza.
- Igen.
- Elvitelre vagy itt fogyasztja?
- Itt fogyasztanám - felel. - És mellé egy sajtos-sonkás croissant is szeretnék.
- Rendben - bólogatok, közben beütöm az árakat a pénztárgépbe. - Hét dollár, ötvennégy cent lesz.
- Kártyával fizetnék - mutatja fel az említett dolgot. Leütök pár gombot a terminálon, majd felé fordítom.
- Köszönöm. Pár perc, és adom - zárom le a rendelést a kasszán, utána neki is látok. Leőrlöm a megfelelő mennyiségű kávét, tamperelek és felteszem főni. Mindeközben tejet gőzölök és szirupot öntök egy magasabb pohárba. Az elkészült eszpresszót is beletöltöm a forró tej után. A tetejét vaníliaszórással díszítem. Előveszek egy tányért, amire szalvétát rakok, majd a szendvicset. A hölgy nem ült messze a pulttól, ezért megszólítás nélkül kiviszem neki. - Parancsoljon, jó étvágyat!
- Köszönöm, és mégegyszer bocsánatot kérek! - szégyelli el magát.
- Semmi gond! - ismétlem meg magam.
- MAYA! - kiált Abigel a rakodóból. - Kéne a segítséged.
- Jövök - forgatom a szemem, és megindulok a hang irányába.
- Elbaszódott a hangszórók távirányítója - csapkod mérgében.
- Hé, állj le! - fogom meg a karját. - Ha ütöd-vágod tényleg elromlik. Szerintem megint lemerült. Add, elintézem - veszem ki a kezéből. Arrébb rakom egy székre, és elemek után kutatok.
- Hahó, van itt valaki? - hallatszik kintről.
- Menj, addig szolgáld ki a vendégeket!
- Oké - sarkon fordul, és kiviharzik. - TE? - emeli fel a hangját. Ki lehet odakint... Hagyom az egészet, és utána megyek. - Azok után van pofád idejönni? Szánalmas vagy, Moormeier! - kel ki magából a barátnőm.
- Payton? - állok arrébb.
- Maya! Muszáj meghallgatnod, ígérem nem tart sokáig! - konkrétan fellöki Parkert, úgy hadonászik.
- Nem, elég volt a pénteki - tartom fel a kezeim. - Eleget láttam a reggeli interjúdból.
- De nem erről van szó! Az az egész hazugság! - ordít.
- Pszt, menjetek az üzlet mögé, a végén felzaklatjátok a vendégeket! - vág közbe Abigel, immáron egy fokkal nyugodtabban. Megragadom Payton karját, és kivezetem a már jól ismert vészkijáraton.
- Az az egész egy hazugság volt! - folytatja. - Hétvégén ahogy a koncert alatt megláttalak a tömegben tudtam, hogy lépnem kell. Az üzeneteimre, a hívásaimra nem válaszoltál napok óta, nem tudtam mi mást csinálni!
- Akkor mire volt jó a reggeli műsor, ha? Fel tudod fogni, mennyire megalázó utcára mennem? Mindenki utánam fordul, azzal a szöveggel, hogy az őrült csaj, aki belezúgott Payton Moormeierbe... - érzem, hogy újra elhomályosodik a látásom. Teljes káosz... - A nap folyamán számtalanszor kellett elrejtőznöm, hisz paparazzik törtek rám. Tisztában voltam vele, hogy ez lesz. Szépen lassan cirkusz alakul az életemből, és nem tudok ellene tenni!
- Maya - hangja elvékonyodik, és két tenyere közé veszi az arcom. - Nagyon sajnálom! Tudom, hogy végtelenül haragszol rám, de esküszöm jóvá teszem! Nem gondoltam bele, mekkora fájdalmat okozok neked ezzel, csak a hírnevem járt az eszemben. Kérlek, bocsáss meg! - csordul ki egy könnycsepp a szeméből.
- Túl messzire mentél, ez nem fog elmúlni egyik pillanatról a másikra - lököm el a kezét.
- Nem volt választásom!
- Payton, választása mindenkinek van, csak nem mindegy, ki hogyan él vele - nézek utoljára a szemébe, és elindulok vissza a kávézóba.
