You Are My Secret

8. Fejezet

/Natasha/

A termet betöltötte a halk zene és a beszélgetés. Le ültem a bárszékre Clint mellé aki éppen egy sört vedelt.-Sharont is elhívta Tony.-nézett rám.-tudom hogy össze akarod illeszteni Steve és Rose kapcsolatát. Mindig mindenbe bele ütöd az orrod.-szólalt meg mikor látta nem értem miért mondja el nekem ezt. Össze szűkítettem szemeim és barátomra pillantottam.-Fogd be nagyokos! Biztos vagyok benne, hogy Stevet hidegen hagyja a lány mióta megtudta, életben van Rosie.-Mosolyogtam rá barátomra.-Te adtad rá ezt a ruhát?-Húzta fel szemöldökét Clint és hátam mögé bámult. Tekintete irányába fordultam. Rose igazán csinos volt és jól magára hívta a figyelmet. Intettem neki hogy jöjjön oda hozzánk de ekkor Steve már le foglalta magának. Elkapta a karját és oda húzta maga elé. Biztos voltam benne, hogy Stevenek kirívó lesz ez a darab. 

/Rose/

Egy kezet éreztem meg karomon és Stevevel találtam magam szembe. A férfi kérdőn tekintett le rám és ruhám méricskélte.-Úgy gondolom, ez a ruha túl sokat mutat!-ráncba szaladt homloka. Eltátottam számat mintha vérig sértett volna.-Lehetséges, de Wandának nem volt más ruha darabja.-Rántottam egyet vállamon mit sem törődve vele. Mikor elengedte karomat hátat fordítottam neki és mosolyogva Natasha felé vettem az irányt.-Heló!-Lehuppantam mellé és Clint mellé. Azért bármennyire is büszkén éreztem magam féltem megbántottam ezzel a Kapitányt, így vissza fordultam de nem láttam sértettség jeleit szóval el is hessegettem gondolataim.-Hali Rose!-kezembe nyomott egy koktélt Nat mikor vissza fordultam.-Mesélj! Mit csináltatok a hydránál? Furcsa, hogy még nem keresnek titeket.-Kezdett bele Clint és keresztbe tette kezét.-Biztosan keresnek, de nem annyira okosak mint ahogy elő adják. Nem hiszem, hogy itt megtalálnának elég eldugott helyen vagytok! Kerestünk titeket!-Lesütöttem szemeim az emlékre.-De nem találtuk sehol a bázist. Mivel még én sem jártam itt így az én fejemből sem tudták kiszedni.-Nagyot kortyoltam italomba az egész poharat felhörpintve. Natasha és Clint folytatták a beszélgetést a Hydráról de én ismét Stevehez vezettem tekintetem aki már nem egyedül állt. Egy csinos szőke hölgy állt mellette és  valamin nagyon jót nevettek.-Ő kicsoda?-böktem fejemmel a Lány irányába, Natashatól kérdezve. Natasha nem válaszolt, inkább gyorsan bevette szívószálát szájába. Össze szűkítettem szemeimet reakciója miatt majd hátra döltem székemet.-Ő a S.H.I.E.L.Dnél egy ügynök! Sharonnak hívják. De ne is törődjél vele, mindenkire rá mászik!-Legyintett kezével Nat.-De jó is lenne.-csatlakozott hozzánk Thor.-De csak a Steve félék jönnek be neki. Az ilyen szexi pasik, mint amilyen én is vagyok nem.-ivott bele sörébe.-Ez nem túl biztató.-Ismét hátra pillantottam és ekkor össze találkozott a Kapitánnyal tekintetünk. Gyors vissza fordultam majd Natashara néztem.-Én sem hagynám veszni.-Mosolyogtam hamiskásan. Kezembe vettem újabb italomat és azt is lehúztam. Gondolataimba merültem még a többiek másról kezdtek beszélgetni. Tényleg zavar, hogy Steve más lányokkal flörtöl? Hisz nem is ismerem, vagyis már úgy ahogy, de nem kellene hogy érdekeljen. Talán jobb is így megtalálja a partnerét és nem fog azzal foglalkozni, hogy vissza hozzák az emlékezetem. Az sem biztos hogy szeretném. Jól érzem így magam. Vagyis ezt próbálom bemesélni magamnak.

