You Are My Secret

6. Fejezet

Az ágyamon ébredtem, teljesen egyedül. Sajgott a fejem, de mindenre emlékeztem ami az előtt történt hogy elájultam volna. Gondoltam Steve hozhatott haza, de nem tudtam biztosan. Felültem az ágyon, majd a telefonomért nyúltam és megnéztem a időt. Hajnali 2 volt. Sóhajtottam egy nagyot, majd útnak indultam egy pohár vízért. A konyhába érve egy alakot láttam meg háttal nekem. Haja hosszú volt, válláig ért. Hasonló szerelésbe volt mint a Kapitány szokott lenni. Remegő végtagokkal néztem körbe, mit is tudnék fegyverként használni. Végül az esernyő mellett döntöttem. Felkaptam és lassan a villany kapcsoló felé sétálva, felkapcsoltam és mikor legyintettem az esernyővel, a fickó már meg is fordult és elkapta azt kezével.-Ki a franc maga?-Lihegtem szavaim. Egy fekete maszkot viselt. Nem tűnt olyannak aki jó lenne. Ekkor megszólalt.-Csak beszélgetni jöttem Rose!-ő is úgy szólított ahogy Steve szokott.-Honnan ismersz?-eresztettem el az esernyőmet. Teljesen kétségbe esett voltam.-1940. Nem emlékszel? Ha a Kapitányra emlékszel rám miért nem?-Lehúzta magáról a maszkját és még most sem rémlett arca.-Bucky vagyok. Nem gondoltam volna hogy elvette minden emlékedet az a szörnyeteg.-Sóhajtotta.-Akkor Stevere sem emlékszel?-Ekkor össze vontam szemöldökömet.-Várj én ismertem a Kapitányt? még is mikor?-Túrtam idegesen a hajamba.-Hogy ismerted e? Oda voltatok egymásért.-Le huppant a fotelembe és térdére tette kezeit. Hogy én és a Kapitány? de ezt miért nem mondta nekem? Ha igaz lenne biztos elmondta volna. Mondjuk ez megmagyarázná hogy miért ilyen védelmező és közvetlen.-Miért törtél be a lakásomra? felhívhattál volna, vagy becsengetni vagy ilyesmi!-Háborogtam és tereltem a témát, hogy ne kelljen Steveről beszélnem. 

-Nem akartalak megijeszteni, de mikor megtudtam hogy te is életben vagy, látni szerettelek volna!-Bele túrt kócos hajában és felém pillantott. Még mindig nem hagyott nyugodni a gondolat hogy Steve és én oda voltunk meg vissza egymásért.-Szóval, mi együtt szolgáltuk Amerikát?-Le ültem vele szembe és keresztbe tettem magam előtt kezeimet.-De én is harcoltam?-bombáztam kérdéseimmel.-Nem, vagyis mesterien lőttél, és szerelted le a férfiakat.-nevetett.-de nem voltál éles bevetésen. Ott csak Steve csapata harcolt, bőven elegek voltunk.-mosolyogva gondolt vissza.

- És te hogy lehetsz még életben? Steve tud rólad?-Eléggé rosszul éreztem magam, amiatt hogy én semmit nem tudtam róla, ő pedig mindent rólam.-Sok kérdésedre tudom a választ, de én is kérnék egy kis szívességet.-Hátra dőlt a fotelbe és engem figyelt.-Oké! mi lenne az?-Azonnal bele mentem. Muszáj volt tudnom mindent részletesen, eddigi életemről.-El kell jönnöd velem, és egy ideig nem találkozhatsz a Bosszúállókkal se Furyval.-Elképedve figyeltem a férfit aki a lakásomban tartózkodott.-Nem tudom, ezt át kell gondolnom.-Felpattantam amire ő is ugyan úgy reagált.-Csak egy kevés idő!-közeledni kezdett felém.-Inkább meg tudom magamtól a dolgokat de ilyet nem teszek.-Ráztam fejemet és közben hátráltam.-Nem adsz más lehetőséget!-elkapta karomat majd magához rántott, hátam mellkasának csapódott. Szám és orrom elé emelt egy anyagot ami rémesen erős alkoholos szagot árasztott magából már sikítani sem volt erőm.


