You Are My Secret

3. Fejezet

Egész kicsi voltam, mikor apám lőni tanított. Mindig azt hajtogatta "csúnya világot élünk, megkel tanulnod harcolni, a jobb jövőért". Ha fiúnak születtem volna, biztos vagyok benne, hogy katonának álltam volna én is. De sajnos nőként, anyám és apám sem engedte. És itt vagyok most 26 évesen, egy hatalmas hajó-repülőn, bezárva egy szobába ahelyett, hogy én is segítenék a többieknek. Steve itt hagyott, gondosan vissza zárva az ajtót.-hahó! Valaki!-ütöttem az ajtót és kiabáltam, hátha valaki észre veszi és végre kiengednek. Hangos csattanások, zörgések szűrődtek be az ajtón át.-Az Istenit!-rá vágtam egyet az ajtóra, ami ettől kattant egyet és kinyílt. Óvatosan kihajoltam az ajtón gondosan körbe nézve, majd mikor láttam, hogy tiszta a terep, elindultam egy irányba. Az idegességtől nem tudtam vissza emlékezni az útra, hogy hol is találom Furyt. Hangos morgásra kaptam fel a fejem, amitől lélegzetem szaporább lett, be bújtam egy oszlop mögé és próbáltam lelassítani légzésem. Féltem, de ez nem olyan félelem, mint mikor úgy érzed hogy: na most fogsz meghalni. Sokkal inkább a többi ember épsége miatt aggódtam-Pszt!-egy női hangot hallottam meg nem messze tőlem.-Natasha?-megkönnyebbülés fogott el, mikor megláttam és egy nagy sóhaj keretében ki is mutattam.
Oda siettem mellé majd én is leguggoltam.-Steve nem mondott semmit, még is mi a fene történik?-suttogtam ügyelve arra, hogy ne találják meg rejtekhelyünk.
-Barton Lokival van. Azaz elvette az eszét azzal a hülye Jogarral!-ő is hasonló kép tett, nagyon halk volt.
-Micsoda? Ha jól tudom ő is bosszúálló, nem itt kellett volna lennie? Akkor ezért nem jelent meg?-kérdésekkel zúdítottam el.

-De, pontosan ezért nem találtuk meg! Tűvé tettem érte mindent!-keserű arc kifejezéssel emlékezett vissza.-Most be törtek a Gépre, és kiszabadították Lokit. Próbáljuk elkapni, de nagyon jól bújócskázik.-sóhajtott egy nagyot, majd a kezembe nyomott egy fegyvert.-Ha minden igaz, tudsz vele bánni.-mosolyra húzta száját majd felállt.-Kövess!-utasította. Minden annyira felgyorsult, még oda nem értünk a nagyterembe ahol egy hatalmas csapda volt. Itt lehetett Loki. A szám kiszáradt mikor megláttam Furyt egy test mellett térdelni.-Natasha, ki fekszik ott?-kérdeztem kétségbeesetten, de ekkor már tisztában voltam vele ki is az valójában. Tompának éreztem magam, minden lelassult körülöttem. Natasha válaszát már nem hallottam, nem volt képes felfogni az agyam.-Apa!-suttogtam magam elé, érezve számban a sós ízt, ami a könnycsatornából tőrt utat magának.
Mikor észhez tértem oda siettem, és térdre rogytam mellette.-Apa! Nincsen semmi baj!-simogattam meg finoman arcát.-ez csak egy karcolás!-Hüppögtem a szavakat. Felém pillantott, halvány mosollyal az arcán.- Minden rendben, Rosalie!-gyenge volt, de még megfogta kezemet ami arcán pihent.-nem kellett volna hősködnöd!-ekkor már sírtam. Képtelen voltam elengedni az apámat. Ő volt a mindenem.-Ez a dolgom.-mosolygott. Ezt a mosolyt soha többé nem látom, képtelen voltam feldolgozni.-Olyan kevés időnk volt! Több időre van szükségem, nem hagyhatsz el!-zokogtam, nem tudtam vissza tartani, nem hagyhat itt.-Remélem minden álmod valóra válik!-gyenge volt a hangja.-Fury vigyázni fog rád! Szeretlek Rosalie!-megdermedt, és keze is le esett kezemről. Meg akadt a sírás, ami eddig olyan erővel tőrt elő belőlem.-Apa? Ne! Kérlek, maradj még!-suttogtam és próbáltam elállítani kezemmel a vért ami hasából áramlott.-kérlek ne hagyj itt!-kiabáltam hozzá, de minden hiába. Nem válaszolt. Soha többé nem hallom hangját.

~°~

A fedélzeten most csend volt, mindenki aki túl élte egy helyen volt.
Thort elveszítettük. Ki tudja él e még. Loki a saját testvérén képes volt használni a csapdát ami több ezer métert zuhant. Aztán a tény, hogy megölte az apám, nem segített abban hogy ne akarjam én is az ő halálát. De semmivel nem lennék jobb ember mint ő. Apám ezt mondaná, ha élne. De ha élne nem kellene ezen gondolkodnom. De nem él! Gondolkodás közepette, észre sem vettem, hogy Steve leült velem szembe és kémlelt. Cseppet sem lehettem szép látvány. Kisírt szemeim égtek és fájtak, de nem fájt jobban mint az üresség amit éreztem.-Hoztam egy kis vizet.-tett le elém Natasha egy poharat. Biccentettem felé köszönet kép, mivel a torkomon hang nem jött ki. Vagy nem akartam hogy kijöjjön.