Mivel nem bírtam magammal ismét feléjük fordultam de már Steve nem volt Sharon mellett.-Iszol velem egyet?-Hallottam meg magam mellől a Kapitány mély hangját. Felé fordulva egy aprót bólintottam.-Örömmel, Kapitány!-egy kissé szét nyíltak ajkai ami valószínűleg a megnevezése miatt történt. Kezet nyújtott felém én pedig habozás nélkül elfogadtam. Maga mellé húzott és karomat belehúzta karjába és úgy sétáltunk.- Mit szeretnél tudni?-Lassan sétáltunk. Az erkély felé vette az irányt,  én pedig teljesen pírba borultam kérdésétől. Ennyire nyilván való, hogy féltékeny vagyok?-Nincs kérdésem.-mikor kiértünk neki támaszkodott a korlátnak és úgy nézett rám. Mosolya annyira tökéletes volt. Így hosszabb hajjal és szakállal még jobban elvarázsolt. Nem tudtam tovább magamat becsapni, hogy nem érzek iránta semmit sem. De nyilván neki nem mondhatom meg. Sőt senkinek. Ez az én kis titkom marad. Legalábbis egy ideig még.-Minden bizonnyal!-mosolya most csak még nagyobb lett és karjait mellkasa előtt keresztbe tette.-Beszélgessünk inkább arról, hogy simán le tudtalak nyomni.-csipkelődtem vele. Nevetése betöltötte a terasz területét és szívemet is.-Valóban így volt, nem tagadom. Talán majd legközelebb nem hagyom magamat.-le pillantott cipőére ajkába harapva, hogy vissza fojtsa mosolyát. Steve még úgy sem volt képes bántani, hogy éppen össze voltam zavarodva és megtámadtam őket. Ez egy jel lehet, hogy még mindig úgy érez irántam. De ott volt bent a szőkeség aki viszont azt bizonyítja, hogy megpróbált tovább lépni. Vagyis már nem érezhet úgy irántam.-Táncoltál azóta?-még a légzése is megakadt a Kapitánynak kérdésem után. Én pedig nem tudtam eldönteni hogy ezt most miért és hogyan jutott az eszembe megkérdezni.-Elnézést nem tudom honnan gondoltam hogy még nem táncoltál.-össze zavarodottan előre fordultam és a fák felé bámultam. Az imént egy emlék villant be ahogy Steve részletezi hogy még senki sem táncolt vele. Steve teljesen ugyan úgy nézett ki mint most csak rövid haja volt és nem volt szakálla-Emlékszel?-ő is a fák felé fordult és erős kezeivel megmarkolta a korlátot. olyan halkan kérdezte mintha csak magától kérdezné. Most muszáj lesz neki valamit mondanom. Hazudni nem szerettem volna, jobb az őszinteség.-Beugrott egy párbeszéd! Azt mondtad még nem volt alkalmad táncolni senkivel. Vársz a megfelelő partnerre.-Össze ráncoltam a szemöldököm. Rá pillantottam a Férfira aki csillogó szemekkel kémlelt. Mind ketten csöndben voltunk. Egymás szemeibe veszve el. Ez kellemes csend volt. Gondolataim Buckyra irányultak. Hisz nem tudtam már mióta róla semmit. Vajon hol rejtegethetik.

