You Are My Secret

2. Fejezet

A helység tele volt gépekkel és emberekkel. Senki, még egy szót sem szólt. Egy kerek asztal felé vettük az irányt, ahol már helyet foglalt egy szemüveges férfi. Kedves mosolyt eresztett felém amit viszonoztam neki, még is félve léptem oda.-biztos te vagy Hill ügynök.-állt fel a férfi helyéről.-nem! Én nem.-zavartan ráztam meg a fejemet.-Rosie vagyok! Clark ügynök lánya.-nem vagyok pirulós fajta, de ezzel zavarba hozott, hogy azt hitte ügynök vagyok. Bárcsak az lehetnék.-Őt nem ismerem.-mosolya még mindig nem hagyott alább.-Dr.Banner! - röhögcsélt a hölgy, akivel kevert.- Örülök hogy eljőtt! Én vagyok Hill ügynök.-kezet ráztak egymással- nem hiszem hogy volt választásom.-gesztikulált kezeivel a férfi. Szóval, Bruce nem is félelmetes szörnyeteg. Bár nem is értettem, miért is gondoltam, hogy majd zöld, dühöngő, fenevadként fog megjelenni. Helyet foglaltam vele szemben, tartva attól, még is előjöhet az az énje.

Bármennyire is érdekelt, miért kellenek ők, nem tudtam kiverni fejemből azt a férfit, aki még nincs közöttünk. Haja tökéletesen állt feje tetején és a pillantása lelkemig hatolt, még akkor is, ha csak oly kevés ideig is néztünk egymásra. Már épp, hogy elterelődtek gondolataim, belépett egy nő, a szőkeséggel az oldalán. A nő alkata karcsú volt és fekete, passzos kezeslábast viselt, kiemelve idomait. Csoda szép volt ő is. A férfi magasabb volt mint messziről tűnt, szemei pedig kékek voltak, tenger kékek. A levegő tüdőmben rekedt mikor közelebb léptek. Talán, még a szívem is kihagyott egyet. Úgy éreztem magam mint az első randevúmon, mikor még nem tudom hogyan is kell csinálnom a dolgokat, hogyan is kell viselkedjek a partneremmel.-te is bosszúálló lennél?-támaszkodott rá az asztalra az imént említett nő, kizökkentve lányos zavaromból.-kétlem! Szeretnék ügynök lenni.-árultam el legfőbb vágyamat egy mosoly kíséretében.

-te vagy Clark lánya? Azta! Nem így képzeltelek el.-ekkor már fel egyenesedett és keresztbe tette karjait.-igen, Rosie vagyok! -szorgosan bólogattam mint egy óvodás aki felel az óvónőnek.- te pedig... Natasha?-a pisztolyok miatt következtettem erre. Hiszen, két nőt sorolt fel Fury és egy boszorkának nem hiszem, hogy szüksége lehet fegyverre.- valóban az volnék.-mosolyra húzta száját.-Brucet már biztos ismered!-intett az említett felé.-ő pedig.. -ekkor nem tudta befejezni a mondatott, mert Fury belépett és közbe szólt.-A Kapitány.-amint kimondta, úgy éreztem testem elsüllyed a székbe próbáltam nem látványosan le döbbenni azon, hogy ostobán azt hittem, ő Thor. Amerika Kapitány egyáltalán nem tűnt idősnek, kb. annyi lehetett mint én, vagy kicsit több. De nem annyinak nézett ki, amennyinek kellett volna valójában lennie.-Szervusz Rosie! -intett felem Steve. Hangja mély, öblös mégis lágy volt. Keresztbe tett kézzel állt és kémlelt. A tekintete olyan fagyos volt, de nem tartottam emiatt gonosznak, hisz nem erről híres, aztán kitudja.

Fury bele kezdett monológjába, miszerint nagy támadásra kell felkészülnünk. Thor testvére veszélyt jelent számunkra-Loki, Asgardi.-szólalt fel Natasa körbe nézve mindenkin.-de ott nem mindenki gonosz!-nézett fel Bruce.-vagyis úgy tudom.-vissza pillantott a modern képernyőre.-Igazad van, nem mindenki az. Csak Loki! Viszont szövetkezett egy másik világban elő társasággal, a chitauri fajjal akik elakarják pusztítani a világot.-folytatta Fury.-a ti dolgotok megállítani, még mielőtt kinyithatná a kaput a lények előtt.-Loki most a földön tartózkodik?-szólaltam fel alig hallhatóan.-Fury felém fordult és bólintott.-nála van tesseract. Sajnos el lopta tőlem. - A hajamba túrtam.-Az elején említetted a Jogart, ami Loki tulajdonát ékesíti. Kell hozzá, hogy kinyissa a kaput?-fel néztem a szemkötős férfira, aki elgondolkodva bólintott.-azt kell megszereznünk, és egy biztos helyre rejtenünk!-világosodott meg Natasa.

