Tus tim tswv Jikook ff. Befejezett✔

3.

○Írói pov.○

- Jó napot Hyunwoo. - Köszöntötte főnökét, amint belépett a menhelyre.
- Neked is Chim. - Igazság szerint, ő nem tudta, hogy Jimin beteg. Szimplán mikor megismerkedett Jiminnel, a fiatalabb fiú, Chim néve mutatkozott be, a férfi pedig nem feszegette, mivel úgy gondolta, ha így mutatkozik be, akkor azt akarja hogy így hívják őt. Hyunwoo egy negyvenes éveiben járó férfi, aki apja után, kapta meg a menhelyet, hogy vezesse tovább. Egyedül dolgozott itt, egészen addig, míg nem egyik nap, Jimin betévedt ide, és megkérdezte, kaphat-e munkát. Viszont, amikor Jimin a depresszív epizódban volt, akkor nem ment be dolgozni, így hát a szülei értesítették a férfit, és azt mondtak, hogy Jimin a tanulás miatt, nem ment be, a menhelyre. Hyunwoo ezt megértette, és mivel előtte is egyedül munkálkodott, nem zavarta, és nem volt dühös, ha a kisebb, nem ment be dolgozni.
- Történt ma valami az iskolában ? - Fordult hátra egy pillanatra, majd a figyelme egy részét a papíroknak, a másik részét a fiúnak szentelte.
- Nem. - Rázta meg fejét, s a dolgozó ruhájába kezdett el átöltözni. - Egész nap Taehyunggal voltam, mint mindig.
- Miért nem barátkozol másokkal is ?
- Szeretek Taehyunggal lenni, nem látom értelmét, hogy legyen valaki más is. - Rántotta meg vállát.
- És ő az osztálytársad esetleg ? - Mutatott kissé szórakozottan, a menhelynek arra a részére, ahol a falon egy nagyobb részt, üveg borított, ezzel több fényt juttatva a helyiségbe. Azt hiszem nem meglepő, ha azt mondom, hogy a sötét barna hajú fiú, kezeit homlokára tapasztva, pontosabban szeme felé, s az üvegnek dőlve lesett be az épületbe, pontosabban Jimint kereste szemeivel. Igen ám, de sötétített volt az üveg, vagyis belátni nem igazán lehetett, de ki látni...teljességgel látták ami az utcán történik. Azt, hogy azok sötétített ablakok, nyílván csak az tudhatja, aki járt már bent az épületben, de mivel Jungkook nem tartozik ezen emberek közé, így fogalma sem volt arról, hogy az ő szerelme, és annak főnöke, szemügyre veszik, miközben ő felkenődik az üvegre, annak tudatában, hogy csak az utcán lévők nézik őt hülyének.
- Ühm...nem, nem az osztályomba jár. - Rázta meg fejét, s visszafordult, a fiatal férfihez.
- Biztos ? Esetleg évfolyamtárs ? Sokszor láttam már őt erre. Lehet téged keres. - Egy perverz mosolyt villantott a férfi, hiszen valóban úgy tűnt neki, hogy a barna hajú fiú, nagyon is szeretne valamit, az alacsony szőkétől. Tényleg látta már erre felé a fiút, leginkább azokon a napokon, mikor Jimin dolgozni jött, de eddig mindig csak tovább sétált, s közben, mintha nem lenne feltűnő, benézett az ajtón, mit sem sejtve, hogy a bejárat bal felső sarkában, egy apró kamera van - arra az esetre ha történik valami - ami felvette minden ilyen mozzanatát, amit közben bentről a tulajdonos végig nézett. Jungkook megbolondult, ha a szerelméről volt szó, persze jó értelemben. Olyankor a kedve sokkal jobb volt, mint máskor, és ok nélkül nevetett mindenen, mintha részeg lenne. Na igen, megrészegült a szerelemtől. Yoongi alapjáraton örült amikor Jungkook mosolygott, öccseként tekintett a fiúra, szóval ez nem meglepő, viszont még mindig zavarta, hogy nem tudja ki az, a rejtélyes illető. Legalábbis ismeri, de nem tudja hogy ő az.
- Nem hiszem, Hyung. Ne vigyorogj így, nem akar tőlem semmit, nézz már rá, biztos van valakije.
- Miért ? És ha nincs ? Érdekelne ?
- Hyuuung. - Rázta meg vállait a szőke, és kissé durcásan nézett vissza főnökére.
- Jól van, jól van. - Tartotta fel kezeit. - Csak érdeklődtem, hogy kupakolnál-e vele. - A kisebb csak fújtatott egyet, majd egy utolsó pillantást vetve, az elszomorodott, sötét barna hajú fiúra, elkezdte munkáját. A kint álló fiú, azért búslakodott, mert nem látott be az épületbe, pedig most teljesen biztos volt benne, hogy a szerelme itt van.
- Tudod...ez az üveg...sötétített. - Szólalt meg valaki mögülle szórakozottan, aki éppenséggel, egy kávézóból kijövet, meglátta az üvegre kent fiút, amit érdekesebbnek talált, mint a mellette elhaladó idős házaspár veszekedését, így kávéját szűrtyölgetve, végig nézte a jelenetet. Mivel ő a menhely tulajdonosának unokaöccse volt, így pontosan jól tudta, milyen az-az ablak. Mikor pedig látta, hogy a sötét barna hajú, nagyjából készül kitörni az üveget testével - annyira nyomódott bele - úgy döntött közli vele, mi is a helyzet.
- M-mi ? - Döbbent le.
- Sötétített. Bárkit is kerestél aki bent van, nagyon nagy valószínűséggel, látott mindent, csak te nem őt. - Mikor Jungkook felfogta, mit is mondott neki, a vele szemben álló lila hajú fiú, azonnal futásnak eredt, és meg sem állt hazáig. Ciccegve rázta meg fejét, a fal törő fiú után nézve, majd kavéjával a kezében, besétált a menhelyre, hogy üdvözölhesse a szőke csöppséget, és rokonát.
- Jinnie. - A szőkeség amint meglátta, a tőle nem sokkal idősebb fiút, azonnal odarohant hozzá, hogy megölelje.
- Szia Chim. Szia Hyunwoo. Mondjátok csak, kivolt ez a fiú ?
- Mi is azt néztük, én azt hittem Jimin kupakoló társa, de azt mondta, hogy még nem igazán látta őt. - Vont vállat a legidősebb, ismét használva azt a szót, amire Jimin csak megforgatta szemeit, s rugózni kezdett a lila hajú előtt.
- Nem tudom ki ő. Miért jöttél, Hyung ?
- Gondoltam benézek, mára úgy is végeztem az egyetemen.
- Akkor gyere velem kutyákat simogatni. - Rángatta meg az idősebb kezét, és az állatokhoz húzta, majd az ölébe vett egy kis kutyát.