-Megkeresem a mosdót.-Megszakítottam a tökéletes pillanatunkat, de tudnom kellett, hogy jól van e Bucky. Válaszát már nem vártam meg elindultam be. A sok embert kikerülve próbáltam meg kitalálni hol lehet. Pár szobába benyitottam mire rá bukkantam egy lépcsőre. Szinte már futottam, nehogy észre vegyen valaki. Mikor felértem az első ajtót kivágtam magam előtt majd becsuktam és neki támaszkodtam. ekkor megpillantottam Buckyt aki az ágyon feküdt, kezei feje alatt és a plafont bámulta.-Szervusz Rose! Mit keresel itt?-felült és megtámasztotta magát combjain. Próbáltam csillapítani lihegésem, hogy meg bírjak szólalni.-Én..szóval aggódtam érted.-felegyenesedtem az ajtótól.-De, látom minden rendben! Szóval akkor én mennék is!-Megfordultam, de mikor kinyitottam az ajtót Bucky a kezével vissza csukta azt és ott is tartotta. Ismét felé fordultam.-Még nem érzed jól magad?-Picit megremegett a hangom és lassan nyeltem egyet. A torkom teljesen kiszáradt. Lehet, hogy ostobaság volt ide jönni, de tudnom kellett, hogy nem-e éppen rosszat tesznek vele.-Velem minden rendben! Te miért félsz?-elvette kezét, de közel maradt hozzám. Férfias illatával teljesen betöltődött az orrom és félelmem alább hagyott. felnéztem szemeibe és az ajtónak támaszkodtam. Végig mért majd elkapta tekintetét rólam.- Mondtam Stevenek, hogy már jól vagyok! Senkit sem fogok bántani!-Hátrább lépve a szoba közepére sétált és hajába túrt.-Te beszélhetnél velük! Látod? nincs semmi bajom!-ajkamba haraptam és megráztam picit fejemet. Sajnos nem segíthettem rajta.-Itt kell maradj még egy kicsit Bucky. Én sem vagyok még túl jól!-Halkan beszéltem hozzá.- És nem hiszem hogy a gyűlöleted elmúlt volna.-A Keze felé mutattam amiben a kinyitott kése volt. Le pillantott rá.-Nem értem, most mellettük állsz? Miért teszed ezt?-Közelebb jött hozzám és össze szorította fogait. Idegesen tekintettem arcára.-Mindig is velük voltam Buck! az agyamat csak átmosták, ahogyan a tiédet is. Ezek nem a te gondolataid!-a halántékomat kocogtattam miközben magyaráztam. Nagyon felidegesített a viselkedése. a harag amit most éreztem, iránta volt. Hiszem hogy vissza tudjuk őt szerezni, de idő kell. Legyintett felém egyet kezével amit kivédtem, de mivel nagyon meglepődtem a következő ütése eltalált. Megrúgtam lábát amitől kicsit meg ingott, de felegyenesedve újra legyintette kezét amiben a kése volt. Megpróbáltam kihajolni előle de az éle egy pici vágást ejtett arcomon amitől még idegesebb lettem. Felugrottam hátára és egy nagy lendülettel elhúztam magammal a földre majd le fogtam a kezét és elvettem tőle a kést,  amit jó messzire elhajítottam.-Ez nem te vagy Bucky!-Felálltam és megigazítottam magamon a ruhát.-Amíg ilyen vagy látni sem akarlak!-a kezem az arcomhoz érintettem ami már jócskán véres volt. Bucky felült, de nem nézett rám.


 Ott hagytam és tényleg kerestem egy mosdót, hogy megmossam az arcom. Később mikor már nem vérzett úgy döntöttem csatlakozom a többiekhez így az ajtó felé fordultam. A Kapitánnyal találtam magam szembe. A falnak támaszkodott és erős karjait össze kulcsolta mellkasa előtt. Nem szólt semmit, csak bámult rám.-Semmi komoly, csak elestem!-hajamba túrtam. Lepillantott a padlóra majd vissza rám. Még mindig nem szólt semmit. Neki dőltem a hátam mögött lévő hideg csempének.-Nem lett volna szabad be mennem hozzá, de legyünk őszinték! Ha megkérdezem tőled, hogy minden oké-e vele az igazat mondod? Mert nincs jól, még sem segítetek neki!-Vett egy nagyobb levegőt és elvezette tekintetét rólam.-Valóban nem mondtam volna el neked. De éppen azért nem, mert kell mind a kettőtöknek idő. Neki egy kicsit több.-Közelebb jött hozzám, közvetlen előttem megállt, lehajolt és egy apró csókot nyomott arcomra ahol a vágás volt. Megakadt légzéssel álltam a Kapitány teljes nagysága előtt és nagy szemekkel bámultam rá.-Igazad van! Sajnálom.-suttogtam miután magamhoz tértem. Még ott álltam egy darabig mikor Steve kiment. Nem kellett volna annyira bezsongnom ettől a kis puszitól, de a szívem majd kiugrott a helyéről. Sosem volt még velem ennyire közvetlen. Nem is számítottam erre a lépésre. Mindig annyira távolságtartó volt. 

🖤Sziasztok! Meghoztam a nyolcadik részt. Remélem elnyerte tetszéseteket. Kérlek szépen, jelezzetek vissza valahogy, érdekel a véleményetek.🖤