You Are My Secret

11. Fejezet

A szobában a levegő megfagyott. Vártam, hogy mondjon valamit de nem tette. Elképzelni sem mertem, mi minden cikázhatott át az agyán velem kapcsolatban. Elvégre is ő Steve legjobb barátja Buckyt meg egyenesen gyűlöli azok után, hogy többször is meg akarta ölni.

-Szeretem őt! Valószínűleg jobban bárkinél. De Bucky..-mélyet sóhajtottam majd felálltam a székből.-Öt is szeretem és nem tudom mit tegyek. Had kérjelek meg arra, hogy ezt senkinek sem mondod el.-Natasa csak bólintott egyet és mikor látta, hogy indulnék oda sietett hozzám és megragadta a kezemet.

-Tudom, hogy helyesen cselekszel hagyj magadnak egy kis időt és tisztábban látsz majd! Addig falazok.-Kacsintott egyet majd vissza ment az asztalhoz.

Az ajtón kiérve megkönnyebbülés áramlott szét mellkasomban és az órámra pillantottam. Bőven éjszaka volt már így jobbnak láttam most lelépni mikor már mindenki alszik. A szobámba siettem ahol előkaptam egy nagyobb táskámat és bele pakoltam pár cuccomat. Sötét volt a szobába így csak akkor vettem észre, hogy ül valaki a sarokban lévő fotelben mikor az illető felállt.

-Hová készülsz?-Steve hangja hallatára megfagyott bennem a vér. Az imént történt heves csók hatására teljesen másképp tekintettem rá. És a szerelem ami régen volt ismét olyan érzés mint amikor először volt.

-Még nem tudom.-Hangom halk volt. Nem is tudtam hangosabban megszólalni mert egyre közelebb volt hozzám. Kezét kezemre rakta, így kénytelen voltam abba hagyni a pakolást.

-Ne menekülj kérlek! Olyan sokat vártam rád!-Erős mellkasára tette kezemet és szemeimbe nézett. A kinti fények megvilágították gyönyörű arcát amitől még nehezebb volt tisztán gondolkodni. Kezemet felvezettem tarkójára és lehúztam magamhoz, hogy ajkunk újra össze érjen. Steve egy percig sem gondolkodott. Viszonozta csókomat. Le söpörte az ágyamra rakott táskát majd gyengéden az ágyra döntött.

Csak addig váltak szét ajkaink még feljebb másztam az ágyon. Amint utolért ismét egymásra találtak. Végig simítottam erős karján felfelé majd ujjaimat hajába vezettem. Steve ajkaimtól elhaladva nyakamat kezdte csókolgatni. Minden gondunkról megfeledkeztünk. Nem akartam megállni. És ő sem.

~•~

Rémülten ültem fel az agyamban és körbe pásztáztam a szobát de senki nem volt benne. A táska amit el kezdtem bepakolni, már becipzározva tele ruhával várt rám. Steve nem is volt itt csak a képzeletem játszott velem vagy álmodtam az egészet. Ismét rám jöhetett egy roham ami miatt elveszthettem az eszméletem.

Kint már világos volt. Hajamba túrtam, majd össze szedtem minden erőmet és ki másztam az ágyból.
Reggel volt még így a konyha felé vettem az irányt, hogy megigyak egy kávét. Steve és Natasha már ott voltak és valami fontosról beszélgettek de mikor beléptem abba hagyták, ami valljuk be elég furcsa volt.

-Rosie! Te itt?-Teljesen elképedt mikor meglátott. Lehet azt hitte már le is léptem. Elővettem egy bögrét a szekrényből és a pultra tettem így volt egy kis időm gondolkodni mit is mondhatnék.-Igen! Tudod az az izé..-a fejem hátul vakarásztam és másik kezemmel hadonásztam várva hogy kisegítsen.

-Végül nem kell menned Furyhoz? Szuper!-Natasha kihúzott a szorult helyzetből és hálás voltam neki. Szorgosan bólogattam majd a kávéért nyúltam és öntöttem magamnak.-Majd máskor találkozom vele!-ekkor Stevere tévedt a tekintetem aki le sem vette rólam a szemét mióta beértem a konyhába. A tegnap esti erotikus álmom ugrott be róla és rólam így arcom azonnal pírba borult. Steve felállt Az asztaltól és oda sétált hozzám a pulthoz. Neki támaszkodott a pultnak keresztbe tette kezeit és onnan figyelt tovább.