Tus tim tswv Jikook ff. Befejezett✔

9.

○Írói pov.○

Az, hogy mit mondjanak az előttük állónak, arról fogalmuk sem volt, de idejük sincs rá, hogy kigondoljanak mindent, ugyanis az a harmadik személy, rögtön nekik esett kérdéseivel.
- Mi. A. Francot. Műveltetek ? Taehyung megfog ölni titeket, amiért a raktárban dugtatok. Egyáltalán, hogy gondoltátok ? - Vonta kérdőre őket idegesen Yoongi.
- M-mi...
- Hallottám ám a nyögéseket, a szisszenéseket és a sikkantásokat, na meg a zajokat is, ne próbáljatok hazudni, ráadásul teljesen izzadtak vagytok. - Nem volt a vödörben sok víz, de épp elég ahhoz, hogy úgy tűnjön, nagyon is megizzadtak.
- De mi nem is...
- Jimin, hallottam amit hallottam. Taehyung ki fog nyírni téged, amiért megbasztad a legjobb barátját, téged Jimin, pedig azért mert aláfeküdtél. Alapból nem lenne gond, de még alig ismeritek egymást, annyi eszetek van, komolyan...
- Yoongi. Hallgass már meg minket. Mi nem...mi nem feküdtünk le. - Jungkook még a gondolatába is belepirult, hogy ő és Jimin...- Beszélni akartam Jiminnel egy csendes helyen, neki ment a polcnak, ami megbillent, és a tetejéről leesett egy vödör amiben víz volt, ami ránk borult. Nem csináltunk semmit...
- Jó...hiszek nektek, mert tudom, hogy Jimin nem adná magát ilyen könnyen.
- És én ? - Háborodott fel Jungkook, hallatán, hogy barátja szerint, ő eléggé ribancos tud lenni, néhany esetben.
- Te szó nélkül belemennél abba, hogy amit az előbb feltételeztem, meg is tedd, akár abba is, hogy fordítva történjen. - Legyintett a fiú.
- Barátok vagyunk. Támogatnod kellenne. - Húzta össze szemöldökét durcásan.
- De nem a szexuális életedet. - Fordította oldalrra fejét, s ekkor meglátta azt, aki most egyáltalán nem jókor jött. Taehyung közeledett a folyosó végéről, s intett egyet Yoonginak, hisz csak őt látta a fal miatt. A legidősebb idegesen lökdöste be, az ellenkező, s értetlen Jungkookot vissza a raktárba.
- Mit csinálsz már ? Hagyj békén.
- Csak maradj csendben. - Rivallt rá, majd rácsukta az ajtót. Jimin értetlenül figyelte a történéseket, majd tekintete, s ő maga is megrémült, mikor meglátta Taehyungot, ki akkor ért oda a fiúkhoz, mikor Jungkook már a raktárban volt, szemét forgatva.
- Hát ti meg ? - Csendült fel Taehyung mély hangja, mire Jungkook megértette, miért van most ott ahol.
- Csak találkoztunk, aztán elkezdtünk beszélgetni. - Felelte Yoongi vállat vonva.
- Értem. - Hümmögött. - És...csak ti ketten ? Nem mellesleg, Jimin, miért vagy vizes ?
- Hányan lennénk ? - Ráncolta össze szemöldökét Yoongi, húzva az időt, hogy a második kérdésre ne kelljen válaszolni.
- Általában Jungkook is veled szokott lenni. - Szűrte ki fogai között, mire Jimin egy idő után, most szólalt meg először.
- Miért gond ha itt van ? Nekem szimpatikus.
- Az egy dolog, de nem tudod, hogy milyen. Ugye, betartod amit megígértél nekem ?
- Igen...be. - Hajtotta le fejét szomorúan. Jungkook kíváncsian tapadt a raktár ajtajára, hogy halhassa miről is beszélgetnek most. Yoongi is meglepetten vonta fel szemöldökét, s rá is kérdezett, hisz furcsának találta a helyzetet.
- Mármint mit ígértél meg Taehyungnak ?
- Semmi olyat, amiről tudnod kéne. - Felelte kissé indulatosan az említett.
- Azt mondta...
- Jimin, nem. - Utasította őt, de Jimin úgy érezte, hogy Yoonginak ezt el kell mondania. Rengeteg mindent megosztott már vele, a betegségén kívűl.
- Hogy nem mehetek Jungkook közelébe, és nem beszélgethetek vele.
- Mi a fasz ? Nem ezt beszéltük meg Taehyung. - Háborodott fel, a raktárban levő fiú pedig, majdnem az ajtóra csapott dühében, amint meghallotta, hogy Taehyung áll annak hátterében, hogy Jimin elkerüli őt.
- Nem engedem, hogy Jimin közelében legyen. Soha. Az enyém, és nem engedem, hogy bárki más megkaparintsa.
