Tus tim tswv Jikook ff. Befejezett✔

8.

○Írói pov.○

Jeon Jungkook és az ő remek ötletei, sosem normálisak. A raktár ajtaja mögött bújkálva, várta prédáját, ki ekkor kanyarodott be a folyosóra, amin ő is volt. A fal mellett sétált, a raktár ajtaja előtt ment volna el, ha a sötét barna hajú fiú, nem kapta volna el, s amint ez megvolt, behúzta a raktárba, amire a másik egy kisebb sikkantással reagált.
- Azt hittem, valaki el akar rabolni. - Szorította kezét, gyorsan dobogó szívére.
- Az iskolában ? Persze, feltétlenül egy raktárba húznának be, ahonnan nincs kiút. - Forgatta meg szemeit a fiatalabb. - Emlékszel még rám ?
- Te vagy a folyosón dugó páros, egyike, igaz ?
- Nem készültünk, semmi olyanra...még. - Suttogta el a végét, majd hangosabban folytatta. - Szóval...hogy kezdtél el beszélgetni Jiminnel ? Hogy lehet az, hogy Taehyung nem küldött el onnan téged ?
- Jimin szólított meg, aztan kint az udvaron, csak leült mellénk a barátja. Kedves volt, nem tudom miért gondolod hogy elküldött volna.
- Mert mikor Jimin leült mellém, elráncigálta tőlem. - Felelte fújtatva.
- Hát akkor ne foglalkozz vele.
- Úgy érted, ne foglalkozzak Jiminnel ?
- Én...igen. - Felelte értetlenül, hisz úgy gondolta, ha nem tudott a közelébe menni, akkor miért is próbálkozik.
- Nem, nem, nem és nem. Nem fogok lemondani róla. - Felelte vicsorítva, s talán ekkor árultal el magát, ugyanis a vörős hajú szemébe a felismerés csillant meg.
- Te szerelmes vagy belé. Szereted őt.
- É-én...n-nem mondhatod el senkinek. N-nem tudhatnak róla. Négy éve történt...négy éve szeretem, de nem tudok a közelébe jutni, nem merem megszólítani. Most lett volna rá lehetőségem, de annyira izgultam. Oda jött hozzám, de megszólalni sem tudtam. Majdnem elhívtam randizni, de Taehyung elrángatta tőlem. Én csak...nem tudom hogy juthatnék a közelébe.
- Te reménytelenül szerelmes vagy. - Sóhajtott fel a vörös. - Segítek neked.
- Mi ?
- Segítek neked a közelébe jutni, találkozni és beszélgetni vele.
- Ezt most teljesen komolyan mondod ? - Kérdezte döbbenten, de ajkai már egy vigyorra húzódtak.
- Igen, ha nem rabolsz el többé.
- Megígérem. Köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm. - Ugrálni kezdett a fiú örömében, amit a másik kuncogva nézett.