*5 Hónappal később*
/Natasha Romanoff/

Lassan fél év telt el, mióta Rosie eltűnt. Fury mindent tűvé tett érte, mégsem került elő. Mi is megtettük ami tőlünk telt de semmi nyoma. Steve állandóan úton van, és én mindenhova követtem eddig. Természetesen erről ő mit sem sejt. Minden hely ahol eddig járt nyomokat fedett fel Rosie kilétéről. De mind vakvágányra futott. Viszont egy ideje már egy lépéssel előtte jártam.-Hova, hova?-állítottam meg kezemet mellkasára téve.-Dolgom van!-felelte komoran Steve.-Tudom, hogy hazudsz! A dolgod megint rossz irányba fog vezetni. Nekem van egy sokkalta jobb dolgom.-körül néztem, hogy nincs e körülöttünk senki sem.-Egy férfi látta a tél katonáját, Roseval az oldalán.-suttogtam.-De nem akarom hogy bele éld magad Steve, ez mese is lehet. Hisz, a tél katonája legenda.-forgattam meg szemeim.-Nekem minden nyom számít!-Megfogta kezemet és le emelte mellkasáról.-Akkor megint csak a Hydrával van dolgunk!-össze préselte ajkait.-A Tél katonáját ők teremtették, ha valóban létezik.-Szólalt meg mögülünk Stark.-Fantasztikus! hallgatózott. -Tony, most jobb ha nem avatkozol bele! Nem minden rólad szól!-ki hajoltam Steve mögül.- Igen Natasha, nem rólam szól! Segíteni szeretnék nektek, de nem muszáj elfogadni.-Hadonászott kezével.-De kell!-Jelentette ki Steve, majd rám pillantott.-Minden segítség jól jön, ha a Tél katonájával kerülünk szembe.-Le vette a fogasról a dzsekiét és magára húzta.

/Rosie Clark/

Az órámra pillantottam majd vissza Noahra. Noah volt aki napközben "vigyázott" rám. Még mindig nem bíztak bennem, pedig teljes mértékben úgy éreztem hogy végeznem kell a Bosszúállókkal. Bármennyire is szerettem volna leküzdeni ezt az érzést, sajnos bele piszkáltak az agyamba. Gyűlöletet éreztem és mikor kezdett volna elmúlni, ismét emlékek törtek elő amik meggyőztek arról mennyire rossz emberek. Tényleg azok volnának? Még szép! Átvertek! nem mondták el az igazat, csak miután már késő volt. Apám sem mondta el, fel tudtam volna dolgozni. És ő úgy halt meg hogy nem is mondta el!-Bucky üzeni hogy készülj fel! hamarosan indultok. Steve, Natasha és Tony rá jött hol rejtegetünk.-zökkentett ki Noah a gondolataimból gunyoros mosoly kíséretében. Mikor Steve nevét kiejtette megint elmúlt haragom. szörnyű érzés volt így léteznem. Próbáltam nem gondolkodni, így egy aprót bólintottam és indultam öltözni. A ruhám hasonló volt mint amit Natasha hordott. Két fegyvert helyeztem comb védőmre és a megbeszélt helyre mentem. Bucky már ott várt.-Csak a haragra összpontosíts szépségem. Szükséged lesz rá!-ebben a hosszú időben  sem tudták elérni azt, hogy teljesen ki kapcsolják azt az énem ami szereti őket. És féltem, hogy kezdenek hozzá közelíteni.-Hazudtak neked! Steve is ezt tette! Sosem szeretett igazán.-Sziszegte fogai között Bucky. Szavaitól elöntött a harag. elő vettem a fegyverem és élesítettem.-Mehetünk!-Kinyitotta az ajtót én pedig követtem mikor kiment rajta.