- Biztos vagy benne? - állít meg az ajtóban Abigel. Hátranézek, ahol Payton szomorú tekintettel kémlel.
- Igen - bólintok félve, de érzem, hogy összeszorul a szívem. - Ő csak a húgom kedvenc celebe. Elmondása szerint mi nem ismerjük egymást - csuklik el a mondat végére a hangom. Nem bírom kint tovább, berohanok az épületbe.
Mit tettem?
- Maya? - sétál be másnap reggel Camil a szobámba.
- Nem akarok Paytonról beszélni, elegem van belőle! - mordulok fel.
- N..nem róla lenne szó - teszi fel védekezően a kezeit. - De akkor nem is zavarlak - hajtja be az ajtót maga mögött, de megállítom.
- Hanem? Miért jöttél be? - vonom fel az egyik szemöldököm.
- Isa-ról lenne szó - kezdi tördelni az ujjait, amint leül velem szemben.
- Az internetes barátnőd? Történt valami baj? - bekapcsol hirtelen a felelősségteljes nővér énem, ami sajnos elég ritkán tör elő.
- Dehogy! Épp ellenkezőleg... - köhint. - Már apával megbeszéltem, és ma itt alszik. Tanácsra lenne szükségem, mert... Szóval... Az van, hogy...
- Bökd már ki! - emelek hangot.
- ASSZEM' ÉRZÉSEIM VANNAK IRÁNTA - kiáltja el magát lehajtott fejjel.
- Tényleg? - csak ennyit tudok kibökni.
- Azt hiszem - néz rám félve. - Tudom mit fogsz mondani... Elment az eszem, mert érzéseket táplálok egy lány iránt is, és ez nem helyes...
- Nem, nem! Teljesen félreérted - vágok közbe, és hirtelen felülök az eddig kényelmes fekvőpozíciómból. - Ez tök rendben van! Ugyanolyan ember vagy, mint a többi, semmi gond, ha a saját nemedhez is vonzódsz! Ezt nem tudod megváltoztatni. Figyelj... - köszörülöm meg a torkom. - Nemi identitás ide vagy oda, akkor is a kishúgom maradsz, és bármikor számíthatsz rám! - meg se mukkan, csak közelebb kúszik hozzám, és megölel. Átkarolom, egy ideig nem engedem el.
- Khm... Maya mostmár elég - tol el magától. Oké, visszatért...
- Huh, már megijedtem, hogy nem is az én testvérem lépett be a szobámba - nevetek. - Majdnem bedőltem, hogy kedves leszel.
- Hé! - megragadja a mögöttem levő párnát, és fejbe vág vele.
- Bocsi, de ami igaz, az igaz - röhögök tovább. - Szedd össze magad, sok dolgunk van, mielőtt Isa ideér!
- M..mi? - akad el a szava.
- Segítséget kértél, nem? Akkor öltözz! - tolom ki a helyiségből, majd én is magamra kapok egy elviselhető szettet.
ESTÁS LEYENDO
𝐢𝐝𝐨𝐥 - 𝐩𝐦 | ✓
Fanfic⋆ 𝐏𝐚𝐲𝐭𝐨𝐧 𝐌𝐨𝐨𝐫𝐦𝐞𝐢𝐞𝐫 𝐟𝐟 ⋆ 𝐭𝐫𝐚́𝐠𝐚́𝐫 𝐬𝐳𝐚𝐯𝐚𝐤 ⋆ 𝐚 𝐭𝐨̈𝐫𝐭𝐞́𝐧𝐞𝐭 𝐤𝐞́𝐬𝐨̋𝐛𝐛 𝐣𝐚́𝐭𝐬𝐳𝐨́𝐝𝐢𝐤, 𝐞́𝐬 𝐞𝐠𝐲𝐞𝐬 𝐫𝐞́𝐬𝐳𝐞𝐢 𝐞𝐥𝐭𝐞́𝐫𝐧𝐞𝐤 𝐚 𝐯𝐚𝐥𝐨́𝐬𝐚́𝐠𝐭𝐨́𝐥 ⋆ 𝐟𝐞𝐥𝐧ő𝐭𝐭 𝐟ő𝐬𝐳𝐞𝐫𝐞𝐩𝐥ő𝐤 ⋆ 𝟐𝟎...