Steve le sem vette rólam a szemét, ami kissé frusztrált. Olyan érzésem támadt, mint akit szem előtt kell tartani, nehogy kárt tegyen magában.
Megtöröltem szemeim és fel egyenesedtem a székben, kezembe véve a poharat, amiből ittam pár kortyot.-Hogyan tovább?-tettem fel a kérdést mindenkinek címezve.-Steve? Te vagy itt a pozitív ember.-bökte neki oda Tony. Valamiről le maradhattam, mert szúrós tekintettel felelt A Kapitány.-Nos, köszi Stark! Tovább kell vinnünk a tervünket.-gesztikulált kezeivel. Tony csak a szemeit forgatta de láttam, a többiek egyet értettek Steve döntésével

-Most már nem tudjuk megakadályozni, hogy kinyissa azt a bizonyos kaput, de harcolhatunk ellenük.-Szólalt fel Fury. Nem tudtam hogyan segíthetnék nekik a harcban, de bíztam benne, hogy Fury bele vesz engem is a bosszúba. Ha nem is halállal, de bosszúval szolgálhatok Lokinak.
Felálltam a helyemről, majd az ablak elé sétáltam ott hagyva a többieket, akik elvoltak foglalva a terv előkészítésével.-Ha leszáll a gép, haza viszlek. Ott biztonságba leszel.-Szólalt meg mögülem a Kapitány. le hunytam szemeim és az összes bent tartott levegőm kifújtam, mielőtt felé fordultam.-Steve, szeretnék én is segíteni. Nem tudnék tétlenül arra várni hogy mi fog történni. Még egyszer nem zárhattok el a gondok elől.-a szemeim újra könnybe lábadtak, ezért vissza fordultam az ablak felé.-Rendben, de attól még haza viszlek.-sóhajtott megadóan.-feltéve, ha szeretnél haza menni.-aprót bólintottam. Apám háza hatalmas volt, sosem éreztem otthonosnak, főleg hogy most ő sem lesz ott. 

később a gép leszállt és Steve betartotta az ígéretét, hogy haza visz.-Motor? én nem szállok fel rá!-Aggódva tekintettem a Kapitányra, aki csak egy féloldalas mosolyt engedett felém.-Ígérem vigyázni fogok a testi épségedre Rose!-tette fel fejemre a bukósisakot. Rose? senki nem szokott így hívni, még is melegség öntötte el a testem miatta. felült a motorra és segített kezével nekem is mögé ülni.- Karolj át és szorosan fogjál, le ne pottyanj.-utasított, és amire kért meg is tettem. iszonyatosan féltem, mert még sosem ültem motoron. Valószínűleg nem fog semmi baj történni főleg hogy Amerika Kapitány utasa vagyok, de akkor sem hagyott alább félelmem. Steve száguldott az autók között, még sem ingott meg a motor, hatalmas erő van ebben a férfiban! a gondolataim arra terelődtek,  mennyi mindent szeretnék megkérdezni tőle. Például, hogy hogy a fenében él még, vagy miért ilyen fiatal. Fury azt mondta hogy engedi, hogy ő mondja el nekem. olyan mintha Fury tudna valamit, amit én még nem. a Motor megállt a felhajtón és én azonnal le pattantam a motorról és le kaptam fejemről a bukósisakot.- Válaszokat akarok!- Steve meglepődött hirtelen, majd leszállt ő is a motorról.-mit szeretnél tudni?-neki támaszkodott a motornak és karba tette kezeit.-például, hogy lehetsz életben? Vagy hogy vagy ilyen fiatal? Meg mégis miért érzem úgy, mintha már rég óta ismernél?-hadartam a kérdéseket, és kezeimmel hadonásztam. Steve elmosolyodott ami kicsit bosszantott, hisz zaklatott voltam tudatlanságom miatt.-Harc közben a repülőmmel vízbe estem, ezt bizonyára tudod.-felém intett egyik kezével majd megdörzsölte arcát vele.- Megfagytam majd 70 év múlva megtaláltak, Fury pedig kiolvasztatott.-végig szemeimbe nézett, egy perce sem nézett el.- Szóval a fiatalságom a hibernálásnak köszönhető.-csapta össze kezeit jelezve hogy vége a mesének, de nekem nem volt ennyi elég.- Még is hogy élted túl Steve?-értetlenül álltam a férfi előtt.-szuper katona szérum van a szervezetemben testi erő, kitartás, gyorsaság, reflex és természetes öngyógyító képesség.-felelte egyszerűen. Elakadt a szavam, bár tisztában voltam vele hogy kapott egy szérumot, de nem tudtam, hogy öngyógyításra is képes. Mielőtt még tudtam volna feltenni más kérdést is, fel egyenesedett és biccentett felém.- Vigyáz magadra! Holnap jelentkezem a fejleményekkel!-vissza huppant a motorra én pedig végig néztem ahogy elszáguld.

🖤Sziasztok! Meghoztam a harmadik részt, a fanfictionből. Remélem elnyerte tetszéseteket. Kérlek szépen, jelezzetek vissza valahogy, érdekel a véleményetek.🖤