A kedves és visszahúzódó Rosie New Yorkba költözik az apjához, hogy csatlakozhasson ő is a S.H.I.E.L.D.hez. Nem minden megy neki zökkenőmentesen, sok problémával meg kell küzdenie. A problémák nagy részét elengedi, mikor megismerkedik egy számára tö...
A fejem hasogatott és végtagjaim zsibbadtak. Fel ültem a mozgo járműben és akkor tudatosult bennem, hogy a hátsó ülésen vagyok Natasha és a Kapitány meg elől.-felebredt a hercegnő.-gunyolodott rajtam Natasha.-Annyira sajnálom amit tettem!-motyogtam orrom alatt.-Valóban? Vagy csak manipulálni próbálsz mint Stevet?-Stevere pillantottam a tükörbe aki egy röpke pillantást vetett rám, így egymás szemeiben néztünk.-nem értheted! Buckynak és nekem bele másztak a fejünkben, csak nálam még nem érték el, hogy teljesen átváltsak viszont most ez a sokk teljesen ki tisztította a fejemet. De attól még rohadtúl fájt!-néztem Natashára gyilkos pillantással.-Szivesen!-fordult előre. Steve nem lepődött meg Bucky megnevezésén, biztos voltam benne, hogy már rég tudja.-hová visztek?-hátra dőltem a háttámlán. A Bosszúállók bázisára, netán ha vissza térne a gyűlöleted vagy keresnénk. Ott biztonságban leszel.-Bármennyire is szerettem volna nem Steve válaszolt. Hozzám sem szólt.
Késöbb, oda érve a bázisra egy nagy, otthonos előtérbe vezettek Naték.-Gondolom már mindent tudsz.-leült mellém a Kapitány.-5 hónap jó sok idő.-vonta össze szemöldökét és maga elé bámult.-Semmire nem emlékszem az előző életemből, de mindent el mondott Bucky. Nagyon rossz dolgokat tettem másokkal ebben az 5 hónapban.-suttogtam félve hogy ha hangosan kimondom össze roppanok. -Saját magad mentél ebbe bele Rose?-nem nézett rám amitől akaratom ellenére is könnyek gyűltek szemeibe.-Bucky megkeresett, ott volt a lakásomon, még kért, hogy menjek vele nem akartam. Nemet mondtam, de elkábított és utána minden olyan zavaros volt. A fejembe másztak maguknak formáltak, de teljesen nem sikerült. Küzdöttem, de nem mindig sikerült. Megöltem egy embert.-ekkor már patakokba folytak könnyeim.
Steve rám pillantott és arcán kiűlt az aggodalom.-Ne sírj Rose!-le törölte könnyeim hüvelykujjával.-Ha elmondod az igazat, talán sosem történik meg ez az egész!-motyogtam nyugodtan.-Miért kellett titokban tartani mindent?-ellöktem kezét es fel álltam. Felpattant ő is és a harag újra kezdett szetáradni testemben.-Ne kapd fel a vizet Rose!-ettől csak még jobban mérgesedtem.-Ne mond meg mit csináljak Steve! Ne aggódj nem akarok senkit sem megtámadni!-elő kaptam a fegyvereket és el dobtam őket, amik jó messzire csúsztak tőlünk.-de nem akarlak látni most! Egyedül akarok lenni!-Megtöröltem szemeim és elindultam egy irányba majd vissza forudltam teljes testemmel.-később azért beszélhetünk!-fújtam ki levegőmet.-össze préselte ajkait és egy aprót bólintott. Vissza fordulva, utnak indultam egy kis helyet keresni ahol egyedül lehetek.
/Natasha/
Kint hallgatóztam. Steve tényleg rosszul döntött abban, hogy nem mondta el az igazat. Talán minden máshogy alakul, de az is biztos nem csak ő hibás. Mellette kell lennem mert így is szenved amiatt hogy élete szerelme jelenleg semmit nem érez iránta. Vagy talán gyűlöletet de az sem jó, inkább semmit ne érezne. Oda sétáltam Steve mellé és vállára raktam kezem.-Megbékél! Csak mostantól ügyelj arra hogy őszinte legyél!-rám pillantott és elnevettünk magunkat.-Igen, biztos vagyok benne. Nem harag tartó. De ezt most tényleg elszúrtam.-leült és térdére könyökölt.-Bucky is kezd vissza térni. De neki sokkal több kell mint egy kis sokk.-lehuppantam mellé.-Még ennyi idő után is szereted őt?-rám pillantott majd vissza maga elé.-nekem nem tűnt 70 évnek, de ha annyinak is tűnt volna akkor is szeretném.-elmosolyodott.-van egy ötletem Steve! A Boszorkány! Aki ezt tette vele, biztos vagyok benne hogy vissza is tudja csinálni! Meg kell keresnünk. Biztos vagyok benne hogy Fury tud ebben segíteni és a többiek is.-Nem hiszem, hogy ez olyan egyszerű lenne.-Sóhajtotta.-De megpróbálhatjuk.-Szólalt meg mögülünk Rose.-Ez nekem is eszembe jutott, szeretnék mindenre emlékezni!-karba tette kezét és engem nézett.-Natasha! sajnálom, hogy egy picsa voltam.-mutogatott kezével.-Hogy beszélsz?-Kepédet el Steve. A férfira néztem kérdőn aki nem értette arckifejezésem. Rose hallkan elnevette magát majd oda sétált hozzánk.-Jó lenne megérteni mit szerettem benned.-Viccelődött vele. Eltátottam a számat majd Steve térdére csaptam.-Megyek is, megnézem itt vannak e a többiek.-felálltam majd intettem nekik és már ott sem voltam.