Örömmel töltött el a tudat, hogy bele tudtam szólni ebbe, azzal a kis tudással is amim volt. Talán, Hill ügynök átható tekintete is segített növelni büszkeségemet. A modern technológia jelzett és egy férfi szaladt oda hozzánk.-Megtaláltuk Lokit! Egy fontos megbeszélésen van, nem messze a fehér háztól!-Fury azonnal a géphez fordult, majd Steve fele.-rajtad a világ szeme Kapitány! Hill mutatja hol találod a ruhád-egy aprót bólintott és követte Hill ügynököt. Járása is tökéletes volt, mint egy modellnek.

Apám oda lépett mellém, és tekintete most szigorba borult.-most elviszünk egy szobába ahol biztonságba lehetsz, veszélyes lehet újat húzni Lokival. Ha elkapjuk, akkor ott biztonságban leszel. Dühös voltam, de megpróbáltam nem kimutatni. Ebben a helyzetbe nem játszhattam a hőst. Később a szobába vezetett egy férfi és rám zárta a biztonsági zárat, ami miatt úgy éreztem nem is Loki lesz a fogoj, hanem én. Teltek a percek, órák és én semmiről nem tudtam, ez teljesen felőrlőt. Tudtam jól hogy apám csak jót akart, de Fury elmondása szerint olyan csapdát állítottak elő Lokinak amiből semmi féle képp nem tudna kijönni. Elindultam az ajtó felé, hátha kitudom nyitni, ekkor kinyílt és a Kapitány teljes szettbe lépett be rajta.
-hová készülsz?-az ajtó már be is csukódott.-elnézést, nem terveztem sehova menni!-Léptem párat hátra.-úgy érzem magam mint egy fogoly!-vallottam be a férfinak aki le húzta magáról a maszkját.-nem vagy az, csak próbálunk óvni. Új vagy ebben és Thor testvére veszélyes mindenkire ebben az épületben.-oda sétált az asztalhoz és neki támaszkodott az asztalnak, keresztbe téve kezét erős mellkasa előtt.

-Fury elmondása szerint, nem tud kijönni onnan. Akkor mire ez a felhajtás.-tettem én is karba kezeim felé fordulva de helyemen maradtam.
-valóban, de Loki kiszámíthatatlan és azt sem tudhatjuk biztosan hogy kivel, vsgy kikkel dolgozik össze.-rázta meg kicsit fejét.-miért vagy itt?-tettem fel a kérdést, amit már azóta fel akartam, hogy belépett az ajtón.-Clark küldött, hogy vigyázzak a testi épségedre.-mosolyra húzta tökéletes száját.-és egy magad meg tudsz védeni a veszély ellen?-bár tudtam hogy igen még is fel tettem a kérdést.

-Úgy gondolod, hogy nem tudnálak?-huncut arckifejezése láttán pírba borult az arcom.-csak egy kósza gondolat volt.-magyaráztam ki magamat.-miért szeretnél ügynök lenni?-valóban érdekelte vagy csak próbálta el terelni a figyelmem?-Szeretnék apám nyomdokaiba lépni, és segíteni másokon ahogy ti is teszitek. Nekem nincs különleges képességem csak így tudok érvényesülni.-magyaráztam neki. Gondolataim azon cikáztak biztos nem nézné ki belőlem hogy bármi ilyen feladatra képes volnék.
Ekkor a gép elkezdett erőteljesen mozogni és az a bizonyos piros fény is villogni kezdett jelezve nincs minden rendben. Steve ellökte magát az asztaltól és oda sietett hozzám.-Mi történt?-fogta meg fülét hogy hallja a többieket akikkel össze volt kötve.
Aggódva pillantottam fel a férfira és egy nagyobb lökésnél kezébe kapaszkodtam. Állt szikla szilárdan, mintha semmi sem történne épp.-megtaláltak minket.

🖤Sziasztok! Meghoztam a második részt. Remélem elnyerte tetszéseteket. Kérlek szépen, jelezzetek vissza valahogy, érdekel a véleményetek.🖤