Mind e-közben, Jungkook éppen hazaért, és becsapva maga mögött a bejárati ajtót, lecsúszott a falap mentén, majd a földre feküdt, s gurulni kezdett ide-oda.
- Befejezted ? - Hallott meg egy hangot, amihez később csámcsogás társult. Yoongi ott ült az étkező asztalnál, szembe az ajtóval, de mikor belépett a ház tulajdonosa, abbahagyta az étkezést, s csak felhúzott szemöldökkel méregette, a földön vergődő fiút.
- Francokat ijesztgetsz baszki. - Csapott a padlóra, és lebiggyesztette ajkait, a plafont bámulva.
- Hol a faszba tanultál így beszélni baszki ? - Rázta meg lemondóan fejét az idősebb. - Amúgy meg, miért fetrengsz ott ?
- Meglátott. - Nyüszített fel, és gurulni kezdett, a nappali irányába, egyáltalán nem foglalkozva azzal, hogy barátja hogyan jutott be a házba, és hogy miért eszi meg a hűtője tartalmát. Igazából már megszokta. Nem a szülivel élt, csak közel hozzájuk, mivel úgy gondolták, ezzel szerezhet egy kis tapasztalatot későbbre, hogy hogyan tudna egyedül boldogulni. Jó szülők, nem tagadták ki, tartják a kapcsolatot, rendszeresen találkoznak, és szeretik egymást.
- Kicsoda ?
- Az angyalom. - Dünnyögte a fiú, és felmászott a kanapéra, hogy az egyik párnába temethesse arcát.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is.
További szép napot mindenkinek ! ❤🧡💛💚💙💜