Tus tim tswv Jikook ff. Befejezett✔

2.

○Írói pov.○

Úgy bizony...Jeon Jungkook, az a sötét barna hajú fiú, akinek Jimin a reggel neki ütközött. Jeon Jungkook az a fiú, aki immár negyedik éve szerelmes Park Jiminbe. Igen, ám, négy éve. Igaz, most még csak második éve, hogy a Szöuli gimnáziumban töltik idejük nagy részét. Bizonyára, felmerül mindenkiben, az a kérdés, hogy akkor hogyan szeretheti negyedik éve. Úgy, hogy Jungkook és Jimin, gimnázium előtt, Busanban, ugyanabba az iskolába jártak. Ugyan tényleg, évfolyamtársak voltak, - miután Jungkook hetedikben beiratkozott abba az iskolába - Még sem beszélgettek egyszer sem, alig látták egymást. Vagyis...Jimin alig láthatta Jungkookot. A sötét barna hajú fiú, ugyanis, amint betette lábát a Busani iskola kapuin, és meglátta a szőkeséget, onnantól mindent megtett, hogy láthassa őt. Nyílván nem követte hazáig, csak iskolában esetleg a fal mögűl, vagy kissé elbújva leste minden mozdulatát, és néha-néha csinált egy-egy képet. Nem, nem volt egy őrült zaklató, és nem is akart azzá válni, csak szerette volna megörökíteni, mikor gyönyörűnek látta az idősebbet. Vagyis, nem csinálhatott róla minden pillanatban képet, de amikor csak tudta, és tárhelye engedte, lefotózta szerelmét. Az évek óta sem szerzett bátorságot ahhoz, hogy bevallja a zavarodott szőkének, az érzéseit. De úgy érzi, ez az, az év, amikor megkell tennie. Jungkook egy csendes fiú volt, népszerűsége ellennére. Igaz, nem tett semmit, azért hogy ismert legyen, az iskolában, szimplán a kinézete ezt tette. Nem igazán érdekelte, hogy szó szerint rajonganak érte, mivel eleve nem volt egy barátkozós típus, nem is akart nagyon beszélgetni, túl félénk volt ahhoz, hogy ismerkedjen, na meg meleg volt, nem érdekelte őt a lányok. Egy barátja volt csak, kivel még a gimnázium legelején, ismerkedett meg. Nem szándékozott barátkozni, csupán Yoongi, is csendes volt, és egymás mellé kerültek az első nap.
- Miért vigyorogsz, már megint ? - Sóhajtott fel, s kuncogta el magát az idősebb, mikor érzékelte, hogy barátja lehuppan a helyére, - az-az mellé - fogait kivillantva. - Megint látad a titkos szerelmedet ?
- Nem titkos, csak nem kötöm az orrodra. - Forgatta meg szemeit. - De kérdésedre válaszolva, igen láttam, és ma is gyönyörű. - Csúszott lentebb a székén, csukott szemekkel s vigyorogva.
- Teljeséggel elkápráztat téged.
- Ebben igazat adok. De ha látnád...
- Tudod Kook, mivel nem árulod el, hogy ki az a titokzatos angyal...vagy hogy is hívod őt ? Milyen nevet aggattál rá ? - Ráncolta össze homlokát a fehér hajú, gondolkozása közepette.
- Tus tim tswv. - Sóhajtott fel fáradtan, hisz már annyiszor elmondta, úgy gondolta Yoonginak ezt már tudnia kéne.
- Áá igen, már emlékszem. Mondjuk, amikor ezt kimondod...- Nevette el magát, és képtelen volt folytatni, hisz annyira a fejébe égett a hangsúly, és az a helyzet amit elképzelt. - Olyanh...olyanh mintha részegh lennél. - Jungkook csak szemeit forgatta, s telefonját elővéve, háttérképén legeltette szemeit, melyen történetesen, a szőke szépség szerepelt. Yoongi egészen tíz percen át nevetett, hisz előtte volt az a jelenet, ahogy Jungkook egy részeg estéjén, egy árokba esik, és kezeit kalimpál, miszerint szedjék ki onnan. Yoongi amennyire komor néha, olyannyira értékeli a borzalmas humort.

- Annyit nem mondasz el, hogy hány éves ? Vagy hogy, hogyan néz ki ? - Futott barátja után Yoongi, akit még mindig nem hagyta nyugodni, hogy nem tudja, ki az a titkos személy.
- Ahhj Yoongs, miért vagy rá ennyire kíváncsi ?
- Tudod hogy nem hagy nyugodni, ha nem tudok valamit.
- Pedig négy éve szeretem, és még mindig nem jöttél rá. - Kuncogta el magát a fiatalabb, s immár lassabban sétált.
- De én csak egy éve ismerlek, viszont igazán elárulhatnád, ha nem titkolod.
- Nem is titkolom, csak így viccesebb, hogy próbálod kideríteni.
- Jah, nagyon...Szóval akkor, mivel négy éve éled a szerelmesek életét, így sejtésem szerint, egy általános iskolába jártatok, így egy Busanit kell keresnem. Egyértelműen fiú, hisz egy lányhoz hozzá sem tudsz szólni. - Felelte vállat vonva, mire a barna hajú, felhaborodott.
- Basszus, olyan ijesztőek. Láttad már a karmukat ?
- Mit is vártam tőled, hisz a mikróktól is félsz. - Legyintett nem törődően, de ezt sem hagyta annyiban Jungkook.
- Mert bármikor felrobbanhatnak.
- Persze, persze. Na de, ki az a fiúcska, aki ennyire elvette az eszedet ?
- Majd ha rájöttél, szólj. - Nevette el magát a fiatalabb, majd lepacsizott, az idősebbel, mikor a házuk elé érkeztek.
- Mindenképpen. - Kiáltotta utánna. Igazán nem kedvelte, mikor valaki titkolózik előtte, azt sem szerette, ha nem tud valamiről. Végülis a kíváncsiság, kissé szemtelenség, egyes helyzetekben, például ha kutakodsz más életében, de mivel ők barátok voltak, Yoongit ez egyáltalán nem érdekelte.