- Te...- Akadt meg Yoongi, s pillantásával intézte kérdése második felét hisz tudta, hogy Taehyung megérti, Jimin azonban nem fogja. A zöld hajú fiú tekintete viszont mindent elárult, amit Yoongi döbbenten és idegesen raktározott el magában. ,,Te szerelmes vagy belé ?,, ,,Reménytelenül,,
- Menjünk Jimin. Vége az óráinknak, mehetünk haza.
- De...
- Csak gyere. - Morogta, s megragadta a szőkeség kezét, s a másik két fiút ott hagyva, húzta ki az iskolából.
- Miért vagy ilyen ? - Kérdezte szomorúan Jimin, miután már haza fele sétáltak.
- Mégis milyen ?
- Ingerült, és feszült.
- Nézd...- Sóhajtott fel, majd megállt, s szembe állította magával Jimint. - Csak nem szeretném ha bajod esne. Tudod, hogy ők nem tudnak a betegségedről, és én csak megakarlak védeni, hogy emiatt ne essen bántódásod. - Mellesleg, reménytelenül szerelmes vagyok beléd. Tette hozzá magában. Jimin már akkor belopta magát szívébe, mikor először találkoztak a zöld hajú iskolájánál. Védelmezni akarta, s csak magának tudni. Ez volt egy másik oka, amiért nem engedte, hogy Jimin Jungkookkal barátkozzon. Látta, hogy szerelme, hogy néz a másikra, hogy hogyan beszélt róla, vagy viselkedett mikor szóba került. Elpirult, és szemei is csillogtak. Sosem mondta el Jiminnek, ő csak ott akart lenni mellette, de úgy gondolta, ha bevallja, vagy elrontja, vagy felhőtlen boldogság fogja őket körül venni. Viszont erősebben hatott benne a félelem, az iránt, hogy elveszíti Jimint, így csak védelmezte. Szerelmes volt, vagy csak túlzottan szerette.
- Miért kell titkolni, hogy beteg vagyok ? Olyan, mintha nem lennék normális. - Motyogta elkeseredetten.
- Ne mondj ilyet, babám. Te vagy a legkülönlegesebb gyönyörűség, akit csak ismerek. - Felelte mosolyogva, s egy apró csókot nyomott a fiú szája sarkába. Jimin nem furcsálta úgy igazán. Taehyung megannyi ilyesmi dolgot tett már vele, ezért nem tartotta ezt különösnek.
- Szeretlek TaeTae. - Motyogta Jimin, s hangulata megváltozott, egyre, s egyre szomorúbb lett, amit a zöld hajú is észre vett rajta. Tudta, hogy Jiminnek most kezdődik el ismét, a depresszív szakasza, amit úgy utált. Annyira utálta szomorúnak látni a szőkeséget. Az életvidám fiú, ilyenkor komorrá változott, s alig járt iskolába, alig mozdult ki a szobájából, s figyelni kellett, nehogy kárt tegyen magában...Amikor először történt ilyen, mikor Taehyung is már ismerte őt, akkor ijedt meg a legjobban valaha az életben, hisz látni egy barátodat, az ablak párkányon ülni, ahogy készülne lelökni magát onnan, nem túlzottan a legjobb élmény számára. Persze, amint ,,lejár,, ez az időszak, Jimin emlékszik rá, s mindig elszégyelli magát. Nem tenne ilyet, nem akarná soha itthagyni szeretteit, sosem gondolt ilyesmire, de ez a betegség...Ez a fránya betegség, ami ezt teszi vele. Nem is kell említeni, hogy melyik részét utálja jobban. Tudja, mennyi fájdalmat okoz ekkor másnak, még sem tud tenni ellenne, hisz nem ő irányítja akkor a testét, a gondolatait, csak utánna döbben rá, mik is történtek. Szomorú, és elkeseredettség töltött be a szobát, miközben a sötétségben feküdt az ágyán. Nem csinált semmit, szimplán gondolkozott, teljesen elveszve a sötétben, ami nem is illett hozzá.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is. Szeretnék előre szólni, hogy mikor Jimin a depresszív szakaszba kerül, előfordulhatnak öngyilkossági gondolatok, vagy kísérletek (nem komolyak, ne olyannak képzeljétek el) szimplán ott van az adott helyszínen, de majd érteni fogjátok. Nem lesz erősen durva, de aki nem bírja, nyugodtan pörgesse majd át azokat a részleteket.

Valaki mentsen meg, mert egy óra múlva kezdődik az angolom, ahol be kell kapcsolni a kamerát, és minden látni fog sibiainanwjejdi, szörnyű, komolyan. Ki akar látni engem🤦‍♀️
További szép napot mindenkinek ! ❤🧡💛💚💙💜