- Szóval, hogy akarsz a közelébe juttatni ? - Kérdezte a sötét barna hajú, miközben mindketten a fal mögül hajoltak ki, lesve a nevetgélő Jimin és Taehyung párosát, miközben egy padon ülnek.
- Elhívom Taehyungot valahova, bárhova ahol feltudom tartani, max majd ,,véletlen,, magunkra zárom az ajtót. Van időnk, ez az utolsó óránk, ami ráadásul lyukas, ne izgulj, fogsz vele ma beszélgetni. - Tájekoztatta őt a vörös hajú, majd már el is indult, hogy elkezdhesse a tervüket.
- Sziasztok. Taehyung, tudnál nekem segíteni, bent a termünkben ? Fontos lenne.
- Szia Hoba, uhm...persze. Nem gond, Chim ?
- Nem, menj csak, addig itt leszek. - Mosolyodott el, s lsbait lengetni kezdte, hátra dőlve a padon, míg nézte ahogy a páros eltűnik látó köréből. Jungkook ujjait tördelve, sétált Jimin felé, s leült mellé a padra.
- Sz-szia. - Köszön ajkait harapdálva, lehajtott fejjel, s zavarának köszönhetően el is vörösödött.
- Te...sajnálom, de mennem kell. - Pattant fel a padról a szőkeség, amint realizálta, hogy bizony az a személy ült le mellé, akivel nem találkozhat, s nem is elegyedhet szóba, legjobb barátja tíltása által.
- D-de...ne menj el kérlek. - Kapott a fiú keze után, ami sikertelen volt, tekintve hogy gyorsabbra vette a tempót. Jungkook követte őt, s el sem hitte, hogy lehet nála gyorsabb a fiú, azokkal a pici kis lábaival. Mikor utolérte őt, elkapta csuklóját, majd körbe nézve, elindult a raktár felé, ahova a vörös hajút is berángatta.
- Engedj el kérlek, nem találkozhatok veled.
- D-de én szeretnélek téged m-megismerni. - Jiminnek természetesen leesett, hogy a vele szemben álló fiú, érzéseket táplál iránta, legalábbis nem volr biztos benne, de a jelekből ítélve, nagyon úgy néz ki.
- Nem találkozhatok veled, nem láthatnak meg minket együtt. - Ismételte meg magát, s mikor a fiú közeledni kezdett felé, ő egyre csak hátrált. Nem félt tőle, nem hitte hogy bántaná, szimplán barátja kéréseit mindig betartotta, és megtette, így ez sem volt különb, hiába nem értette, miért is kell távol tartania magát a fiútól, mikor egész életeben alig beszélgetett vele, most meg hirtelen megtíltja neki. De nem kérdezte meg okát, hiába akarta volna, úgy gondolta barátja mindig a legjobbat akarja neki.
- Miért nem ? Szeretnélek megismerni. Esküszöm nem teszek semmi rosszat. Kérlek. - Konyultak le ajkai a sötét barna hajú fiúnak. Jimin ekkor kénytelen volt megállni, hisz neki ütközött a mögötte lévő instabil polcnak - egy fájdalmas nyögés kíséretében - ami a kis lendület hatására megbillent - egy hangos ricsajt vonva maga után - s a tetején lévő vödör is billegni kezdett, amit Jungkook látva, gyorsan előrébb állt, hogy védje a szőkét, így teljesen neki simult, egyik karját szerelme feje fölé helyezve, amit a nyakába tolt. Jimin felsikkantott egy aprót, mikor vödör tartalma rájuk zúdúlt, Jungkook pedig egy szisszenéssel fogadta, azt ahogy a tárgy a hátának esett. Ott álltak ketten, ismét egymásnak simulva, vizesen a vödör tartalma által, s csak nézték egymást. Jimin megköszörülte torkát, s elfordította fejét, mire a sötét barna hajú fiú, lassan eltávolodott tőle, s teljesen zavarban volt, ahogy nézte vizes szerelmét. Nedves haja homlokához tapadt, akárcsak a pólójának egyes részei.
- Köszönöm...nem fáj a hátad ?
- ...Nem, max egy kis karcolás. - Mosolyodott el, hisz neki az volt a fő, hogy ne Jiminre essen. - Nem fog megfázni ? Vizes lettél...
- Te vizesebb vagy Jungkook, inkább te fogsz megfázni. - Rázta meg rosszallóan fejét Jimin, s apró kezével letörölte a fiú arcán lefolyó víz cseppeket. A sötét barna hajú, csillogó szemekkel leste a szőkét, s belebújt annak érintéseibe, teljesen vörös orcákkal. Jimin zavartan mosolyogva elhúzta kezét, s maga mellé ejtette.
- Nem fontos az, a lényeg, hogy neked nem lett bajod. - Belepirult saját szavaiba, majd egy torokköszörülés után, gyorsan témát váltott. - Na de menjünk, biztos mindjárt mehetünk haza. - A szőkeség mosolyogva bólintott, majd az ajtóhoz sétálva, lenyomta a kilincset, de amint kitárta az ajtót, megtorpant, s ahogy a sötét barna hajú fiú mellé ért, ő is ledöbbent. Csak álltak ott mindketten, s nézték a harmadik személyt, ki eléggé idegesen mérte végig a párost, karba font karokkal, s lábával is dobolt, türelmetlenségét és idegességét kifejezve. A két fiú, most legszivesebben szaladtak volna, amerre csak tudnak, hisz nyilván tudták, ebből nem jönnek ki se jól, se gond nélkül. Az, hogy mit mondjanak az előttük állónak, arról fogalmuk sem volt, de idejük sincs rá, hogy kigondoljanak mindent, ugyanis az a harmadik személy, rögtön nekik esett kérdéseivel.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is. Sajnálom, hogy ennyi ideog tartott, míg ezt a részt kiraktam.☹🥺
Megpróbálok a következő résszel sietni.🥺💜
További szép napot mindenkinek ! ❤🧡💛💚💙💜