-Már itt vannak. Nem gondoltam volna hogy megtalálnak idő elött.-ő is elővette fegyverét.-Igazán?-Mind ketten a hang irányába fordultunk. Steve volt az teljes harci öltözetbe. haja hosszabb volt, még szakállat is növesztett. Tekintette megtört volt, arcáról sugárzott a fáradság. felé irányítottam fegyverem és lőttem egyet amint pajzsával kivédett. Arcán kiült a meglepődöttség.-Mi a fenét művelsz Rose? Mit műveltetek vele?-Ekkor a maszkos férfira pillantott aki legjobb barátja volt.-Ki a franc vagy te?-Lépett előrébb Natasha, Buckynak címezve kérdését.- Az a fickó aki megfog ölni!-elindult felé amire Natasha sem tétlenkedéssel válaszolt. Tony magára öltötte páncélját és neki támad Buckynak célba vettem és lőni kezdtem Vasemberre, ám ekkor rám vetődött a Kapitány amitől földre estünk.-Eressz el!-próbáltam eltolni magamtól de túl erős volt. taktikát váltottam.-veletek vagyok!-motyogtam szemébe nézve. Emiatt engedett a szorításból, így lehetőségem volt átvenni az irányítást így fölé kerekedtem rá fogva fegyverem.-Jó trükk mi?-Megadóan feltette kezét feje mellé.-Valóban az volt.-sziszegte fogai között. Felálltam és körül néztem de a többieknek semmi nyoma nem volt már. Mikor vissza fordultam Steve már előttem állt, hirtelen kiütötte kezemből a fegyvert és megpördítve magához szorított lefogva két kezemet.-De azért ez sem volt rossz!-fülembe mormogta szavakat.-Natasha, elvittétek?-gondolataim megint vissza csúsztak arra, hogy kedvelem őket és teljes kétségbe esésembe próbáltam kiszabadulni.-Ne ellenkezz Rose!-Tartott karjaiba erősen.-Annyira sajnálom Steve, nem tudok mást tenni.-Könnyek szöktek szemembe majd rá tapostam lábára és hátra lendítve fejem neki ütközött az övének. Elhátrált tőlem a váratlan ütéstől, így volt időm elszökni előle. Olyan gyorsan szaladtam amennyire csak bírtam de nem voltam sem gyorsabb, sem erősebb nála, így utolért ekkor Natashaval találtam magam szembe aki valamit rám lőtt.

/Natasha Romanoff/

Rosie a sokkolótól földre rogyott.- Megőrültél?-Kiabált rám Steve.-Egy köszönöm is megtette volna! Te vagy Amerika Kapitány és egy ügynököt nem vagy képes elkapni úgy, hogy ne szökjön meg! Gyengültél barátom!-oda sétáltam hozza és megveregettem vállát. Bosszúsan le térdelt a lány mellé és kezeibe vette. Ismerem Stevet már egy ideje, de sosem gondoltam volna, hogy tud ennyire szeretni valakit mint Rosiet.-Sokkal erősebb mint volt.-morogta majd elindult utánam. Mivel nálunk van a tél katonája és az új harcosuk, fel kell készülnünk a legrosszabbra.-Szólnunk kell a többieknek.-fordultam vissza Stevehez.-Azért elég jól néz ki ebben a szerelésben!-Biccentettem Rosie felé.-Steve arca mozdulatlan volt és csak haladt előre.-Jó, jó tudom! te úriember vagy, nem nézegeted a hölgyeket!-Forgattam meg szemeim.-Nagyon vicces!-pillantott le rám.-Hívj össze mindenkit!-Steve, Tonyhoz irányította tekintetét, majd be fektette a hátsó ülésemre Rosiet.-Én és Natasha, elvisszük Roset biztonságos helyre.-Rám pillantott majd biccentett fejével hogy szálljak be.

🖤Sziasztok! Meghoztam a hatodik részt. Remélem elnyerte tetszéseteket. Kérlek szépen, jelezzetek vissza valahogy, érdekel a véleményetek.🖤