Tus tim tswv Jikook ff. Befejezett✔

11.

○Írói pov.○

Idilli pillanatukat, s apró mosolyukat arcukon, a tetőre vezető ajtó kivágódása zavarta meg, s Taehyung rohamos léptei, mellyel barátja felé sietett, ám megtorpant, amint meglátta a sötét barna hajút, kitől megpróbálta eltíltani a szőkeséget, s meglátta őket, egymáshoz közel, kézen fogva.
- Megzavartam valamit ? - Kérdezte gúnyosan, mire a két fiú egymásra kapta tekintetét, majd egyszerre vezették le kezükre, amit gyorsan és fájóan engedtek el. Mindkettejük keze égett a hiánytól, s a melegségtől amit a másiké nyújtott. Felkellte a hűvös kőröl, s míg Jungkook nem mozdult, Jimin a zöld hajú fiú karjaiba futott, hogy átölelhesse, s megnyugtathassa barátját.
- Nincs semmi bajom TaeTae, jól vagyok. - Puszilt a fiú arcára, ki azonnal meglágyult erre, s a szőkeség arcára simított, majd ránézett Jungkookra, felé intézve szavait.
- Beszédem van Jungkookkal, négyszemközt.

Jungkook idegesen várta, hogy Taehyung belekezdjen mondandójában, a tető egy másik pontjában, ahol távolabb vannak Jimintől, hogy ne halhassa a szóváltásokat.
- Hogy kerültök ide mindketten ?
- É-én csak...sokat járok ide, és most is csak levegőzni jöttem, de...én...megláttam Jimint, amint a peremen áll ésh...ugrani készülh...visszarántottam. - Taehyung visszanyelte sírását, amint szembesült azzal, hogy legjobb barátja, majdnem véget vetett az életének. Könnyes szemekkel fordította fejét Jimin felé, ki őket nézte, s rögtön tudta, hogy barátja modt tudta meg, miért is volt itt, így szégyenlezve hajtotta le fejét. - Elmondta, hogy beteg, és csak, hogy tudd, sosem bántanám ezért. Sőt, Jimint soha sem bántanám, szóval kérlek...engedd, hogy a közelében legyek. - Csuklott el a hangja.
- Yoongi elmondta, hogy szerelmes vagy belé. Megjegyzem, teljes mértékben megértem. Köszönöm, hogy megmentetted, hogy mellette maradtál. Én...nem fogom megakadályozni, hogy közel kerülj hozzá.
- Annyira köszönöm. Ígérem örökké vigyázni fogok rá. - Hajolt meg hirtelen a zöld hajú előtt, majd szaladni kezdett, egyebesen Jimin felé, kit felkapva karjaiba ölelgetett meg.
- Jimin. Eljönnél velem egy randevúra, aztán még nagyon sok másikra ?
- Örömmel. - Felelte kerek szemekkel, majd elmosolyodott.

Jimin már a randevújára készülődött, miután elmesélte Taehyungnak, hogy Jungkook hatására a depresszív szakasza véget ért, abban a pillanatban, mikor szorosan magához ölelte ott a tetőn.
- Mi van ha elrontok valamit ? Vagy ha nem fogok neki tetszeni ebben ? - Mutatott az ágyra kikészített ruha darabokra.
- Jimin, te mindenben dögös és gyönyörű vagy, szóval öltözz át, én pedig megyek, és ajtót nyitok neki. - Kacsintott rá barátjára, mikor felcsendült a csengő hangja.
- Jungkook. - Üdvözölte, komor arccal, az ajtóban álló fiút. Igaz, közölte velük, hogy nem fog közéjük állni, ám még nem békélt meg a törtenésekkel. A sötét barna hajú fiú egy fekete farmer nadrágot viselt, szürke, garbós pulcsival, amit a nadrágba tűrt, s egy fekete vékony kabátot vett rá pulóverére.
- Taehyung. - Köszönt hasonló képpen, majd besétált a házba, mikor a zöld hajú arrébb állt.
- Ő Jungkook ? - Tápászkodott fel a kanapéról, Jimin öccse, majd megközelítette a sötét barna hajú fiút.
- Jeon Jungkook vagyok. - Hajolt meg a fiatalabb fiú előtt, ki követte tettét.
- Park Jihoon. Szeretném, ha jól bánnál vele, és nem bántanád meg őt soha.
- Megígérem, hogy mindennél jobban vigyázni fogok rá. - Mosolyodott el. Jihoon megelégedett a válasszal, s egy mosoly után, ismét helyet foglalt a kanapén, folytatva sorozatát.
- Szia Jungkook. - Jelent meg a lépcsőn Jimin. Gyönyörűen festett, mint mindig, Jungkook pedig csak ámult szépségén. Jimin testét egy fehér, kissé lenge ing takarta, ami félig szűk, fekete - mindent kiemelő - nadrágba tűrte.
- Nem, nem és nem. Erről szó sem lehet. - Ellenkezett Taehyung, ki mindig is túlságosan féltette legjobb barátját, főleg az éhes tekintetek elől. Kezébe fogott egy hosszabb kabátot, ami biztosan takarja a fiatal fiú, földöntúlian kerek fenekét, mire Jimin csak megforgatta szemét, és belebújtatta kezét, az amúgy vékony kabátba.
- Ha a dzseki a földre kerül, te a föld alá. - Súgta oda Taehyung Jungkooknak, ki csak kerek szemekkel, nyelt egyet, majd útjára engedte a párost.
- Miért vágsz ilyen fejet ? - Kuncogta el magát a szőkeség.
- Nos...Taehyung közölte velem, hogy ha leveszek rólad bármilyen ruhaanyagot is, el fog ásni.
- És...szeretnél levetkőztetni ? - Morogta a fiú fülébe, mire ő megremegett, s elvörösödött. Jimin rögtön elnevette magát, s bocsánatkérés képpen arcon puszilta a sötét barna hajú fiút. - Egyébként, hova megyünk ?
- Meglepetés. Nincs messze, szóval remélem nem baj, hogy sétálunk.
- Nem, nem zavar. - Mosolyodott el, majd összekulcsolta ujjait, a fiúéval. - Nem gond ? - Utalt az összekulcsolt kezeikre.
- A legkevésbé sem.