- Ma nem mész önkénteskedni ? - Kérdezte Taehyung Jimintől, s ránézett a fiúra, ki túlzottan arra koncentrált, hogy a sütiken lévő díszítés, tökéletes legyen.
- Ma nem. Hétvégén szoktam csak menni, holnap pedig a menhelyre megyek.
- Értem...nem sok ez ?
- Dehogyis. Nagyon szeretem az állatokat. -Nevetett fel, és elővett egy tálat a süteményeknek, majd az asztalhoz ült, ott hagyva a sütiket, amiket végül nem pakolt ki a tányérra. Taehyung átvette helyét, s barátja helyett, kezdte csinálni.
- Tudom, csak gondoltam esetleg több időt tölthetnénk akkor együtt. - Felelte Taehyung, ám bár hiába örült volna annak, ha több időt tölthetnének együtt, most arra gondolt, hogy a fiú ne hajszolja túl magát.
- Aaw Taehyungie, tudod hogy szívesen töltöm veled, minden időmet.
- Persze hogy tudom. Én is szeretek veled lenni. - Csúsztatta kezeit, az apró mancsokra, amik átkarolták derekát.
- Akkor jó. Mond csak...mikor találkozhatok, újra az unokatestvéreddel ? - Kérdezte a szőke, Taehyung hátába motyogva. Jimin és Taehyung unokatestvére, még csak egyszer találkoztak, hiába járnak ugyanabban az iskolába.
- Ennyire megkedvelted, Yoongit ? - Kuncogott fel a zöld hajú, miközben eszébe jutott, ahogy Jimin az unokatesóját, Yoongit, ölelgeti, amit a másik kelletlenül, de tűr. Igen bizony, Yoongi és Taehyung rokonok, és Jimin is már találkozott vele. Eléggé furcsa a helyzet, mivel Yoongi egyszer sem említette Jungkooknak hogy ismeri Jimint, szimplán úgy emlegette, ,,az öcsém babája,, a sötét barna hajú fiú, pedig nem foglalkozott vele. Na meg, persze, egyikük sem jöhetett volna rá, erre a helyzetre, mivel ugye Jungkook sem bökte ki, hogy ki az a fiú akibe szerelmes. A tudatlanság sok gondot okoz, főleg most. Hiszen, ha Yoongi úgy említette volna meg Jungkooknak, a szőkét, hogy Jimin, akkor Jungkook rájön, hogy igen csak közel van a megoldás arra, hogy, hogyan kerüljön az idősebb közelébe. Viszont ha a barna hajú, elárulja barátjának, hogy kibe szerelmes, akkor is kiderült volna minden. De nem ez történt, túl könnyű lenne, nem igaz ? Hisz mit ér a szerelem, szenvedés és küzdelem nélkül, nem de ?

A bipoláris zavar mániás szakasza

A beteg az eddig megszokottól eltérően viselkedik, látszólag kicsattanóan jó kedve van. Gyorsan és folyamatosan beszél, izgatott, túlfűtött, gazdag a mimikája és a metakommunikációja. Felelőtlenül és elhamarkodottan dönt egyes helyzetekben, csapong és szórt a figyelme, mindenbe belekap, de semmit nem csinál végig. Irreális terveket szövöget, olyan kockázatot, veszélyt jelentő helyzeteket vállal fel, melyeket egyébként nem tenne, ám ha valaki próbálja a realitás talajára finoman visszarántani, ingerült és heves reakciót vált ki belőle. Időnként előfordul a pszichotikus állapot is, amit hallucináció, paranoid gondolkozás, üldözési mánia kísér.

A bipoláris zavar depresszív fázisa

A tünetek megegyeznek a normál depresszióéval: az illető valójában ok nélkül érzi magát lehangoltnak, szomorúnak, nyugtalannak. Bűnösségérzettel, gyakori dühvel, elhagyatottság érzéssel, magánnyal, apátiával küzd. Alvási, evési és szexuális zavarok, fáradtság gyötri, elveszti érdeklődését mindennemű tevékenység iránt, teljesen motiválatlanná válik. Utálja és tévesen ítéli meg önmagát, és gyakran kavarognak a fejében öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok.
(Netről szedtem le, hogy ne mondjak hülyeséget🥺💜)

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is. Örömmel jelentem, most hogy vége a nehezebb szakasznak - a központinak - elkezdem ezt a történetet folytatni🥺💜
További szép napot mindenkinek ! ❤🧡💛💚💙💜