Egy hősre várok {FORDÍTÁS} /Befejezett/

9.rész

Harry

Meg rémültem, de rájöttem van esélyem, ha kockáztatok. Kezeim remegtek amikor bejelentkeztem. Elkezdtem gépelni.

"Sziasztok, tudom, hogy új vagyok és sokakat nem fog érdekelni, de el kell valamit mondanom. Meleg vagyok! Köszönöm a figyelmet és próbáljátok meg nem terrorizálni."– majd megnyomtam a küldés gombot.
Próbáltam nyugodt lenni, talán   ezúttal más lesz. Talán Louis is színt vall, és együtt lehetünk. Talán ezúttal nem bántanak. Lementem enni, de nem voltam éhes. Ideges  voltam.

"Minden rendben?"– kérdezte apa.

"Igen, persze!"

"Fiam, nem tudsz hazudni, mondd el mi a baj!"

"Alkut kötöttem egy fiúval, ha színt vallok a suli előtt, megfontolja és akkor ő is. És ez nagy dolog, idősebb népszerű nagyon, kedvelem és ha ez összehoz bennünket, akkor szívesen csinálom!"

"Büszke vagyok rád fiam. Ha a fiú is megteszi, akkor sok szerencsét, és majd szeretném megismerni, nagyon különleges lehet ha ellopta a szívedet!"

"Igen az!"

Beszélgetés közben jöttem rá, hogy elfelejtettem megnézni a facebookot. Kinyitottam a laptopom. 20 lájk és pár megjegyzés jött.

Greg: "Hah buzi!"

Jane: "Hűha, fogalmam sem volt róla, de örülök, hogy megtetted!"

Sam: "Jó neked ember."

Amanda: "Haha,sok szerencsét neked!"

Lindsey: "Hűha Harry, nem hiszem el hogy színt vallottál, de azt hiszem tudom miért. Holnap suliban beszélünk."

Jim: "Egyetértek Greggel Buzi!"

Louis: "Sziasztok srácok. Előbb ismerd meg. Én támogatom, hogy fel merte vállalni. Ehhez bátorság kell, és ő bátor volt, ez tiszteletet érdemel."

Dan: "Hűha Louis, miért véded őt? Te is buzi vagy? Kedveled a pasikat? Hah ez elég furcsa ember!"

Ki jelentkeztem. Volt olyan megjegyzés, ami rosszul esett, de  Louis, Amanda, Jane, és Sam megjegyzése mindent jóvá tett. Aggódtam a holnapi suli miatt, és imádkoztam, hogy Louis is színt valljon. Nagy nehezen nyugtalanul elaludtam.

Idő előtt ébredtem fel, ma derül ki hogy a következő 4 év a suliban milyen lesz. Nem hiszem el, hogy Louis rá vett erre. Lezuhanyoztam felöltöztem, reggeli és futottam is a buszra. Mikor Lindsey is felszállt felkészültem, mert tudtam, hogy kérdésekkel fog bombázni.

"Szóval, miért tetted? Ideges voltál? Még mindig az vagy? Louis miatt csináltad?"

"Állj, egyszerre csak egy kérdés. Igen ideges voltam, és most is az vagyok. Alkut kötöttünk Louis–sal, azt mondta ha színt vallok, megfontolja, hogy ő is. Hajlandó vagyok ezt felvállalni, ha így együtt lehetünk, akkor is ha terrorizálnak."

"Sok szerencsét!" – mondta, mikor megállt a busz. Bementünk a suliba. Nem láttam Louist. Türelmesen vártam. Láttam, hogy oda sétál hozzám.

"Hé!" — szóltam neki.

"Emlékszel azt mondtam megfontolom..."(és a ,,fontolomat" kihangsúlyozta.)

Mintha egy mely szakadékba löktek volna. Aztan belöktek a szekrénybe. Felnéztem, próbáltam felállni de újból belém rúgtak.

"Buzi!"

"Hát épp ez az!" – mondta Louis.

"Mi?"

"Én ezt nem tudnám kezelni. Nem tudom elfogadni a kritikát, meg a csapat társaktól sem. Se az edzőtől, el tudod képzelni, hogy azért kapnék kritikát, mert meleg vagyok? Sulit kéne váltani, Harry nem tudom felvállalni!"– elfordult, de megfogtam a kezét.

"Hagytam, hogy valaki rá beszéljen erre az egészre. Elhittem, hogy a dolgok másképp is lehetnének. De te nem vagy más csak egy gyáva alak. Én legalább elég bátor vagyok, hogy színt valljak annak ellenére, hogy tudtam hogy terrorizálni fognak. Megtettem értünk, mert szeretlek. Nem tennéd félre a hatalmas egódat és lennél boldog? Te is tudod, hogy szánalmas vagy. Lehet, hogy kigúnyolnának az emberek, de akkor azok nem igazi barátok. Össze törted a szívemet, de én akkor is szeretlek. Ne kérdezd, hogy miért."

"Harry, sajnálom ha megbántottalak. Nézd, talán randizhatnánk. Kedvellek, sőt lehet hogy ez szerelem. De titokban kéne tartanunk. Lóghatnánk suli után, korrepetálhatnál angolból Csodálatos volt a Rómeó és Júliád, jól jönne a segítséged. Találkozhatunk egymás szüleivel, csinálhatunk dolgokat, de ezeket titokban, úgyhogy senki ne tudjon róla. Hajlandó lennél ezt megpróbálni?"

"Igen."

"Átmehetnék ma suli után?"— kérdezte és elpirult.

"Megkérdezem."

"Ő?"– kérdezte apa.

"Igen!"

"Jöhet!"

"Jöhetsz, és mehetünk busszal, remélem rájössz, hogy boldog lehetsz velem. Csak hagyd nyitva az elméd!"

"Jól van, köszönöm!"

"Mit köszönsz?"

"Hogy bátorságot adsz, hogy kipróbáljak valami újat!" – intettem majd, órára mentem.

Louis

Láttam elsétálni hatalmas mosollyal az arcán. Látva, hogy boldog, én is az lettem. Őszíntén szeretem. "Szeretlek!" — suttogom a fiúnak, aki ellopta a szívemet és remélem én is az övét.

Sziasztok Boldog Nyuszit Mindenkinek! 😊🐰