𝐢𝐝𝐨𝐥 - 𝐩𝐦 | ✓

𝟏𝟖

- Ha együtt vagyunk, állandóan csak zabálunk - jegyzem meg, miután kidobtam az üres tartót. - A végén gurulni fogunk!

- Jogos! - látja be. - Merre tudok kezet mosni?

- A szobámmal szemben van a fürdő. Megmutassam, vagy arra már emlékszel? - kérdezem.

- Odatalálok, de jöhetnének velem - húzza perverz mosolyra a száját, amiért utána vágok egy párnát. - Értem, értem!

- Milyen napod volt? - szegezem felé a kérdést, amint visszaül mellém.

- Uh, fárasztó... Vagy három órán keresztül kellett felénekelnem az új dal refrénjét, ugyanis a hangmérnök belázasodott, és helyette valami idiótát ültettek a gombok elé! Esküszöm, azt hittem már nekem kell odamennem - neveti el magát.

- Értesz a hangbeállításokhoz?

- Persze - húzza ki magát büszkén. - A karrierem elején nem volt csapatom, így mindent egyedül csináltam. Be lehet rázódni! - vetődik hátra. - Veled mizujs?

- Órákon keresztül fetrengtem, és egy értelmes munkát nem adtam ki a kezeim közül. A napom fénypontja a reggeli kávém volt és az, hogy elvittem a húgom a Targetbe, mert most találkozik először egy internetes barátnőjével - hasalok el mellette.

- Oh, szóval ezért maradtál magányosan - esik le neki.

- Húha, micsoda Sherlock vagy! Bár semmiképp nem vagyok magányos, mert te itt vagy, és boldogítasz.

- Tisztában vagyok vele! - hajol meg, bár fekve elég érdekes. - Egyébként teljesen off topic, és nem tudom mennyire vagy otthon szerelmi ügyekben... De lehet egy kérdésem? - fordítja komolyra a beszélgetést.

- M..mondd, hátha tudok s..segíteni! - dadogom. Ajjaj, ettől féltem... Maya, a szerelemszakértő akcióba lép! Végülis, az edzők nem játszanak...

- Öhm, izé... Ez elég kínos - vakarja meg a tarkóját. - V..van egy lány, akivel mostanában elég sokat lógok és kezdem nagyon megkedvelni. Tök jól megtaláltuk a közös hangot, csak félek.

- Mitől? A visszautasítástól? Payton, ez...

- Inkább az apjától! - vág a szavamba. - Elég vaskalapos ember, bár még élőbe nem találkoztam vele. Tartok tőle, ha összejönnék a lányával, akkor hatalmas vita kerekedne belőle. - Tessék? Jól gondolom, hogy... - Szerinted mit kéne tennem?

- Először is kezeld nyugodtan ezt a helyzetet, ne gondold túl! Bízz a lányban és kövesd a szíved! - nyomom a mutatóujjam a mellkasára.

- És ez beválik?

- Ha elnyerted a lány szívét, onnan az apjának sincs visszaút - bólintok.

- Köszönöm, Maya - ölel át hirtelen.

- Ez csak természetes! - felelem. Próbálok érzelemmentesnek mutatkozni, ám legbelül érzem, hogy minden porcikám táncot jár, mert a személyleírás koppra illik rám!

- Ideje mennem - szakad el tőlem. - Szerintem neked sem ártana indulnod - mutat a falra, ahol a fali óra függ.

- Kénytelen vagyok! - tápászkodok fel nagy-nehezen. Ismét felveszem a cipőm és egyúttal kikísérem Paytont. Újra autóba szállok és integetek a srácnak, miközben ő is ekképp tesz. Elfordítom a kulcsot és már hangosan berregni kezd a motor. Csörögni kezd a telefonom és a kijelzőn a húgom kontaktja jelenik meg. - Naaa, végeztetek? - fogadom a hívást, mikor bekapcsol a Bluetooth.

- Igen, kint vártak - válaszolja gyorsan, majd kinyom. Érdekes...

- Sziasztok! - húzom le az ablakot és köszönök nekik. - Hazavigyünk téged is? - kérdezem a másik lányt, akinek elfelejtettem a nevét.

- Felesleges, buszozok - mosolyog. - Akkor jövőhéten - öleli meg a húgom. Camil beszáll mellém és már el is hajtok.

- Aranyosnak tűnik - szólalok meg, miután Camil bekötötte magát.

- Igen, nagyon kedves, remélem következőkor is elengedtek!

- Naná, érezd jól magad!

- Ki törte össze a vázát a gangon? - lép be hozzám apa, aki ezek szerint most érkezett. Payton, bazdmeg!

- Öhm, én voltam. Nem figyeltem amikor...

- Amikor? - húzza fel a szemöldökét, mert nem folytatom.

- Amikor sepregettem! - találom ki gyorsan.

- Igazán összeszedhetted volna a darabjait! - figyelmeztet.

- Ne haragudj, többet nem fordul elő! Csak sietnem kellett, mert elvittem Camil-t a Targetbe.

- Oh, ma találkozott Isa-val?

- Igeeen - válaszolok. Szóval Isa-nak hívják, jól van...