Egy hősre várok {FORDÍTÁS} /Befejezett/

8.rész

Harry

Következő nap én mentem Lindsey hez. Az apja sötétedés után hazavitt. A kocsiban azt mondta:

"Ha érdekel a lányom szeretném, ha tudnánd, hogy ő nagyon értékes nekem. Nagyon különleges. Vigyázz rá! Szóval, ha randizni akarsz bizonyítsd be, hogy felelősségteljes vagy."

Alig tudtam visszafogni a nevetésemet.

"Nem uram, nem akarok a Lindseyvel randizni. Csak barátok vagyunk!" – próbáltam tisztelettudó lenni.

"Tényleg? De te egy tinédzser vagy, ahogy ő is."

"Nem uram, nem érdekel a lánya higyjen nekem."

"Azt mondod csúnya a lányom?"

"Nem uram, nem ezt mondtam. Engem nem a lányok érdekelnek."

"Ó, bocsáss meg! Nem kellett volna ezt feltételeznem rólad. Tegyünk úgy, mintha ez a beszélgetés megsem történt volna!"

"Persze, semmi gond! Köszönöm, hogy előzött!" – berohantam a házba, neki dőltem az ajtónak. Kimerült voltam. Alig tudtam nyitva tartani a szemem. Szerencsére nem volt házim.

Másnap:

Korán felkeltem s úgy döntöttem csinálok reggelit a szüleimnek. Teát és pirítóst. Majd hallottam, hogy jönnek le a lépcsőn.

"Harold, te reggelit csináltál nekünk?"– szólt anya.

"Jó reggelt anya, jó reggelt apa!"

"Miért öltöztél így ki?"

"Ma jó napom van, úgy gondoltam rendes ruhát veszek fel." – aztán elindultam a buszmegállóba, hamarosan jött is a busz. Lindsey is felszállt és leült mellém.

"Mi ez a jó kedv?" – kérdezte.

"Csak jó napom van, úgy érzem jó nap lesz a mai!"

Suliban:

Vajon Louis elfogadja a barátságomat?

"Hé!"— hallom a hangját. Nem nézek oda, úgyis egy lánnyal flörtöl.

"Hello Harry!" – oda néztem és láttaam, hogy hozzám beszél.

"Oh, én? – kérdeztem és bezártam a szekrényemet.

"Ez a neved nem? Harry!"

"Igen. Mit akarsz?"

"Csak szeretnék bocsánatot kérni, mert tudud...... Sajnálom, hogy elloptam az első csókod, pedig tudtam hogy nem lehetünk együtt!"

"Elfogadom a bocsánatkérést, de még mindig dühös vagyok! Louis meg kellene értened, hogy nekem te vagy a mindenem. Mikor megcsókoltál arra gondoltam talán van esélyünk, hogy együtt legyünk. De te elvettél minden reményt, pedig még mindig szeretlek. Miért rossz ez?"

"Nem rossz, mert én is szeretlek! Tudom, hogy csak ismétlem magamat, de nem lehetünk együtt!"

"Miért ne lehetnénk? Nem nehéz felvállalni, és mivel már amúgy is népszerű vagy, nem fog rossz fényt vetni rád!" — vitazkozom.

"Nos, ha ezt ilyen könnyű felvállalni, akkor tedd meg! Most itt az iskolában!"

"Ez nem így működik Louis."

"Tényleg? Akkor hogy működik, mondd csak!"

"Nem kell mindenkinek tudnia róla. Csak a barátaidnak. Nekem van egy barátom ő tudja, meg a szüleim. És a barátom apja, mivel azt hitte randizni akarok a lányával. Ha népszerű lennek színt vállalnék az iskola előtt, de mivel nem vagyok, így csak terrorizálnanak."

"Jól van, tegyél ki a Facebookra egy posztot. És szólj ha kint van."

"Jó és színt vallasz ha kiteszem?"

Eezt nem ígérhetem."– majd megfordult és elsétált.