You Are My Secret

5. Fejezet

A gardróbomba időztem, valami csinos ruha után kutatva. Nem akartam slamposan megjelenni Stark össze jövetelén. Az sem segített, hogy a Kapitány kint ült az ágyamon és engem várt. Végül egy fekete, passzos, egybe ruha mellett döntöttem, combom közepéig ért és ujját átlátszó fekete anyag borította, ami leért csuklómig. Hosszú barna hajam hagytam hátamra hullani majd, egy elegánsabb topánkát húztam lábamra. Egy gyors pillantást engedtem magamnak a tükör előtt. Nem igazán tetszett amit láttam. Enyhe sminkem sem segített sokat, kialvatlanságom látványán, még a ruha felső része is túl kivágott volt nekem, de már nem húzhattam tovább az időt, szóval hagytam így. Ki léptem az ajtón és láttam, hogy Steve megint egy papírt tartott a kezében. Oda mentem hozzá és kivettem kezéből, hogy lássam mi is az. A papír az egyik rajzom volt. Mindig lerajzolom azt az álmom ami ismeretlen nekem hogy emlékezzem rá később is. Ez egy erdő volt éjszaka. Tele testekkel, élettelen testekkel. Mikor vissza pillantottam Stevere éppen combjaimnál járt a tekintete. Pírba borult az arcom, majd mellé huppantam.

-Múltkor is ezt nézegeted?-néztem arcát, majd egy kis hezitálás után felém fordult.-Igen, miért rajzoltál ilyet?-vonta össze szemöldökét és szemeimbe nézett.-ez az egyik álmom.-megráztam a fejem és le néztem a rajzra.-Ezt még anyámnál rajzoltam, de elhoztam magammal, mert nem hagyott nyugodni.-vissza néztem rá, de ö még mindig a rajzot figyelte.-Mindig le rajzolom a különleges álmaimat.-le tettem magam mellé.-Minden rendben?-döntöttem el picit a fejem mikor a szemembe nézett ismét.

-Persze, csak meglepett ez a rajz.-eresztett felém egy mosolyt.-Nagyon csinos vagy!-felállt és felém nyújtotta kezét. Övébe csúsztattam az enyémet és felálltam. közel álltam meg előtte, amitől a szobában a levegő fel forrósodott.-Mehetünk?-hangom nem volt túl magabiztos.-Igen, ideje.-mosolyra húzta száját. A kocsi kulcsért nyúltam és ismét a fejgörcs csapott le rám. neki támaszkodtam egyik kezemmel a komódnak a másikkal pedig fejemhez kaptam.-Steve!-Szóltam neki kétségbe esetten. Ekkor egy kép villant be. Egy nő volt az aki vicsorgott rám.-Nagyon fáj!-kiabáltam, a Kapitány pedig megtartott nehogy elessek. Most egy férfi alakot láttam de csak a körvonalát. Magas volt és izmos, hasonlított Stevere. Ekkor, mintha megint csak úgy a semmiből elvágták volna. Fel egyenesedve, neki támasztottam a testemet a komódnak és lehunytam szemeim.-Talán jobb lenne ha maradnánk!-jelentette ki a Kapitány. -Ezek a víziók egyre valóságosabbak Steve! Tényleg nem tudom mi ez, de most még mindig előttem van, a nő arca akit láttam.-Kétségbeesettségemben az asztalomhoz mentem, előkaptam egy papír és hozzá egy ceruzát, majd elkezdtem le rajzolni a nőt akit láttam nagy vonalakban.- Fel kell hívnom Furyt, ő biztosan tud nekem segíteni.-elő vettem remegő kezekkel a telefonom és megkerestem az említett számát.-Vagy inkább pihenj le Rose, nem sokat pihentél mostanában.- Steve óvatosan beszélt hozzám, amitől olyan érzésem volt, mint ha én is egy ketrecbe zárt állat lennék, akit szelídíteni kell. -Figyelj, nekem most besszélnem kell Furyval.-picit hangosabban szóltam vissza Stevenek. Folytak a könnyeim, és alig találtam meg a számot. 