- Ez...gyönyörű. - Kerekedtek ki szemei, amint odaértek, a tervezett helyszínre. Egy kivilágított kis tavacska volt, aminek egy részéig, egy móló vezetett el, annak végében egy hintaággyal, ami szintén fel volt díszítve.
- Ne haragudj, nem akartam semmiféle sablont tervezni neked, ezt a helyet, pedig oly régóta imádom, gondoltam elhozlak ide téged.
- Miért kérsz bocsánatot ?
- Hát...ha esetleg unalmasnak találod. - Felelte ajkait lebiggyesztve.
- Dehogy is az. Ha veled vagyok, akkor mar nem unalmas. Menjünk. - Húzta oda hintaágyhoz, majd helyet foglaltak rajta.

- El nem tudom mondani, mióta vártam erre. - Lágyan mosolyogva fordította fejét a szőkeség felé, ki csillogó szemekkel vizslatta a tájat, s vizet, amin visszatükröződik rajta a lemenő nap fénye.
- Hogy újra elgyere ide ? - Billentette oldalra fejét.
- Hogy veled legyek. - Javította ki a szőkeséget. - Nem is tudsz róla, milyen régóta szemmel tartalak, hogy milyen régóta védemezlek téged, tudtod nélkül. Annyira a közeledbe akartam kerülni mindig is, szeretni téged, de sosem mertem. Most pedig itt vagyunk, és...el sem hiszem, hogy eljöttél velem randizni, vagy, egyáltalán hogy beszélgetek veled dadogás nélkül. - Jimin elmosolyodott, s rásimított a barna hajú arcára. - Emlékszel, mikor az udvaron egy padon ültem, és te odajöttél hozzám, hogy bocsánatot kérj a pólóm miatt ?
- Tisztán emlékszem. - Kuncogta el magát.
- Mielőtt elrángatott téged Taehyung tőlem, én...már akkor randira akartalak hívni, de ez ugye nem teljesült, utánna meg már esélyem sem volt nagyon a közeledbe jutni.
- Sajnálom, hogy állandóan elrohangáltam előled. Esküszöm nem állt szándékomban, de nem akartam ellent mondani Taehyungnak, de tényleg csak védeni akart engem, szóval rá se haragudj kérlek.
- Nem haragszom senkire...Azta, azt sem tudom, hogy beszélek dadogás nélkül. - Motyogta maga elé, de Jimin meghallotta s felnevetett.
- Nem értem, miért vagy ideges.
- Mert veled beszélgetek, úristen, itt ülsz mellettem, és már puszit is kaptam. Hogy nem kaptam még szívrohamot. - Tette mellkasára kezét gyorsabban lélegezve, mire Jimin ismét nevetésben tört ki, Jungkookkal együtt. Jimin már csak mosolyogva nézte a nevető sötét barna hajú fiút, majd hirtelen megragadta a tarkóját, s maga felé húzta, majd a fiú ajkaira tapadt. A fiatalabb teljesen ledöbbent, s szive hevesen kezdett verni, míg kerek szemekkel nézte az éppen őt csokoló Jimint, aki amint észbe kapott, gyorsan elvált tőle, s felpattant a hintaágyról.
- J-jézusom, é-én annyira sajnálom. - Kapta szája elé kezeit, beharapva ajkát.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is.
További szép napot mindenkinek ! ❤🧡💛💚💙💜