/Rose/
-Szerintem izgalmas lenne az is ha megismernénk így egymást, hisz már te sem vagy a régi ahogy én megismertelek! és biztos én is változtam!-le pillantott cipőire, nem nézett szemembe. igaza lehetett, de nem értettem vele egyet. Szerintem jobb lenne mind kettönknek emlékezni, úgy a fair.-Igazad lehet, de azért még is van múltunk.-mosolyogtam.-Mi..-mielőtt kimondhattam volna már bele is pirultam.- Biztos csináltunk dolgokat.-motyogtam remélve nem is érti mire kérdezek rá.-Mielőtt el nem tűntem volna egyszer meg csókoltál.-pillantott fel rám mosolyogva.-Oh, egyszer?-kicsit csalódott voltam de el is hessegetem. Mellé ültem és nem beszéltünk egymáshoz. Mind a ketten gondolatainkba voltunk esve. kíváncsi voltam mostanában volt e valakivel, de elég pofátlanság lett volna megkérdezni tőle. És ha igen? nem vagyunk egy-másé. Még csak féltéleny sem lehet, hisz nem is érzek iránta semmit, azt hiszem. De lepcses szám nem akart együtt működni velem.-Voltál azóta valakivel?-néztem rá félve válaszától.-Van egy nő akit megismertem, de a randin kívül nem történt semmi. Sharonnak hívják.-felém pillantott így egymás szemeibe néztünk.-És lesz még randitok?-rá könyököltem a háttámlára és megtámasztottam kezemmel a fejemet.-Csak nem féltékenységet hallok ki hangodból?-kérdezte vicceskedő hangon.-Rose, egy nő létezik a világomba. Az pedig itt ül előttem. Szavai hallatán elpirultam és tekintetem elvezettem róla.-Te sem várhatsz örökké.-mosolyogva vissza pillantottam rá.-A tökéletesre megéri várni! Mindig hittél bennem. Még mikor gyenge voltam akkor is. Te nem a testembe vagy a képeségeimbe szerettél bele, hanem belém. És ezek a te szavaid! -mosolygott vissza rám.
-Látod, ilyenekre sem emlékszem! Bármit mondhatsz!-nevettem el a végét. Lehet nem fogjuk tudni vissza csinálni azt ami elveszet, de ha Stevenek igaza van feltudunk építeni valami jobbat.
~°~
-Rose, hivhatlak én is így?-nézett rám Wanda miközben készülődött. Tony kitalálta, hogy ha már sikerült elkapniuk engem és Buckyt tartsunk egy bulit ennek örömére. Nem igazán vol hozzá hangulatom, de szerettem volna megismerni őket megjobban. A csapat is bővűlt pár új emberrel. Még a régieket sem ismertem igazán.-Persze, nyugodtan!-mosolyogtam rá kedvesen.-nekem nincs semmi alkalomhiz illő ruhám itt.-elhúztam számát a gondolatra hogy még mindig abban a ruhában vagyok amiben megtaláltak.-Szivesen adok valamit kölcsön.-a szekrényéhez lépett.-Szeretnél valakit lenyűgözni? Vannak olyan ruháim.-kuncogott orra alatt és elő húzott egy apró ezüst ruhát szekrényéből. Biztosan mindenki tudta, hogy Steve és én..hányadán is állunk. Valójában annyira nem örültem neki, mert nem volt semmi közöttünk csak régen, elmondása szerint egy csók. Csak egy csók. Hihetetlen. Nem is voltunk igazán együtt, de mind ketten szerettük egymást. Vajon higy csokolhat? Biztosan nagyon jól. A fenébe magamat csapom be azzal hogy semmi nincsen, pedig tetszik nekem Steve! Tökéletes.-Elég lesz egy egyszerű ruha is! Nem akarok feltünősködni.-legyintettem kezemmel és oda sétáltam.-Ez tökéletesen állna rajtad! Csinos leszel!-kezembe nyomta a ruhát ügyet sem véve válaszomra. Magamra hagyott hogy felöltözhessek. A ruhát nézegettem és azon agyaltam, hogy ha ebben ki megyek majd jól kinevetnek. Aztán vegül csak felhúztam.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
🖤Sziasztok! Meghoztam a hetedik részt. Remélem elnyerte tetszéseteket. Kérlek szépen, jelezzetek vissza valahogy, érdekel a véleményetek.🖤