Steve, feladóan az ágyam szélére ült és onnan kémlelt.-Szia Fury, kérlek segíts nekem!-szóltam bele a telefonba síros hangon.-Mi a baj Rosalie?-komoly volt a hangja, de azért lehetett benne egy picike aggódást is észlelni.-Arról lenne szó, hogy ma kétszer is el kapott egy erősebb fejfájás, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy képek villantak be és a mostani ami nemrég jött, egy nő villant be a szemem elé.-Hadartam el neki.-Jane..-Hallottam a vonal túl oldalán.-Jane? ki az a Jane?-teljesen össze zavarodtam. Még is honnan tudhatná Fury kit is láttam, még csak a képet sem látta amit le rajzoltam. Steve felé fordultam aki a térdén támaszkodott. Nem nézett rám.
-Fury, felvilágosítanál mi a fene folyik itt?-kérdésem elcsukló hangon tettem fel.-Be tudsz jönni a S.H.I.E.L.D.hez?-hangos sóhajt eresztett ki torkából.-Be viszem!-felelt a Kapitány helyettem.
 
 
                                                                                          ~°~
 

Egy szót sem szólt egyikünk se. A Kapitány vezetett. nem engedett volán mögé ülni. Neki támaszkodtam a kocsi ajtónak, picit kihajolva és élveztem hogy a kellemes szellő arcomat simogatta. Még áthaladtunk New York utcáin, nem tudtam másra gondolni csak az alakra és, hogy miért hasonlított annyira Stevere. Megállt az autó motorja és a Kapitány ki vette a kulcsot.-Be jössz velem?-néztem felé reménykedve hogy igent mond. Egy apró bólintott. így nyugodtabban szálltam ki az autóból. Beérve az épületbe már Fury várt a portán. nagy léptekkel oda siettem majd azonnal le is támadtam.-Ez a nő az?-tettem elé rajzomat.-Jobb lenne ha felmennénk és ott mondhatnám el.-Tekintetet Stevere vándorolt.-Figyelj, nem akarok sehova sem menni! Azt akarom hogy elmond mi a fene folyik itt!-hajamba túrtam idegesen.-Kicsoda ő? Mi a fenéért láttam?-sóhajtott egy nagyot majd intett egyet Stevenek aki egy pillantás alatt vállára kapott. felsikítottam.-Eressz el Steve!-Hiába kértem erre el is indult a lifthez ahova be isz szálltak Furyval velem, ezután le tett engem a talpamra.-Ez komoly??-hitetlenkedve néztem rá.-Muszáj volt, Rose.-össze fogta maga előtt kezeit és az ajtót bámulta. Micsoda hivatalos váltás, tényleg mint egy katona. fújtatva neki támaszkodtam a falnak és össze kulcsoltam magam előtt karjaim.-A nevem, Rosie!-meglepődve felém pillantott és kissé elnyíltak ajkai talán a döbbenettől, még én is meglepődtem tudat alatt hogy beszóltam emiatt neki. Mikor végre felértünk az emeletre megálltam a szoba közepén és vártam, hogy mindent elmagyarázzon.
-Jane, egy boszorkány. Egy borzalmas boszorkány, nem olyan mint Wanda.-hümmögtem jelezve hogy értem.-Te nem Clark vagy.-jelentette ki amitől össze zavarodva pillantottam Stevre majd vissza Furyra.-Most csak ugrattok ugye?-nevettem el magamat halkan.-A boszorkány akit láttál, el rabolt téged a családodtól.-a mosoly azonnal lehervadt arcomról.- 1940 környékén, azt nem tudom pontosan mikor. Lehibernált, majd  hamis emlékeket ültetett az agyadba, Jane bosszúból tette ezt veled.-Miközben mesélt helyet foglalt.a Hallottak miatt én is le huppantam a székbe, ami író asztalával szembe volt.-Ezeket az emlékeket látom? kezdenek vissza jönni? Miért magamtól kellett rá jönnöm hogy nincs minden rendben??-tettem fel a kérdést olyan halkan mintha csak magamtól kérdezném.-Ez most nekem, nagyon sok.-Felpattantam a székből.-Köszönöm hogy el mondtad Fury, de kérlek ne keressetek többet.-Megtöröltem szemeim majd Stevere néztem és ekkor egy sokkal rosszabb dolog hasított belém. A felismerés. Stevet láttam! Ő volt az! Ismertem őt? Ő is ismert?? a túl sok fájdalmas információ, kialvatlanság és az hogy gyászoltam apám aki nem is az apám, elhatalmasodott a testemen és már csak a padló hidegségét éreztem és a sötétséget láttam. 

🖤Sziasztok! Meghoztam a ötödik részt. Remélem elnyerte tetszéseteket. Kérlek szépen, jelezzetek vissza valahogy, érdekel a véleményetek.🖤